Simple vásárlói tájékoztató







Vakációóóóó!

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 110


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Vakációóóóó!
#110 (2017-06-15 19:14:26)

Szerintem én jobban vártam, mint a gyerekek.  :D  Végre 2 és fél hónap nyugalom. Nem kell rohanni sehova, nem késünk el, nem felejtünk el semmi fontosat. Ez már maga nyaralás. 

A gyerekekkel töltött idő is nagyon fontos. Hiszen olyan hamar felnőnek, mire kettőt pislantunk, már azt látjuk, hogy kirepülnek. Ki kell használni, amíg még mi vagyunk a legfontosabbak, amíg velünk akarnak lenni.  ;) Mert aztán jönnek a barátok, a szerelmek, és mi csak nézzük a távolodó alakjukat és elmorzsolunk pár könnycseppet, hogy milyen hamar elment ez a pár év.  <3 Szóval ez az idő a miénk. Együtt leszünk, programokat csinálunk, megyünk ide-oda. Jó lesz, ebben biztos vagyok. Sok-sok élménnyel leszünk gazdagabbak a nyár végére. 

Nekem ez a feltöltődés időszaka. Egy kicsit van időm önmagammal is törődni, magamra figyelni, számot vetni, álmodni, tervezni, gondolkodni, vagy csak ülni a víz partján, nézni a vizet, hallgatni a hullámok hangját és nem gondolni semmire sem... 

Szeretem ezeket az időszakokat. És most végre eljött!  <3 

11 hozzászólás |

Hozzászólások

ducinyuszi
#11 (2017-06-17 20:32:51) |
*aareesz: *

Én is dolgozom. És egyedülálló vagyok. De olyan szakmám van, ami mellett a gyerekeimmel lehetek nyáron. Ezért is váltottam 17 éve és mentem el főiskolára egy új szakmát tanulni.  :) 
borzaslany
#10 (2017-06-16 00:26:00) |
#pandora: Tömbházban laktunk s volt amikor mi szülök összebeszéltünk mikor ki van otthon a gyerekekkel. Olyankor a kettő helyett volt 5-6 és élvezték. Persze mi szülök is jó viszonyban voltunk egymással. Nem merem leírni hány évvel ezelőtt volt ez , de akkor picit másvilág volt még. Nem szaladgáltak mobillal a kezükben hanem játszottunk a játszótéren.......
aareesz
#9 (2017-06-16 00:11:43) |
#borzaslany: 
 :o 
Ismerek hasonlót. Az ilyet sosem értettem.
pandora
#8 (2017-06-16 00:09:29) |
Hát igen...csak tök jó dolog lenne, ha járna mellé 2 és fél hónap szabadság is. :)
Munka mellett elég nehéz helyzetet teremt.
borzaslany
#7 (2017-06-16 00:08:14) |
#aareesz: én is dolgozó anya voltam csak apuka nem volt a háznál :) Máshol élte világát , és ex anyós is azt mondta válás után neki nincsenek unokái :(
aareesz
#6 (2017-06-15 23:58:34) |
#borzaslany: 
Kicsit lehet, hogy sarkosan fogalmaztam, de a dolgozó anyák problémájára akartam rávilágítani.
Egyébként mi is nagyon várjuk a nyaralást. És fel sem merül, hogy a nagyok (gimnazista ikrek) ne jönnének velünk. Pedig én ilyen idős koromban már régen a haverokkal mentem, nem a szüleimmel. A nyaralások mindig a családi életünk csúcspontjai. Rengeteg fotóval és örök élményekkel. :) 
borzaslany
#5 (2017-06-15 23:41:56) |
#barna72: Barna rajtad látszik is mindig  a boldogság amikor a gyerekeiddel vagy és képekben is megörökíted. Igazi apa vagy :)
borzaslany
#4 (2017-06-15 23:39:49) |
Egyedül neveltem két gyereket és én is imádtam a nyarakat velük együtt. Bár apuka ritkán élt a nyári láthatás lehetőségével és a nagyik is messze voltak, de mivel akkor még egyetemen dolgoztam a nyár nekem is szabadabb volt. Hidd el a velük töltött idő nem múlik el nyomtalanul. Még középiskolás korukba is velem jöttek nyaralni és hozták a barátnőt-barátot , igaz ezek baráti családok közös nyaralásai voltak. Volt amikor 17-en nyaraltunk Fonyódligeten :) Mára már máshol élnek de szinte naponta csörög a telefon és imádom !!!
aareesz
#3 (2017-06-15 23:27:35) |
#barna72: Az a két hét amikor szabin vagyunk, és főleg a 8-10 nap nyaralás, nálunk is szuperül telik valahol (többnyire a Balatonnál) vízparton. De sajnos az csak egy töredék része a nyárnak. :( 
Bár nekem olyankor meg mindig a szeretőm hiányzott, még akkor is, ha nejemmel a régi időket idéző napokat (éjszakákat) töltöttünk együtt.
Skizofrén állapot. :/  
barna72
#2 (2017-06-15 23:20:16) |
Bár elismerem, hogy nem én küzdök hétköznaponként a gyermekeim étkeztetésével, de már várom a két hetet, amikor velük nyaralhatok. 

És igen, a vízpart, a hullámzás, a természet közelgése, fantasztikus nyugit teremt belül a szívemben. Ha mindezt a nagy szerelmem, a Duna partján élhetem át, az még jobban feltölt engem.
aareesz
#1 (2017-06-15 23:11:41) |
A nejem gyűlöli. 
Dolgozik a nyaralás kivételével. És én is. Bár én rugalmasabban.
De kajáról gondoskodni kell. Valamelyik miatt biztos, mert olyan nincs, hogy egyszerre legyenek ellátásos táborban. A legkisebbet hozni-vinni kell, vagy elintézni, hogy legyen otthon vele valaki.
Ja, és nem két gyerekről beszélek.
Sokkal nehezebb, mint amikor reggel elmegy iskolába, és délután 4-5 óráig tudod, hogy jó helyen van. Kap kaját, vigyáznak rá, el van foglalva a tanulással, szakkörrel, tánccal stb.
Egy dolgozó családanyának nagyon megterhelő.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.