Minél többet kefélik...

Nem én írtam, de annyira igaz minden sora, hogy akár bármelyikünk is  megírhatta volna.

 "Nőnek lenni nehéz, s igazi nőnek lenni a legnagyobb küzdelem.
Egy ízig-vérig nő nem fél sírni, elgyengülni, vétkezni, megízlelni a kígyó adta piros almát – vagy uram bocsá a kígyó bőrébe bújni - mert ismerni akarja a saját határait.
Az igaz nő, nem kérdez állandóan, csak csendben, szelíden, de határozottan teszi a dolgát. Tudja honnan, mikor kell tovább mennie. Egy nő nem verseng, csak felméri a helyzetét precízen, reálisan, s képes elfogadni a tényt, ha nem rá van szükség. Persze magában összeomlik, dühöng és bosszúért kiált, de végül legyőzi a démonjait, s őszinte szívvel kívánja a legjobbakat ott is ahol nem óhajtották.
Egy igazi nő megtartja a titkait, a szemének hisz és a szívére hallgat, de az eszével vág vissza. Imádja mindazt, amitől szépnek érezheti magát, de tudja jól, az igazi gyönyörűség önmagából ered.
Egy nő igenis hisztis, néha utálja, hogy nő, de ha megtalálja a neki valót, gondoskodó szerelmes és mocskos jó szerető. Ismeri a testét. Szereti a testét! Élvezi a szexet és képes a legnagyobb őrültségekre is, csak hogy érezze, ÉL!
A rossz napokon magányra vágyik és egy Micsoda nő féle filmre, álmokra, csöndre, hogy újra visszataláljon önmagához.
Az igazi nő hosszú ideig csiszolódik, pofonoktól formálódik és szerelmek által szépül. Az elfogadás képessége az egyik legnagyobb fegyvere, az alázat teszi legyőzhetetlenné, és a szerelme által válik semmivel sem pótolhatóvá. "