Simple vásárlói tájékoztató







Ez is én vagyok

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > bdsmffi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


bdsmffi blogja


Ez is én vagyok
Az itt megjelent írások engem ábrázolnak.
Hiába is mondanám, hogy nem, ezek csak kitalációk.
Az én gondolataim, véleményeim.

Jó olvasgatást kívánok hozzá!


...egy életre
#8 (2017-01-10 02:50:46)

Párkapcsolatban submissive, de azon kívül, ha érzelmileg nem érinti meg senki,  akkor domináns. 
Érdekes jelenség. 
Végül is,  a szerelem az,  ami meghatározza sorsát. 
Ha szerethet,  s őt is szeretik,  akkor alárendelt a párjának,  ám ha épp nincs ilyen kapcsolata, úgy feltör belőle a dominancia, s a szadizmus. 
Mi ez,  ha nem függőség a szerelemtől. 
Nehéz,  s gyötrelmes élet. 
Mint kisded az éltető mellért, úgy áhítozik a másik szeretetéért. 

Kapja már el valaki,  s láncolja magához! De egy életre! 

Nincs hozzászólás. |

Távolság
#6 (2016-12-15 08:15:18)

Jössz, megyek. 
Jövök,  méssz. 
Indulok, érkezel,
Alig hogy létezel. 

Hívlak, nem érsz rá, 
Csörgetsz,  dolgozom. 
Közben azon kapom magam, 
már megint itt a Karácsony.

Élünk egymás mellett, 
köztünk épül a fal, 
egyiket a tér , másikat 
az idő húzza egyre magasabbra. 

Arcodnak illata, 
mint távoli emlék,
Kezem a levegőt fogja, 
Mikor testedre vágynék. 

Meddig? Mondd, 
meddig lehet ezt csinálni? 
Az út hova vezet? 
Csipetnyi türelmem cérnaszálon lebeg.

Az unalom bús ölében 
fekve, mit ér emléked? 
Elszáradt kóró az életem,
ha most nem vagy mellettem.




Nincs hozzászólás. |

A barátom
#5 (2016-12-13 07:29:08)

A barátom megnősül.  Ötvenhárom éves,  s csaknem harmincöt évig élt rövidebb -hosszabb kapcsolatokba. 
Amikor meghallottam a hírt,  felkaptam a fejem :
-Ez megőrült? 
De aztán,  elgondolkodtam. 
Tizennyolc évesen beleugrott egy házasságba,  ami persze nem működött,  mert kevés az a fiatalon kötött házasság,  ami tartós is. 
Abban a korban el sem tudtam volna képzelni,  hogy én férj legyek. 
Ő bevállalta,  született egy gyermek, akit a válás után az anyja nevelt fel. 
A barátomnak új nő után kellett néznie,  s akadtak is jelentkezők,  de mind az elvált kategóriából. 
Pedig még fiatal ember volt, húsz évesen még sok lány nem ment férjhez, de azok nem az elváltakon kapkodtak. 
Tehát, a barátom egyik kapcsolatból ki, a másikba be. 
Megértettem, én se tudtam volna jobban csinálni. 
Az évek csak teltek,  s reggelente hol az egyik, hol a másik nő mellett ébredt fel. Valahogy mindig azokat kapta ki,  akik nem akartak vele huzamosabban együtt lenni. 
Aztán,  volt egy, amitől még gyerek is született, gondolom úgy érezték mindketten,  hogy ez már az igazi, s megpecsételték a sorsukat. 
Ám  csakhamar kiderült,  hogy mégsem ílyenre gondoltak. 
Nemrég,  amikor már ő is betöltötte az ötvenet, szakított akkori élettársával, s újra élte a felhőtlen szabadság adta örömöket. 
Egy darabig. mert mint ahogy a közmondás is tartja, minden csoda három napig tart. 
Na, ez azért egy kicsivel tovább tartott,  de az idő ( Eistein óta tudjuk)  relatív. 
Megismerkedett egy ötvenkét éves kedves nővel, aki rossz házasságából menekült ki éppen. 
A szerelem oly magasra csapott közöttük, hogy azt a túlcsorduló érzést valahogy nyomatékosítani kellett. 
Úgy döntöttek,  hogy összeházasodnak. 
Gyerekeik, unokáik megrőkönyödve fogadták a hírt.
Ők ketten,  lubickolnak ebben a helyzetben, nemigen foglalkoznak a világ véleményével. 
Egyszerűen: boldogok. 
Úgy gondolják,  eleget jártak már a poklok poklán, most egy döntéssel a kezükbe veszik az irányítást,  s nem is engedik azt onnan. Mert kin múlik,  hogy boldogságba vagyunk e, ha nem saját magunkon? 
Azt kívánom nekik,  hogy legyenek boldogok!

Ilyen is van,  kis magyar hazánkban. 

1 hozzászólás |

Összefüggés
#4 (2016-12-12 19:38:21)

Kávézol... igazi, finom kávét iszol. Három cukorral, két kanálka tejporral, ahogy szoktad. Mégis, olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, lágyabb, édesebb. De miért? Nem érted. Kavargatod, ízlelgeted. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a kávétól? A tejportól? A cukortól? Nem. Egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, ugyanannyi, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól. Aki ott ül veled szemben, aki rád mosolyog, akinek hallod hangját, érzed szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a kávéd és az életed."

Nincs hozzászólás. |

Tényleg őszintén
#3 (2016-12-08 09:38:12)

Ezúton szeretnék bocsánatot kérni Tőled, ha valamivel megbántottalak, megsértettelek. 
Nem volt szándékomba.

https://youtu.be/0rEsVp5tiDQ

2 hozzászólás |

A szabadság kötőfékje
#2 (2016-12-06 19:14:37)


.......
-Szeretlek! 
-Mondd, mit szeretsz rajtam? 
-Hát.... a szemedet, meg a mosolyodat, az olyan szép. Kislányos. 
Aztán...az alakodat,  a gömbölyűségedet. 
De legjobban...
de legjobban a kötéseidet. 
- Ha-ha-ha!!!  - Isteni kacaj.
-Az idejét sem tudom, mikor kötöttem utoljára. 
-Ahogy magadhoz kötöl. 
Azt a férfi aggyal fel nem fogható csábítást, vagy minek nevezzem. 
Oldás és kötés. 
Oldás nincs, kötés van. 

4 hozzászólás |

Rossz program
#1 (2016-12-01 06:40:10)

Rossz a programod!  
Törölj, törölj, törölj! 

-De félek Uram, hogy nem lesz másik,  amivel működhetnék. 

Lesz, csak ezt töröld ki! 
Nem tudom,  melyik marha írta rád,  mert ez nem neked való. 
Egy más világban,  persze,  megállná a helyét,  de itt,  ebben a fertőben?  

A programod tökéletesre van csinálva de Te nem vagy tökéletes. Ha a 100%-os férfit vágyod,  akkor mindig calódás ér.
A sok csalódás már lassan felőröl.
Úgy érzed, kilógsz a sorból. A programod mindig fog hibát találni az épp soron következő férfiben. S, mint egy megakadt lemez,  mindig ugyanazt játsza le, te is örökké csalódni fogsz,  bárki legyen is az. 
Sorsszerűség? 
Így is lehet nevezni. 
De a "delet"  gombbal megoldható az egész. 
Töröld ki azt a fránya programot, s  megváltozik minden. 

-Jó,  de hogy fogjak hozzá? 

Engedd magadhoz a férfit! 
S ha tökéletlenséget fedezel fel benne,  akkor jusson eszedbe,  hogy Te is épp olyan tökéletlen vagy. 
Gyakorolj, törölj és gyakorolj!

21 hozzászólás |

[1-8]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.