Simple vásárlói tájékoztató







Jól vagyok és pont

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi > 80


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)
	
"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül. 

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”


« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Jól vagyok és pont
#80 (2016-12-20 10:57:18)

Visszatekintve az életemre, soha nem voltam nagyon hosszú ideig egyedül. A leghosszabb idő talán 2 év lehetett, de akkor az úgy volt jó, nem hajszoltam mindenáron, hogy legyen valaki. Aztán volt 13 év házasság, majd egy 3 és egy másfél éves kapcsolat, szinte egymásba érve. Akkor sem kerestem, de így jött ki a lépés. 

10 hónapja ért véget életem legcsodásabb szerelme. Neki is köszönhető, hogy az a bizonyos léc ott van, ahol... :) Azóta nincs senki. De nem is hajszolom mindenáron. Már megtanultam, hogy ezek az időszakok pont arra szolgálnak, hogy önmagamban rendet tegyek, hogy feltöltődjek, hogy letisztuljanak bennem a dolgok, hogy elvarrjam a szálakat, hogy észrevegyem, nem kell ahhoz feltétlenül valaki mellém, hogy jól érezzem magam, hogy befelé tekintsek, önmagammal foglalkozzak. Hogy tulajdonképpen azt érzem, rendben vagyok. Teszek-veszek, csinálom a dolgom, rendezem a gyerekeimet, dolgozom, tervezek, megvalósítom az álmaimat. Egyszóval élek. 

És ez az a pont, amikor rájön az ember lánya, hogy valóban nem akar bármiáron "valakit", csak hogy legyen. Hanem megvárja, amíg eljön az, akire igazán vágyik. Ezt a legtöbben értetlenül fogadják. Amit tapasztalok az az állandó türelmetlenség, a görcsösség. Felmennek egy társkeresőre, vagy egy FB csoportba, és azt várják, hogy csiribi-csiribá pár hét múlva rájuk talál amiért-akiért regisztráltak. Aztán amikor ez - nyilvánvalóan - nem így történik, akkor jön a csalódás, az elkeseredés, a mások okolása, a depresszió. 

Márpedig egy jó kapcsolat (bármilyen kapcsolat!) alapja, hogy tudunk egyedül is boldogok lenni, egyedül is jól érezni magunkat, hogy minden napban meglátjuk azt, ami jó és szép, ami megnevettet, ami elégedettséggel és örömmel tölt el. Hogy nem azt nézzük, amink nincs, hanem azt amink van. Mert ha nem így van, az így vagy úgy, de függést jelent. Ezek az emberek kapcsolatfüggők, társfüggők. Ők azok, akiktől én fejvesztve menekülök. :D 

Szóval én jól vagyok, és pont. :) És ezt kívánom mindenkinek, aki még nem találta meg azt a békét, amit én már jó ideje igen! ;) 

7 hozzászólás |

Hozzászólások

titkosgyonyor
#7 (2016-12-21 11:57:30) |
Köszönöm, bár inkább az orvosoknak köszönhetem
ducinyuszi
#6 (2016-12-21 11:49:46) |
*titkosgyonyor: *

Örülök, hogy Te is jól vagy! :) És gratulálok a gyógyulásodhoz és a megszületésedhez!  ;) 
titkosgyonyor
#5 (2016-12-21 11:30:04) |
Örülök, hogy Te is így érzel :-)
Mióta meggyógyultam, talpra álltam, én is így vagyok vele. 
Jó, hogy köztetek lehetek. 2 hónappal ezelőtt még nem hittem volna, hogy ez bekövetkezik. Ismét megszülettem.  :) Jól vagyok és pont. :) 
ducinyuszi
#4 (2016-12-20 21:56:32) |
*varnyu: *

Engem sem értenek. De hogy is szól a dal szövege?

"Ma végre jól vagyok és pont,
nem érint meg, hogy más mit mond,
semmit nem bánok meg, 
míg a jókedv tart"

Ennyi a lényeg! ;) 
varnyu
#3 (2016-12-20 21:44:30) |
végre valaki, aki érti, h én miért irom azt, h nem keresek :) 
ducinyuszi
#2 (2016-12-20 15:07:50) |
*esther: *

És IGEN! Ez a dal ihlette! :D 
esther
#1 (2016-12-20 13:32:48) |
 :)  :)  :) 
https://www.youtube.com/watch?v=uVzoI-p7_2Q












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.