Simple vásárlói tájékoztató







Örökké...

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 115


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Örökké...
#115 (2017-12-26 08:00:17)

Gondolatok szaladgálnak a fejemben, hogy ne feleslegesen rohangáljanak, inkább leírom ezeket. :) 
___

Egyszer azt mondta, "örökké".
Egyszer én is azt mondtam "örökké".
De egyszer azt mondta, hogy "nem most van itt az ideje".
Nem értettem, akkor az "örökké" mégsem örökké? 

Elgondolkodtam, az örökké vajon milyen lejáratú? Ezek szerint van lejárata? ;) 

Sokan sokszor hallottuk már azt a szót, hogy "örökké". Örökké szeretni foglak. Örökké veled maradok. Örökké a tiéd vagyok és te örökké az enyém. És így tovább... Aztán ezek az örökkék valahol így vagy úgy, mégis véget értek. Gyakran különösebb ok nélkül...

Akkor az örökké nem azt jelenti, amit jelent? Vagy mindannyian mást értük ez alatt a szó alatt? A te örökkéd nem azonos az én örökkémmel?  

Vagy én vagyok fordítva összerakva (igaz ezt már megszokhattam :D ), hogy számomra a kimondott szó szent, és azt csak vis major esetén írhatom felül? Igaz nem dobálózom nagy szavakkal, üres ígéretekkel, csak hogy megkapjak valakit vagy valamit, és soha nem ígérek olyat, amiben nem vagyok biztos, hogy be tudom tartani. Ez lehet a különbség? 

Azt látom, hogy egyre kevesebben tartozunk ebbe a táborba, és ez mindenképpen elgondolkodtató. Nagyon szeretnék olyan világban élni, ahol ez az érték még nem veszett ki. Ahol a kimondott szó olyan erős, mint egy aláírt szerződés. 
_____

Eszembe jut egy írás...

Wass Albert: Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…
___

Megbízható ember... Igen, itt a bibi. Értékválság van, a világban mindenütt, minden téren. Sajnos nem csak anyagilag, hanem emberi értékek tekintetében is, vagy talán főként ilyen téren. Kevés ember van, aki még megőrizte a gerincét, a tartását, aki tudja mit jelent az, hogy a kimondott szavaknak súlya és felelőssége van. Ma sokan úgy játszanak az emberek bizalmával, hitével, mintha az pöttyös labda lenne. Dobálóznak a nagy szavakkal, melyek mögött nincs tartalom,  üres ígéretekkel (szokták mondani, szegény aki még ígérni sem tud :) ), hogy aztán amikor a tettekre kerülne a sor, akkor visszakozzanak, vagy szó nélkül eltűnjenek. Ezek az emberek megmérettettek és könnyűnek találtattak, könnyűnek mint a pöttyös labda. :) 

Márpedig tökéletes bizalom nélkül nem létezik BDSM...

27 hozzászólás |

Hozzászólások

ducinyuszi
#27 (2017-12-27 20:11:35) |
*esther: *

Az élet nagy kérdései, a "miért?"-ek. :) Izgalmas utazás míg ezekre választ kapunk. Az élet nekem már sokmindenre megadta a választ, és persze van sokminden, amire még nem. De ma már nincs kétségem, hogy bárkit is sodor az életembe, annak oka és célja van. Hogy mi? Na erre nekem kell rájönnöm. :) A döntéseimmel és azok következményeivel is nekem kell együtt élnem. De én azt vallom, hogy valójában nincsenek jó vagy rossz döntések, csak döntések vannak. Amiket nyilván azért úgy hozunk meg, mert akkor abban a pillanatban, abban a helyzetben azt a legjobbnak gondoljuk. Tévedhetünk? Igen tévedhetünk. Emberek vagyunk, nem gépek előre beprogramozva. De a tévedés egy lehetőség a tanulásra. Hogy elgondolkodjunk, vajon mit kellett nekem ebből a leckéből megtanulni? Mit mutatott ez nekem? Mi az üzenete?

Kérdések... kérdések... kérdések. És izgalmas játék ezekre válaszokat keresni. ;)  :* 
ducinyuszi
#26 (2017-12-27 20:05:59) |
*pandora: *

A tökéletes bizalomhoz nagyon hosszú út vezet. Azt nem lehet csak úgy megkapni. Én sem adom meg jó ideig. Úgy vagyok vele, "oké, lássuk a bizonyítékokat, a tetteket". És ha ezek a bizonyítékok mindig, minden időben és minden esetben igazolják őt, akkor elkezdődhet a tökéletes bizalom felépítése. 

Hosszú út, de a BDSM-ben elengedhetetlen. Ha ez nincs, akkor nincs BDSM kapcsolat sem. 
egyvagyok
#25 (2017-12-27 20:05:39) |
#ducinyuszi: 
Egyetértek!
ducinyuszi
#24 (2017-12-27 20:03:32) |
*egyvagyok: *

A bizalom egy olyan dolog, amit el kell nyerni. Idő és sok tett vezet hozzá. Ezért ugyan hogyan is lehetne elég ehhez néhány levél vagy beszélgetés? Olyankor maximum egy megelőlegzett alap bizalom lehetséges, de ennél több nem. 
ducinyuszi
#23 (2017-12-27 20:01:10) |
*nagyhusi: *

Valóban semmilyen érzelem és kötődés nincs bizalom nélkül. :) 

A BDSM a teljes kiszolgáltatottság miatt még ennél is több bizalmat kíván. Hiszen ha adott esetben a sub ki vagy meg van kötözve, azaz magatehetetlen, innentől teljes mértékben átadta az irányítást és a rendelkezést a domnak önmaga felett. Tehát (és erre sajnos ismerünk példákat is), akár nagyon csúnyán is elsülhet a dolog, ha a dom visszaél ezzel a bizalommal. Nem "csak" lelki, hanem nagyon komoly fizikális sérüléseket is okozhat a subnak. 
pandora
#22 (2017-12-27 19:21:10) |
#esther: 
Pontosan ezekre szoktam én is gondolni. :( A hozzászólásomba épp csak nem írtam be, ha már évértékelő, akkor hurrá...idén senki nem halt meg azok közül, akiket szeretek. Mert sajnos az előző években zsinórban suhogtatott a kaszás a közelemben... :(

Ez a gondolat nekem úgy 4-5 évvel ezelőtt jött. Hogy nem érek rá. És nem, NEM majd. Hülyét tudok kapni attól hogy "majd eljön az ideje". Aki ráér, az ücsörögjön a kis foteljében és várja a sültgalambokat egész nyugodtan és bámulja a szürkeséget addig, amíg már késő lesz és integethet a távolodó vonatok után, és a semmit markolja.
 
Ha valamit meg akarok tenni, azt MOST akarom megtenni. És nem, nem érek rá majd. A majd...az vagy eljön, vagy nem. A most, az itt van. És akik most itt vannak, akik elérhetők és kézzelfoghatók, az a valóság.  ;) 

Most élünk. Minden más csak fikció.


esther
#21 (2017-12-27 13:36:56) |
#ducinyuszi: 

Nyuszi drága! Én már pontosan tudom, hogy nincs időm arra, hogy halogassak, hogy ne tegyem meg, ne mondjam ki, ne éljem meg, elhalasszam, eltoljam a "majd annak is  eljön az ideje" korra azt, amit* ma* kell  megtennem.
Mert ma még meg tudom tenni.

Talán a koromból kifolyólag gondolkozom így, talán a sok(k) hatás,ami mostanában ért, nem tudom.  :/ 
Elmennek olyanok, akik még élhetnének, de  nem adatott meg nekik több, és mind fiatalon. 
Vagy a velem egykorú barátnőm, akibe kísérleti gyógyszereket tömnek, és nem javul, sőt..sokkolt az állapota legutóbb. :(  
Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire pitiáner problémáim is vannak nekem?? Zömében olyanok,amiket magamnak gyártok. 
Milyen szerencsés is vagyok, hogy van családom,szeretteim, barátaim, tető a fejem felett..semmi okom  a panaszra, a sértődésre. Semmi okom sajnálkozni semmin. 
Boldog és tartalmas életem van. Elégedett vagyok.

Csak azt nem tudom, minek szállnak be az én kis nyugis vonatfülkémbe akkor és olyan(ok) akikre abszolút nem számítok?! :napersze: 
Amikor éppen olyan elégedett vagyok, hogy azt hiszem, nyugodtan hátradőlhetek... 
Mert eközben pontosan tudom magamról, hogy nem állom ki a próbatételt. Minek szembesüljek vele újra és újra??
Na, ekkor is megszólal a hang: nincs időd már ezen agyalni, ez nem véletlenül jött most veled szembe. Vedd el, éld meg a lehetőséget!
És nem tudom eldönteni, hogy jó-e az a tudat, hogy tudom, hogy nincs már időm, vagy inkább lennék tudatlan, és határozatlan, és maradnék a nyugis kis fülkémben, eseménytelen napokkal, szürke tájjal, amit nézek, ahogyan monoton suhan el mellettem az élet(em).

Hm, jó kis év végi összegzés kerekedett ebből,de úgy látom nem csak nekem.  ;) 
 
egyvagyok
#20 (2017-12-26 23:55:23) |
#pandora: 
#16
Úgy szoktam fogalmazni, hogy különboző méretű körök vesznek körül, melynek a közepén én vagyok. Különböző emberek más-más körökben helyezkednek el, ki közelebb, ki távolabb. De a körök nagysága idönként változhat. De alapból az új ismerettség is bekerül a legkülső körbe. A körökön kivüliek már közömbösek számomra.
pandora
#19 (2017-12-26 23:16:18) |
Esther után szabadon, a posztot olvasva nekem is utólag jutnak eszembe még gondolatok.

A szótáramból jó ideje száműztem 2 fogalmat:
azt hogy "örökké" és azt hogy "soha többé". Mert mindkettőt irreálisnak tartom. E két dolgot nem ígérem, és nem szeretem hallani sem. Mert nincsenek. Nem is lehetnek.

Ahogyan Egyvagyok írta nemrégiben egy poszt alá: az élet egy utazás. Megyünk előre, néha megállunk, néha fel-, és leszállnak a vonatra. Néha benyitnak a fülkébe, mellénk ülnek egy darabig vagy hosszabb ideig...talán ott is maradnak, talán nem. Talán mi megyünk át másik fülkébe, talán leülünk valaki mellé, talán ott is maradunk, talán hosszabb, talán rövidebb ideig...talán mi járunk fülkéről fülkére és nem találjuk a helyünket.

De a soha és az örökké...soha ne mondd hogy soha mert nem tudhatod, és egy vonat sem közlekedik örökké... 
player
#18 (2017-12-26 22:20:22) |
#nobody: 

(Jókat ír a Kocsis Gabi, ismerem személyesen is, hitelesnek tűnik, megjárt pár hadi ösvényt...
Van a pszichopatákkal való kapcsolatokról egy nagyon jó írása, majd megkeresem, mert igen nagy hasznát vettem az elmúlt időszakban, megerősítette azt, amire magam is kilyukadtam.) 

Bocs az off-ért. 
nobody
#17 (2017-12-26 21:32:32) |
"Az emberi életnek van egy furcsa paradoxona: túl hosszú ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire rövid. Halogatunk, beleragadunk méltatlan kapcsolatokba és élethelyzetekbe, várjuk a megfelelő pillanatot, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy el is röppent 5-10-20-30 év, vagy egy egész élet."

Van tovább is. Újra belinkelem. Érdekes és elgondolkodtató.

http://hasznaldfel.hu/2017/02/ezert-ucsorognek-annyian-a-szarban.html
pandora
#16 (2017-12-26 21:32:06) |
A tökéletes bizalom - éppen a fent leírtak miatt - sajnos nagyon nagy ritkaság. 

Egy óriási paradoxon. Ha valakiben megbízol, védtelenné válsz amikor majd lesújt rád. Ha nem bízol meg benne, akkor pedig magad készíted az önbeteljesítő jóslatot.

Az a fekete-fehér világ, hogy az ember mindenkit és mindent vagy kikukázzon vagy a tökéletes bizalmát élvezze...egy utópia, magányos emberek és elvakult kritikátlan zombik egyhangúan szürke világa. Én a középútra szavazok, annak ellenére, hogy még azzal is sokszor égettem meg magam. Mindenki megkap egy korlátozott (messze nem teljes) bizalmat, amíg nem érzem azt hogy méltatlan rá.

Ennek ellenére képes vagyok (az élet megtanított rá) azzal is együttműködni akiben nem bízom meg, de érdekesnek találom. Kellő körültekintéssel persze, és az alap elvárásaim mentén, de soha nem vaskalappal.
És a vicc az, hogy néha az ilyenekből lettek idővel azok, akikben mára teljesen megbízom. Az élet csupa-csupa meglepetés. :o 
egyvagyok
#15 (2017-12-26 21:25:45) |
#nagyhusi: 
Bizalom? Az a dolog, amit csak kiérdemelni lehet, de követelni nem?
Mutass egy olyan nőt, ( nem nőként regizett pasit) aki megbizík itt pár levél, beszélgetés, tali után?
Kezd kihalni a bizalom.
nagyhusi
#14 (2017-12-26 19:51:32) |
Tökéletes bizalom nélkül nem létezik semmilyen érzelem, semmilyen kötődés. 
egyvagyok
#13 (2017-12-26 19:27:37) |
#mirmike77: 
A legdrágább kincs az idő, mert ami elmúlt, az már nem hozható vissza...
mirmike77
#12 (2017-12-26 19:01:16) |
#esther: De jó is lenne, ha mindenki úgy gondolná, hogy az adott szava szent :) 
Nem így van sajnos :-(
Pont ezért szoktam azt mondani, hogy már csak azt hiszem el, ami megtörtént :-) Néha még azt sem :D 
Ami örök lehet...talán a szeretet néhány számunkra kedves ember felé.Valóban nagy kincs az idő.Persze, hogy azzal szeretnénk tölteni,aki arra valóban érdemes :) Az pedig legyen minőségi idő....
ducinyuszi
#11 (2017-12-26 16:33:01) |
*esther: *

Ismersz már. ;) Talán tudod, hogy az én "jelmondatom": Olyan vagyok mint az Old Spice, nekem bizonyíték kell, nem ígéret.  :D  Tovább megyek... Nem szeretem az ígéreteket, inkább azt vallom, ígérjünk kevesebbet, de tegyünk, adjunk többet. 

A szavak elszállnak, azokat elfújja a szél és semmivé válnak. Majd egy nap, amikor azt jutna eszedbe mondani, hogy "de azt mondtad...", akkor azt a választ fogod kapni, hogy "ki hallotta azt?". A tettek..., a tettek számítanak, a tettek beszélnek, a tettek bizonyítanak. 

Örök hűség? Örök szerelem? Nem tudom létezik-e. Azt tudom, hogy lehet egy embert, akit igazán szerettünk, évtizedeken át szeretni, talán egy életen át is. Talán több életen át is, de ez már tovább viszi a kérdést, és jelen esetben erre biztosan nem tudunk egzakt választ adni. Tehát maradjunk annál az egy életnél, amit most élünk. :) Persze változik az érzés minősége, hiszen a lángolás alább hagy, de a tűz éghet, ha rakunk a tűzre rendszeresen. Hiszek abban is, hogy a hűség nem okoz nehézséget, ha valakit igazán szeretünk, hiszen akkor őt tiszteljük is, és akit tisztelünk, azt nem köpjük szembe. Tudom, hogy ebben a kérdésben sok emberrel szembe megyek, de én így gondolom, így érzem és így élek. :)

Az idő... Van egy mondás, mely így szól: "Azt hiszed, hogy van időd." Talán Buddhától származik, talán nem, ezt megint nem fogjuk most megválaszolni. ;) De nem is ez a lényeges, hanem a mondat maga. Halogatunk, mert meg vagyunk győződve, hogy mindenre van időnk. Azt hisszük, hogy az életünk még nagyon sokáig pereg, és ha nem ez az élet, akkor ott van a következő. De ki garantálja, hogy holnap nem ér véget? Ki mondja, hogy a lehetőség amivel nem éltünk, újra adódik? Hogy a boldogság amit eldobtunk újra bekopogtat?  
ducinyuszi
#10 (2017-12-26 16:12:52) |
*player: *

Csak ennyit tudok hozzáfűzni: egyetértek!  ;) 
esther
#9 (2017-12-26 15:54:23) |
Már harmadjára kezdem el a kommentelést...de mindig kitörlöm, mert újabb és újabb gondolatok jutnak eszembe az írásod kapcsán. :)  :) 

Most pl az, hogy teljesen mindegy,hogy valaki mit ír, mind mond, ha a tetteivel nem bizonyítja, addig csak ígéretek, elszálló szavak a szavai.
 
És  még az is, hogy korrektnek tartom magam, a kimondott szavaim miatt, a lapomon is pont ez a mondat van kint " nem rabolom senki idejét"... nem véletlen! Pontosan tudom, milyen drága kincs az idő. Amivel mi rendelkez(het)ünk, hát jól meg kell gondolni hogyan/mivel/kivel töltjük el.

Létezik-e örökké? Hű, talán inkább az "egy életen át, " fogalma,bár akkor is tudunk szeretni valakit, ha már nincs köztünk fizikai valójában..hmm..nem tudom a választ. :napersze:  :/ 
food-to-go
#8 (2017-12-26 14:12:22) |
#pipike: ugye, ez nem egy túrós fasz itt?
player
#7 (2017-12-26 11:45:29) |
Hát, W. A. sem lopja az időnket az irodalmával, komolyan vette a nagypapa intelmeit...
Meg a posztoló sem :)

De Móricz sem; a Légy jó mindhaláligban hangzik el a súlyos mondat, amely a raszkolnyikovi szintű lelkifurdalással rendelkező Nyilas Misit forrázza porig:

"Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja"

Hát megtörténik az ilyen is. De kukázni kell az ilyeneket és még a lomtárat is kiüríteni, mert az ember naiv, jószándékű reménykedésében még visszaállítja a lomtár-elemet az eredeti könyvtárba párszor 2 klikkel, de aztán belátja, hogy ahogy a rothadt almát sem érdemes őrizgetni a kosárban, mert megrohasztja a szomszédos almákat meg minden mást, ki kell vágni a szemétbe szépen (a szemeteszsákot meg a kukába).

Az "örökké" meg szerintem vagy az önismeret hiányában egy hirtelen remény-felindulásból elkövetett kétségbeesett könyörgés, vagy cukormázas gyermeteg butaság vagy manipulatív hazugság, szerintem az előbbi kettő gyakoribb és nem is tehet róla az elkövetője, mert "nem tudja, mit cselekszik".
Amit az ember tehet: éberen nyitva tartja az agyát, az érzékszerveit, a hatodikat is. 
Ez érvényes a "tolvajokkal" szemben is.


egyvagyok
#6 (2017-12-26 09:27:26) |
Semmi sem tart örökké...még a világegyetem sem.Aminek van kezdete, annak van vége is.
pipike
#5 (2017-12-26 08:27:09) |
Bocsánat, ma mindent négyszer mond! :)
pipike
#4 (2017-12-26 08:23:54) |
Amikor ifjú legény voltam, apú azt tanította: gentleman Agrimen  ( elnézést, ha nem írtam le helyesen, valaki úgy is kijavítja :)  ), amire aztmondta: az adott szó szentsége!
Itt úgy mondják: ein mann, ein Wort!
Nahát! A lényeg: a kimondott igéretnek meg is kell(ene) valósulnia!
pipike
#3 (2017-12-26 08:23:52) |
Amikor ifjú legény voltam, apú azt tanította: gentleman Agrimen  ( elnézést, ha nem írtam le helyesen, valaki úgy is kijavítja :)  ), amire aztmondta: az adott szó szentsége!
Itt úgy mondják: ein mann, ein Wort!
Nahát! A lényeg: a kimondott igéretnek meg is kell(ene) valósulnia!
pipike
#2 (2017-12-26 08:23:48) |
Amikor ifjú legény voltam, apú azt tanította: gentleman Agrimen  ( elnézést, ha nem írtam le helyesen, valaki úgy is kijavítja :)  ), amire aztmondta: az adott szó szentsége!
Itt úgy mondják: ein mann, ein Wort!
Nahát! A lényeg: a kimondott igéretnek meg is kell(ene) valósulnia!
pipike
#1 (2017-12-26 08:23:39) |
Amikor ifjú legény voltam, apú azt tanította: gentleman Agrimen  ( elnézést, ha nem írtam le helyesen, valaki úgy is kijavítja :)  ), amire aztmondta: az adott szó szentsége!
Itt úgy mondják: ein mann, ein Wort!
Nahát! A lényeg: a kimondott igéretnek meg is kell(ene) valósulnia!












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.