Simple vásárlói tájékoztató







Komplexusok

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 66


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)

"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül.

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Komplexusok
#66 (2016-11-02 07:26:27)

Egy duci nőket kedvelő férfiember "tollából" olvastam, hogy a duci nők azért jobbak az ágyban, és azért törődnek jobban a partnerükkel mert hatalmas kisebbségi komplexusban szenvednek, nagy szeretet éhségük és önértékelési hiányuk van, és ahhoz, hogy megtartsák a partnerüket sokkal többet beleadnak a kapcsolatba. Nem akarom kétségbe vonni, hogy neki ilyen tapasztalatai voltak. Nyilván nem ok nélkül írta azt amit. És azt is tudom, hogy nem ok nélkül repülnek rá bizonyos férfiak a középkorú duci nőkre, hanem mert azt hiszik, ez könnyű pálya, könnyen megkapják a nőt. (És mekkorát koppannak... :D )

De elgondolkodtam. Nyilván önmagamból tudok kiindulni, és azokból a molett, duci nőkből, akiket én ismerek. 

Duci az vagyok. Nem kicsit. :) Az ágyban (is!!!) maximalista vagyok, ez az egyéniségemből adódik. Az élet minden területén a maximumra törekszem, nem elégszem meg soha azzal, hogy fél gőzzel csináljak bármit is. Nyilván ez a szexualitásomra is igaz, ahogy a kapcsolataimra is. Tudom milyen vagyok az ágyban, de nem tudom jobb vagyok-e mint egy vékony nő. Mondjuk soha nem is izgatott. Azt gondolom, közöttük is vannak olyanok, akik nagyon jók és olyanok akik nem. Ez nem a súlytól függ, hanem sokkal inkább a hozzáállástól.

DE! Önbizalomhiányom nincs egy gramm sem, sőt! :D Sem szeretethiányom, és az önértékelésem is nagyon a helyén van. Nem küzdök azért, hogy megtartsak egy olyan férfit, aki nem küzd azért, hogy megtartson engem. Sőt általában nem küzdök, mert ha ilyen praktikákhoz kell folyamodni, akkor már rég megette a fene az egészet. Vagy működik a kapcsolat mindenféle játszmák nélkül, vagy szívvel-lélekkel beleteszünk mindent (hátsó szándék, számítás és félelem nélkül), vagy hagyjuk a fenébe. Nem megyek bele eleve vesztett játszmákba. Nem vagyok az önmagam ellensége. 

Úgy együtt lenni valakivel, hogy közben folyamatosan meg akarunk felelni neki, mert ha nem akkor elhagy... számomra elég kiábrándító. Én senkinek sem akarok megfelelni, csak önmagamnak. Amíg tükörbe tudok nézni, addig oké a dolog. Úgy együtt lenni egy férfival, hogy közben az jár a fejemben, "jajj csak jól csináljam, mert ha nem akkor dob", erre nem is tudok mit mondani. Komolyan van aki így él? Aki így megy bele kapcsolatokba? Persze tudom, hogy van, csupán számomra felfoghatatlan és megérthetetlen. Ha nem vagyok elég jó neki úgy ahogy vagyok, akkor nem kezdek bele a kapcsolatba. Ez számomra teljesen egyértelmű. 

Sajnálom azokat az embereket, akik csak olyanokkal találkoztak, akik a frusztrációjuk miatt voltak velük. Ők még soha nem tapasztalták meg az igazi, felszabadult extázist, amit két egyenrangú ember kapcsolata adhat. Ahol nincs megfelelési kényszer, nem kell bizonyítani sem az egyik, sem a másik félnek, nincsenek elvárások. Hanem a dolgok működnek. Azért, mert két érett, egészséges gondolkodású, egészséges önbizalommal rendelkező ember talált egymásra. Amikor két ilyen ember kerül kapcsolatba, ott hatalmas energiák szabadulnak fel. Nem azért adunk egymásnak, hogy megfeleljünk, vagy mert félünk ha nem tesszük meg elhagynak, nem azon agyalunk, hogy "vajon most teljesítettem-e amit elvárt, vagy sem?". Hanem egész egyszerűen mert a szeretet együtt jár az adással és a gondoskodással. Mert jó adni. Jó örömet okozni. Jó mosolyt csalni a másik arcára. Jó gondoskodni egymásról. Ennyire egyszerű ez. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. :) Kívánom mindenkinek, hogy éljen át legalább egy ilyen kapcsolatot, akinek még nem volt benne része. :)

Erről az egészről ez jutott eszembe:

"Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát.
Nem látja igazi arcodat - mert nem szeret.
Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád.
Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi.
Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted.
Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is - de boldog nem lehetsz vele.
Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette."
(Müller Péter)




3 hozzászólás |

Hozzászólások

palacsintaxx
#3 (2016-11-05 15:20:26) |
nekem is eszembe jutott egy kedves idézet a tiédre reagálva. Bár Müller Pétert nem szeretem :) 

Madách viszont remekül megfogalmazta:
inő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.

Az írásod ettől függetlenül (mármint a Mülleres idézet) nagyon tetszett. Tényleg nagyon nagy like ahogy előttem pandora is írja .

Hmm férfi vagyok ,bár a felsorolt gondolatok sohasem fordultak meg a fejemben.
Éppen a minap sétálgattam egy nagyon attraktív sportos barátnőmmel (lány barát, no sex) , és ő panaszkodott ,hogy nem érti ennek meg annak a nőnek miért van pasija blablablabla , ami ilyenkor szokásos, neki pedig miért nincs pedig ő a világon a legszebb leányzó... 

Barátok vagyunk és kedvelem, de nem mertem neki azt válaszolni mert a buksid belül nem olyan ragyogó mint amilyen formás a popsid.

Én egy valamit tanultam meg az életben. Minden embernek van egy bőröndje , ami tele van jó és rossz élményekkel, de amikor új partnert ismer meg az ember a korábbi tapasztalatokat el kell dobni. A démonokkal le kell számolni, mert az megmérgezi a kapcsolatot.

Jó örömet okozni valóban jó mosolyt csalni a másik ember arcára ennél több nem is kell.
Tényleg köszönöm az írásod , még párszor átolvasom majd . Nagyon jó lett . :) 
S ne haragudj ,hogy sokat írtam,olyan dolgokat is ami csak vázlatosan kapcsolódott a te irományodhoz. 

ducinyuszi
#2 (2016-11-02 18:00:12) |
*pandora: *

Köszönöm! Tényleg nagyon jól esik, hogy így gondolod. :)

pandora
#1 (2016-11-02 15:07:13) |
Megalájk az írásodnak!!! VÉGRE! Végre valaki megfogalmazta ezeket a gondolatokat, és talán eloszlatja a pasik fejében a ködöt.

A fórumban kicsit szándékosan trollkodtam (van jó értelemben trollkodás is, amikor a nyulat akarjuk kiugrasztani a bokorból), mert engem nőként személy szerint eléggé bántott, hogy azért zengenek ódákat a ducikról, mert azt hiszik könnyebben kaphatók, és nem a valódi erényeik miatt. (Ugyanezt gondolják a 40+ nőkről is.)

Ha én válaszoltam volna meg, nem lett volna hiteles, mert nem vagyok duci. Reméltem, hogy lesz valaki a ducik között, akinek az önbizalma normális, egészséges, és végre eloszlatja ezt az ostoba sztereotípiát, miszerint a bármikori súlya megváltoztatja valakinek a viselkedését. Egy labilis embernek igen, de egy labilis ember soványan is labilis, önértékelési zavarokkal küzd, önbizalomhiányos, szeretetéhes. Semmi köze az alakjához. Akinek ilyen problémái vannak, az mindenképpen alulértékeli magát, akár sovány, akár duci, és könnyű prédává válik, amivel járó bánásmód aztán persze önmagában tovább fogja rontani az önértékelését.

Az előző bejegyzéshez nem írtam be, csak lájkoltam Esztert, aki alaposan agyondícsért. :) Amivel maximálisan csak egyetérteni tudok, így nem ismételtem meg. De annyit most hozzátennék, hogy amit a legjobban bírok benned, az a kitartásod, akaratod, hogy pontosan tudod mit szeretnél, és nem kötsz kompromisszumokat bármennyire is magasan van a léc és kevesen képesek megugrani, és ezt teljes mellszélességgel fel is vállalod. Ez pedig egy jellembeli dolog, valószínűleg pontosan ilyen lennél 50 kilósan is.

És neked van igazad, így van értelme bárminek is, ezzel csak egyetérteni tudok.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.