Simple vásárlói tájékoztató







Pomelo

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 113


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Pomelo
#113 (2017-12-10 07:54:39)

Reggelente általában gyümölcsöt eszem. Az egyik ilyen, a pomelo. Szeretem a pomelot. Szeretem a fanyar ízét, az állagát, mindent. Pedig nem régen ismerem. De van valami, amiért számomra ez a gyümölcs nem "csak" egy finom gyümölcs...Ahányszor pomelot pucolok és eszem, egy kép villan be, egy emlék.

Ülünk a konyhaasztalnál. Kérdezi:
- Ettél már pomelót?
- Nem, még soha. 
- Akkor pucolok neked. Tudod amikor a boltunk volt, akkor sok olyan gyümölcsöt megismertem, amit korábban nem. Ezt is. Le kell pucolni róla a hártyát, különben keserű lesz...
És nézem, ahogy ül az asztalnál, aprólékosan pucolja a pomelót, és adja nekem a falatokat. Látom a szemét, a finom kezeit, a mosolyát...

Azóta eltelt közel 3 év. És minden alkalommal amikor pomelot pucolok és eszem, ez a kép villan be és megfacsarja a szívem... De szeretem a pomelot. Ezért amikor lehetőség adódik, eszem...

"Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs."
Márai Sándor

28 hozzászólás |

Hozzászólások

ducinyuszi
#28 (2017-12-24 18:34:12) |
*bootslovers: *

Köszönöm! :) 

Hasonlóan boldog ünnepeket viszont Neked is!  :* 

nincs kép bootslovers
#27 (2017-12-24 16:14:28) |
Azért Békés Ünnepeket kívánok mindenkinek! És Neked is! :* 
ducinyuszi
#26 (2017-12-24 15:23:50) |
*bootslovers: *

Szép és igaz... :) 
Megélni? Életemben először voltam igazán, felhőtlenül, szabadon boldog, ezért erre szavak nem nagyon vannak. 
Idő? 22 hónap időnként maga az örökkévalóság, sokmindent átértékel az ember ennyi idő alatt egyedül... 
30 év? Addigra már a hamut is mamunak mondom.  :vigyor: Minden feleslegesen elvesztegetett nap számít... 

Sokszor elgondolkodom, vajon átélhetem-e ezt a boldogságot megint, csak most már úgy, hogy kitart a végéig??? Vagy csak egy ilyen adódik egy életben? Röpke másfél év valódi boldogság?!?!?! Az eddigi tapasztalataim elgondolkodtatóak ebben a kérdésben... 

nincs kép bootslovers
#25 (2017-12-24 12:45:34) |
Mert szép történetet meséltél el. Három év harminc év ezért nem számít az idő, de tényleg csak így leírva egyszerű, megélni maga a .....  :) 
ducinyuszi
#24 (2017-12-24 06:43:44) |
*bootslovers: *

Miért mosolyogsz? :)
nincs kép bootslovers
#23 (2017-12-23 17:14:33) |
 :) 
egyvagyok
#22 (2017-12-16 17:04:24) |
#pandora: 

Elsősorban a idő. Aztán át kell értékelni, amíg közömbös nem lesz.
nobody
#21 (2017-12-15 19:24:00) |
Nem szeretem a pomelot. Inkább narancsot vagy almát eszek. Nem akarok hártyákkal küzdeni.
Pedig elég sokat megettem héjastól.

https://www.youtube.com/watch?v=WcG8nQUrGf8
keresek-kutatok
#20 (2017-12-15 02:25:54) |
#pandora: 
Köszi, hogy leírtad! :) 
Igen, engem se az általános "megoldások" érdekeltek, hanem a személyes. 
pandora
#19 (2017-12-14 22:49:35) |
#keresek-kutatok: 
Ezzel a kérdéssel százával foglalkoznak írások, így nem hiszem hogy újat tudnék mondani, csak azt hogy nekem mi szokott bejönni.

Egy kicsit szenvedek direkt, sajnálom magam, direkt felidézem a dolgokat amiket el kéne engednem, és hagyom hogy fájjon, és kisírom magam amennyire csak lehet. Egy idő után jön a düh. Mert milyen igazságtalan az élet? NEM. Nem az élet, hanem Ő okozta. Szóval kapja be. Meg sem érdemel.

Akkor megkeresem azokat a dolgokat, amiket megtehetek így hogy már nincs. És kiélvezem őket. Na meg elmegyek bevásárolni, kirúgok a hámból, megváltoztatom a külsőm, elkezdek valami olyan dolgot amit már régóta terveztem de ő vette el tőle az időmet. :)

Utána - a biológia az biológia ;) - lassan elkezdek másokat is észrevenni. Hoppá, egy férfias fenék, egy guszta mellkas, egy vonzó tekintet...és elmúlik az érzés hogy más nem létezik. Dehogynem létezik! :P És mire randiig jutsz, már nyoma sincs annak akit elengedtél, szépen pihen a helyén valahol az emlékeid bugyraiban. :)

Sajnos sokan ott rontják el, hogy azt hiszik, úgy el lehet valakit engedni hogy azonnal helyettesíteni akarod, és egyik szar randi jön a másik után. *Az nem megy.* :( Akkor mindig a régi jön ki győztesen és az újnak esélye sem lesz.

*Idő és önmagad - ez a kulcs.*

Szerintem. De engem is érdekelne, másnak mi jön be.
 
keresek-kutatok
#18 (2017-12-13 22:53:29) |
Annyiszor hallom, hogy "el kell engedni". 
Rendben. De hogyan?
ducinyuszi
#17 (2017-12-11 22:54:29) |
*barna72: *

Szívesen!  :* 
ducinyuszi
#16 (2017-12-11 22:47:12) |
*esther: *

 <3 Köszönöm! 

Mostanában ilyen befelé figyelő időszakom van. Úgy tűnik most ennek van itt az ideje. A furcsa, hogy több mint másfél év után az utóbbi hetekben a lányom elkezdte Őt emlegetni. Nem tudom honnan jött neki és miért??? Idővel megtanulunk együtt élni az emlékkel, a fájdalommal, mely minden nappal egyre enyhébb, egyre szelídebb, míg végül csak egy facsarodás marad a szívben és egy mosoly a szájunk szegletében. A sebek előbb-utóbb behegednek, ha nem tépjük fel újra és újra, és csupán a visszamaradó heg emlékeztet minket arra, hogy ott történt valami, aminek örök nyoma maradt rajtunk, bennünk... 

Majd menni fog Neked is a szembesítés, ha itt az ideje!  ;)  :* 
barna72
#15 (2017-12-11 12:46:29) |
Ez az írás egy kicsit szól az elengedésről és annak nehézségeiről is. 
Az a "Le kell pucolni róla a hártyát, különben keserű lesz..." mondat, mindent elmond a lényegről. 
Köszi Nyuszi! 
egyvagyok
#14 (2017-12-10 20:41:54) |
#food-to-go: 
Én tudom ;)
food-to-go
#13 (2017-12-10 20:40:48) |
#egyvagyok: állati kedves nő vagyok, hidd el
egyvagyok
#12 (2017-12-10 20:31:56) |
#food-to-go: 
De ugye nem vagy boszi? ;)
food-to-go
#11 (2017-12-10 20:26:29) |
pedig igazán élvezetes a bosszú! :vigyor: 
food-to-go
#10 (2017-12-10 20:25:51) |
#egyvagyok: :D aktívan ritkán állok bosszút
egyvagyok
#9 (2017-12-10 20:18:54) |
#food-to-go: 
Akkor veled nem szabad rosszul bánni... ;)
food-to-go
#8 (2017-12-10 19:57:22) |
ja igen, az Isten megverte mindet, mint utólag kiderült :)
food-to-go
#7 (2017-12-10 19:56:07) |
ó igen, helyek, ahol együtt voltunk, ha arra járok, bevillan, ha akarom, ha nem, de már nem fáj legalább, amikor még fájt, és éreztem, hogy kezdek elpityeredni, azonnal mondtam valami vaskos gorombaságot az illetőre, az segít
esther
#6 (2017-12-10 18:57:10) |
#ducinyuszi: 

Kis év végi számvetés Nyuszi módra.  :) A legőszintébb gondolatokkal, ahogy Tőled megszoktuk. <3 

Olyan jó egy kicsit belülre figyelni, önvizsgálatot tartani, elgondolkodni azon mi, miért történt az életünkben.
Én is azt vallom, hogy minden történés hozzánk tesz,hogy azzá válhassunk, akik ma vagyunk.És ebben a rossz is benne van, a düh is, ami csendesül, és a harag, ami az idő múltával közönnyé válik.
És a sok szép is benne van.

Nem régiben akartam magam szembesíteni egy ilyen kis sajgó sebbel, de -akaratom ellenére- nem jött létre. Talán ez is azt jelzi, hogy még nem voltam rá készen.

Köszönöm! :* 
ducinyuszi
#5 (2017-12-10 18:13:21) |
*pandora: *

Köszönöm az elismerést! :)

Van olyan, aki miatt dühös lehetnék. Egy ideig az is voltam, nagyon csúnya történet. Sokáig bántott, pörögtem rajta, de egy nap úgy döntöttem, nem mérgezem magam ezzel az érzéssel, hiszen csak magamnak ártok, neki semmit sem. És igen, nem értettem, mit láttam benne? Ezért inkább elengedtem. Nem miatta. Magam miatt, a saját lelkem békéjéért. Akkor nyomtam egy delete gombot vele kapcsolatosan, és már nem vagyok hajlandó gondolni többet rá, mint amennyit muszáj. Ő meg... majd utoléri a sorsa, amit csinált-csinál, azt nem lehet büntetlenül csinálni egy életen át, egyszer valahol-valamikor felelnie kell a tetteiért neki is. De én visszakaptam a belső békémet, a derűmet, a hitemet. És ez nekem fontosabb.  ;) 
sady67
#4 (2017-12-10 16:49:47) |
#ducinyuszi: Valóban így van, a kettősség érzése van bennem is, de mivel alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, így igyekszem elnyomni a szomorúságot és csak a szépre emlékezem. :) És igen, én is hálás vagyok neki, mert ő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az lettem, aki ma vagyok. :)
pandora
#3 (2017-12-10 15:59:24) |
Szeretem a posztjaidat. Ritkán írsz, de akkor mindig elgondolkodtató dolgokat. Hű, nagyon sok ilyesmi gyűlik össze az évek során. Ízek, illatok, tárgyak, helyszínek, szófordulatok, amikről egyes emberek eszünkbe jutnak.

Ismét rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az ördög a vasvillával, de minimum a terézanyasághoz még tanulnom kell. ;) Merthogy nekem három érzelem releváns a szituációban. Szomorúság, igen. De az elmúlik. Mosoly, igen. A szép emlékek. Nagyon sokakkal kapcsolatban. 

De néha egy harmadik érzelem van bennem. Düh. Attól függően, hogy kiről van szó. Voltak olyan férfiak az életemben, akikre gondolva belevágnám a pomelóba a nagykést. :D Ezért aztán igyekszem nem gondolni rájuk, vagy felülírni az emléket, megismételni a cselekvést mással de hasonlóan, vagy elkerülni a helyszínt, hogy ne is jussanak eszembe. Általában sikerül. Ilyenkor viszont nem szépül meg az emléke, hanem velük kapcsolatban inkább semlegessé válnak a rosszakkal együtt a jó emlékek is. Olyankor van hogy sok idő múlva rácsodálkozom, te jó ég, mit láthattam én ebben az érdektelen pasiban. :)
ducinyuszi
#2 (2017-12-10 14:06:16) |
*sady67: *

Ma azt mondta nekem valaki, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt a szív és az ész között, nehéz békére lelni önmagunkban, nehéz elengedni mosolyogva ami már nem részünk, amikor épp összeomlott a világunk... 

Emlékek, rosszak és jók, mind hozzánk tartoznak. Egy-egy ilyen emlék egyszerre csal könnyet a szembe és mosolyt a szívbe. Könnyet, mert már nincs. Mosolyt, mert megadatott, hogy átélhettem ezt a semmihez sem fogható csodát. De megtanultam elengedni azt, ami már nem az enyém, így megtaláltam az egyensúlyt a szívem és az eszem között, a békét önmagamban.  

Hálás vagyok, hogy Ő megismertette velem ezt a gyümölcsöt, mert míg élek, Rá fog emlékeztetni... :) 
sady67
#1 (2017-12-10 13:21:19) |
Nekem is van ilyen emlékem, de az a jó ebben, hogy erről leginkább csak a szép dolgok jutnak az eszembe, amelyek megmelengetik a szívemet. :) Elmosolyodom rajta, aztán teszem a dolgom tovább. 












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.