Simple vásárlói tájékoztató







Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…

itt vagy: Eropolis > BDSM negyed > Blog > ducinyuszi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


ducinyuszi blogja


Nyuszi, aki nem is annyira nyuszi…
..... avagy egy öntudatos mazosub feljegyzései :)

Pár éve egy fórumon olvastam ezt a leírás. Ennél találóbban és pontosabban nem is lehetne jellemezni egy igazi subot. :)

"A könyveket olvasva az emberben az a kép alakulhat ki a szubokról, hogy beléjük van kódolva az „Igen, Uram”, „Köszönöm Uram”, „Hálás vagyok amiért, méltóztatsz rám fordítani a figyelmedet.” A valóság azonban kicsit más. A szub bizony időnként dühös lesz és ellenszegül.

Kiváló mércéje egy dom felkészültségének, hogy számít-e erre, vagy csupán internetes domként, álmodozóként állandó rajongást, udvariasságot és engedelmességet vár - bármiféle keresztkérdés nélkül. Utóbbi esetben semmit nem tud arról, hogy hogyan is néz ki egy valódi, hosszú távú, fizikai D/s viszony.

A jó szubmisszívek erős, önálló gondolkodású, öntudatos lányok. Szeretik, ha megfosztják őket önrendelkezésüktől. Beleborzonganak annak gondolatába, hogy egy olyan erő töri be őket, amely nagyobb annál, mint aminek ellent tudnának állni. De nem fognak azonnal, feltétel nélkül, teljes erőbedobással és örömmel behódolni. Ezt csak némi harc, nyafogás, felháborodás, duzzogás és vergődés árán lehet elérni. Sokaknak vágják a fejéhez, hogy nem „igazi szubmisszívek”. De erre csak az lehet a válasz: „De igen, csak épp nem te vagy az a Dom, aki elbírna velem.”

Egy szub felheccel, próbára tesz, és küzd. Aztán veszít – felfedve, hogy igazából pont ez volt a cél mindvégig. Képesnek kell lennünk átlátni a dühön és a visszautasításon, és tudni, hogy amit teszünk az pontosan az, amire vágyik. És lesz egy pillanat, amikor az egész hirtelen Páli fordulatot vesz. Az ellenállás engedelmességgé válik, a gyűlölet szeretetté a fájdalom pedig… Nos, a fájdalom talán pont nem jó példa.

Ne utasíts el egy szubot, amiért kiakad. Mutasd meg neki, hogy a te nagybetűs akaratod erősebb, mint a türelmetlensége, és hogy te jobban tudod mire van szüksége, mint ő maga.

Alá akarja vetni magát az akaratodnak. Csak kíváncsi, hogy méltó vagy-e rá.”




Béke
#57 (2016-07-20 06:11:09)

"Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit. Sőt magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz, közölsz, mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle és kész vagy bármikor elengedni, mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg. De tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer."

Nálam béke van már évek óta. :) A pokol sok bugyra vezetett idáig, sok fájdalom és csalódás. De itt vagyok már jó ideje. Ezért nem érint meg már semmilyen bántás, amivel megpróbáltok itt Lilavárosban is elnyomni, mert nem úgy ugrálok, ahogy ti fütyültök. :) Nem hat rám. Már nem magyarázok semmit sem és nem akarom, hogy megértsd mit miért teszek vagy nem teszek. Ha megismersz, talán megérted enélkül is. Ha nem akarsz megismerni, esélyed sincs. :) De én döntök, közlök és megyek az utamon. Az enyémen. Hogy ki csatlakozik hozzám ezen az úton, majd kiderül. De addig is jól vagyok. 

A te frusztrációd nem az enyém, azzal neked kell megküzdened... ha képes vagy rá. Ha nem akkor megpróbálod mindig másra nyomni, mindig mást okolni, másban keresni a hibát, mást bántani, mert addig legalább némi hatalmat érzel. :) De a hatalom nem tesz boldoggá, és nem simogat meg, sőt szexelni sem szexel veled. Az élethez egészen más kell. Ha felnőttél majd, rájössz. :)

Én addig is döntök, közlök és megyek az utamon. Az enyémen... :) 

11 hozzászólás |

Vágyak...
#56 (2016-07-10 23:03:29)

Minden egészséges ember vágyik arra, hogy szeretkezzen. Vágyik az érintésre, a kényeztetésre, az élvezetre, az összebújásra, az együtt alvásra, az együtt ébredésre, a törődésre, a figyelemre. Természetesen én is. Azonban én BDSM kapcsolatot és ezért értelemszerűen Dom-ot is keresek egy személyben. Így nehezített pályán játszom.

Sokszor elgondolkodtam, vajon elég lenne-e nekem a hagyományos, de minőségi szex? Le tudnék mondani a BDSM-ről? Egy ideig nyilván. De aztán a hiány elemi erővel törne fel. Szeretem én a finom, gyengéd, hosszan elnyújott kényeztetést is (nagyon is szeretem!  :pirul: ). De szeretem a másik oldalt is (de mennyire szeretem! :) ), amit a BDSM tud megadni. A vadat, a keményet, a fájdalmat, a határok tágítását, a használatot, a kiszolgáltatottságot. És így, ez a két szélsőség, valamint a kettő közötti élmények adják meg nekem a teljes kielégülést. Testben és lélekben.

Egyszer egy nagyon kedves Dom barátom mondta a következőket:
"A szex 30%-ban testiség 70%-ban lélek, érzés és érzelem. Bármit teszel és bárhogy a végeredmény mindig a legnagyobb erogén zónában dől el ami nem más mint az agy. Ha az üres, vagy alultáplált, mi esélye van bárminek is? SEMMI. Szóval lesz egy jó kis maszatolás és az lesz a csúcs mert az agy ezt ismeri el annak mivel nem tudja, hogy lenne ennél sokkal feljebb is. Mintha ugyanazt a filmet lennél kénytelen ezredszerre megnézni és tudod mi fog történni az utolsó pillanatig amikor is se happy end se semmi, csak csalódás.."

Ahogy ő is mondja, a szex 70 %-ban lélek, érzés és érzelem. Pontosan tudom, hogy ezek nélkül a szex maximum egy kis maszatolás és egy középszerű orgazmus lenne. Amire nem igazán vágyom. Ennyire soha nem voltam és leszek kiéhezve, hogy ezt feladjam. 

Imádom, amikor reggel összebújva felébredve érzem párom ébredező vágyát. Ami persze beindítja az én vágyaimat is.  :pirul: Imádom amikor a tekintete, amikor minden mozdulata, minden érintése a vággyal van tele, hogy kíván. Hogy akkor ott legszívesebben azonnal magáévá tenne. A levegő mindig izzik, mindig forró, mindig robbanásra kész. Csak ilyen kapcsolat éri meg, csak ilyenbe érdemes belemenni! Minden más felesleges időpazarlás!  :pirul: 

A "baj" (ami persze egyáltalán nem baj, sőt!), hogy aki egyszer (kétszer - sokszor) megtapasztalta már azt a bizonyos magasabb rendű élvezetet, utána már nem nagyon akar lemondani róla. :D És ezzel én is így vagyok. A "maszatolás" már nem az én terepem. Többre vágyom! Arra, hogy amikor szeretkezünk, akkor leszakadjon a csillár, a föld az éggel egybeérjen, hogy úgy érezzem meghalok ott akkor abban a pillanatban, hogy eljussak az önkívületig, hogy a testem kontrollálatlanul élvezze azt amit tesz vele a Domom. Igen, önző módon földrengésre, égzengésre és tüzijátékra vágyom. És egyáltalán nem önző módon arra vágyom, hogy ugyanezt meg tudjam adni a páromnak is. De ennek ára van. Hiszen ezt nagyon-nagyon kevés férfi tudja megadni nekem. Csakis a megfelelő Dom. Tehát várok. Megvárom, amíg rám talál az az egyetlen egy. És akkor tudni fogom, megérte várni, megérte nem kompromisszumot kötni.  ;) 

2 hozzászólás |

Tárgy vagy varázslat?
#55 (2016-06-24 07:25:10)

A világ valahogy kifordult a sarkaiból. Ennek egyik oka pont az internet nyújtotta lehetőségek. Nyilván mindig voltak olyanok, akik szerették a kalandokat, akiknek elég volt az érzelemmentes szex, akik félredugtak a házastársuk mellett, akik szeretőt tartottak. Ez nem is kérdés. Azonban az internet megjelenésével valami nagyon megváltozott. És ez főként az utóbbi években szembetűnő. Az internet olyan mértékű svédasztalt nyitott a szexre vágyóknak, hogy tobzódnak benne, és közben elfelejtették miről is szólna ez az egész...

Sok éve lakója vagyok már az internet világának. Nem is tudom mikor regisztráltam ide először, talán úgy 6-7 éve lehetett. Akkoriban még nagyon jókat lehetett beszélgetni akkor is, ha más volt az elképzelésünk. De akkoriban még ritkább volt ez a stílus, ami most dívik. Mire gondolok?

Mi nők többségében nagyjából ugyanolyanok maradtunk: ritkán vagyunk vevők az érzelemmentes szexre, ha másra nem is, de a perzselő vágyra mindenképpen szükségünk van ahhoz, hogy egy kalandba belevágjunk. Úgy mint egy üzletet, nem tudjuk és nem is akarjuk lebonyolítani ezeket a dolgokat, nem megy nekünk, hogy "akkor gyere, szexeljünk!", ha nem csábított el az a férfi. Ma is kell, hogy - még ha csak arra az időre is, de - elvarázsoljon minket a férfi, ma is kell, hogy érezzük akkor ott mi vagyunk annak a férfinak az egyetlen vágya. Akkor is, ha ez csupán egy alkalomra szól.

De a férfiaknál nagyon szembetűnő a változás. Természetesen vannak kivételek (szerencsére!!!), azonban meglepően nagy többség áll így a dolgokhoz! Ők valóban úgy tekintenek erre az oldalra, mint egy Ingyen Punci Azonnalra Katalógusra, vagy egy bordélyházra, ahol rendelésre kapnak meg mindent. 

Nem a nő a fontos! Nem akarja a nőt megismerni! Nem érdekli őt, hogy milyen az a nő, ne adj ég, mit gondol, mit érez, mire vágyik. A lehető legtávolabb áll ez tőle. Hanem van egy listája ő mit akar és pipál. Kifaggatja a nőt, mire hajlandó, mint "vállal", és ha az hajlandó válaszolni, akkor pipálja, hogy a vágyainak vajon megfelel-e. És a nő azon kapja magát, hogy ő nem más, mint egy bármikor lecserélhető, értéktelen tárgy. Nincs ember, nincs nő, nincs egyéniség! Mert az ember, a nő csupán a szájnak, a puncinak, popsinak a tartozéka! De innentől értéktelen is egyben számára a nő. Épp ezért bármikor kedve szerint eldobható és lecserélhető. 

Nem a nő korbácsolja fel a vágyát, hanem a vágyához keresi az alanyt. Nem a nőt keresi és próbálja megismerni a vágyait, hogy azokat valóra váltsa és ezáltal ő is megélhesse a saját vágyait! Nem! A saját vágyai érdekli. Az, hogy a nő mit "vállal be" neki. Hogy szopik-e, szereti-e a spermát, lenyeli-e, lehet-e popsiba, stb. Közben szó sem esik arról, hogy a nő mit szeretne. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy szó sincs arról, hogy kicsoda is az a nő akivel ezeket a vágyakat meg akarja élni.

Nekem nem tetszik ez a hozzáállás. Ahogy sok más nőnek sem. Nem szeretünk értéktelen tárgyak lenni. Még ha csupán egy kaland is, ha csupán szeretői viszony, ha "csak szex", akkor is azt akarjuk érezni, hogy akkor ott annak a férfinak mi vagyunk a minden. 

A szeretkezés a világ egyik legcsodálatosabb varázslata. Két ember, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból mindennél jobban vágynak egymásra szőröstül-bőröstül. Akik ha egymás közelében vannak, vagy csupán beszélgetnek, már izzik a levegő. Ez a két ember úgy dönt, felfedezi egymásban a titkokat, megkeresi a csodákat és megajándékozzák egymást az egymásra figyeléssel, a törődéssel, az adni akarással. Kíváncsiak egymásra, ahogy a gyerek is kíváncsi a körülötte lévő világra. És pont úgy fedezik fel egymást, ahogy a kisgyerek fedezi fel a világot maga körül. Élvezik ezt az utazást, hiszen olyan ez, mint amikor felnyitjuk az adventi naptár egy-egy kis dobozát: soha nem tudjuk mi fog rejtőzni benne, de tudjuk, hogy az csak jó lehet. Aminek az eredménye az élvezetek csodás tárházát nyitja meg. 

És a bónusz, ha valaki hajlandó arra, hogy időt, energiát, figyelmet ajándékozzon a másiknak, hogy megismerje úgy igazán, akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy nem csak annyit kap, amennyit megrendelt volna a katalógusból, hanem sokkal többet is. :)  

Aki viszont csak a tutira megy, és csupán pipálgat majd dug egyet, az sok-sok varázslatról lemarad.  ;)  :pirul: 

Természetesen tudom, hogy szerencsére vannak még normális férfiak. Ha ők nem lennének, azt hiszem nagy bajban lenne a világ!  <3 

19 hozzászólás |

Dugni akarok!
#54 (2016-06-23 08:28:03)

Az úriember privire hív. Bemutatkozik szépen ahogy kell. Mondja, hogy elolvasta az adatlapom és meg akar ismerni. Gondoltam: szuper, akkor legalább nem kell magyarázni a dolgokat. Hát ahogy Móricka elképzelte... :D 

Mondja, hogy szereti a szexet és biztosan én is. 
Ez egyértelmű. 
Úriember reakciója:
- Akkor találkozzunk és szexeljünk!

:D :D :D 
Hát igen, az hogy elolvassa amit írtam, nyilván nem jelenti azt, hogy meg is értette. 

Mondom neki, hogy ez azért nem így műkszik. Mire ő:
- De én dugni akarok!

Nos mondtam neki, hogy velem nem fog. És sok sikert kívánva neki hozzá elbúcsúztam. :D 

9 hozzászólás |

Egy igazi férfi különös ismertetőjegyei
#53 (2016-06-20 20:20:18)

Ma jött velem szembe ez a cikk. És igen, tudom hogy a férfiak többségének ez kiveri a biztosítékot, de hát ez már csak így van, ha valakiben nincsenek meg ezek a tulajdonságok, akkor a legjobb védekezés a támadás elven rögtön vitázni fog ezen. :D  Én (sok más nővel egyetemben) mégis egyetértek a cikkben leírtakkal!  ;) 
___

Mitől férfi a férfi a szemünkben? Mi hozza el a kizárólagosság érzését számunkra, amitől aztán végleg lefoglaljuk, kitűzzük rá a zászlónkat, és onnantól ő lesz nekünk a one and only? Nem kompromisszumos megoldásokra gondolok, hanem valódi, tudatos és tudattalan égszakadás-földindulásérzésekre, amikor nap, mint nap büszkén legeltetjük a szemünket a férfiemberen, és boldogok vagyunk, hogy megszelídítettük magunknak.

Számos férfi gondolja – tévesen –, hogy a férfiasság fogalma egyenlő a szexuális teljesítőképességgel. Pedig nem szabadna abban a kényszerképzetben élniük, hogy kizárólag a nemzőképesség, vagy a méret adja meg a férfiasság kiváló karakterisztikus jegyeit. A nő emocionális lény, ebből kifolyólag hosszú távon képtelen egy olyan kapcsolat kialakítására, ahol semmilyen „lelki táplálékban” nem részesül, a lelki szimbiózisnak, a végzetes összefonódásnak nálunk elengedhetetlen szerepe van. Becéző és biztató szavakra van szükségünk, és a „másik felem”, a „jobbik felem” megtalálásának érzésére, a megszokottság, az édes rutin, az ismétlődő, biztonságot nyújtó mindennapok körülölelő komfortérzetére.

Milyen személyiségjegyek teszik a férfit férfivá? Legyen bátor, határozott, magabiztos, erős, szenvedélyes, udvarias és figyelmes. Legyenek céljai, és legyen elegendő ambíciója azokat megvalósítani. Legyünk mi a vonzalmának kizárólagos tárgyai. Tudja, mit jelent biztonságosan kötődni egyetlen emberhez. Ne akarjon bármilyen konfliktushelyzet esetén új vizekre evezni, éhségét, szomját ne csillapítsa máshol. Legyen harmonikus, szeretetre és szenvedélyre épülő megingathatatlan szerelemvárunk. Legyünk mi ketten a szerelempiramis legtetején. Az igazi férfit nem lehet soha igazán, százszázalékosan megszelídíteni. A nő szereti azt az egy százalék vibráló bizonytalanságot, ahogyan a férfit is izgalommal tölti el a női titokzatosság. A férfi képes az állandó és biztonságos otthon megteremtésére, végső küldetését a családjáért való tudatos felelősségvállalásban találja meg. Mi a különbség az állatbőrt viselő, reggel vadászni induló férfi, és a mai verzió között? Semmi. Ha akarjuk, ha nem, és küzdhetnek a feministák bármely hatékonyan, a nemi szerepek fikarcnyit sem változnak a történelmi korokon át. A büszke, és önálló egyedülálló nők, ütvefúróval a kezükben is egyszer leteszik a fegyvert, végül megadják magukat a Férfinak, és hálásan hagyják, hogy a teremtés koronája átvállalja a feladatok férfias részét, és kivegye a kezükből a cseppet sem odaillő dolgokat. Az igazi férfi hitelességét a szeretteiért vállalt mindennemű kockázat adja. A megteremtett családi fészek nyújtotta biztonságos érzelmi háttér nélkül, minden férfi csak félkarú óriás.

Persze, a férfiak is átestek jó pár súlyos, szívtöréses baleseten, páncélt is növesztettek, védőruhát is hordanak, sőt álarcot – legnépszerűbb védekezési technikáik a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek. Mégis elmondhatjuk, igazi férfiak márpedig léteznek, talán mégsem szökőévben egyszer mutatkoznak, és lehet, hogy nem feltűnően és harsányan járják számunkra a gentleman násztáncot. Ezért tanácsosabb nyitott szemmel és kitárt szívvel járni, és megszívlelni az igazi férfi különös ismertető jegyeit. Ha pedig rátaláltunk egyre, ne eresszük, mert kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajta, ezért kezeljük őt különös gonddal.

Egy igazi férfi nem levelezőtársat keres. Tudja, hogy a sok szöveg és nulla akció csak unalmas, haszontalan fickóvá teszi őt, ezért minél hamarabb személyes találkozást kezdeményez. Ha érdeklődik egy nő iránt, nem vár három napot, hogy felhívja, hanem telefonál, vacsorára invitálja, asztalt foglal és bort választ. A vacsora végeztével hazakíséri, és ha szeretne újra látni, azt azonnal, kedvesen közli. Ha nem, azt világosan, de úriember módjára nyilatkoztatja ki, így nemleges szándéka azonnal érzékelhető, így elkerülhetők a későbbi félreértések, és hisztérikus, magyarázatot követelő női hívás- és üzenetbombák. Ápolt, jó illatú, stílusos, igényes. Kinyitja az ajtókat, és felsegíti a kabátodat, és nem azért, hogy női gyengeséget hangsúlyozzon, hanem éppen ellenkezőleg, férfias erőt mutat, és azt, hogy törődik a számára fontos és szeretett emberek komfortérzetével. Az ösztönös, szeretetteljes gondoskodás mögött is a férfi felnőtt, érett felelősségvállalásra való képessége rejlik. Egy igazi nő meg tud csinálni mindent saját maga, egy igazi férfi azonban ezt nem hagyja neki. Férfias tetteit egy igazi férfi nem jegyzi meg örökre, nem tart szónoklatot arról, hogy mi lenne velünk nélküle. A férfi, ha meghozta az elköteleződés döntését, akkor a nőért, akit társául választott, szó szerint bármit megtenne. A fizikai közelség, érintések, odafigyelés, őszinte elköteleződés, hűség, tiszta kommunikáció, többek között ezek működtetik a kapcsolat motorját.

Természetes, hogy szívesen férkőzne az ágyadba, de fontosabb ennél, hogy először inkább az agyadban tegyen látogatást, vagyis megismerjen, megkedveljen, mint kedves, szeretetreméltó, vonzó emberi lényt. Tapasztalatból tudja, hogy a csábítás egy lassú, finom tánc, érdemes és izgalmas végighaladni a fázisain. Értékeli, ha egy nő kimutatja érdeklődését irányában, de csak ha mindezt finoman, és moderatóban teszi, nem pedig egy heves, fojtogató, kiéhezett némber szomjával, vagyis udvarolni ő szeret, mióta világ a világ az udvarlás férfidolog. Tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, cukorpapája, apapótléka vagy támasztéka nem akar lenni. Nem támaszkodó kapcsolatra vágyik, hanem tudatos, egyenrangú, saját értékeivel tisztában lévő női társra vágyik. A nőnek ne szüksége legyen rá, hanem akarja őt, de ne akarja őt használni gyerekszüléshez, anyagi biztonsági hálóhoz, biológiai óracsörgés elhallgattatásához, hanem akarja őt önmagáért, úgy, ahogy van. A világ történései iránt érzékeny és tájékozott, intelligens, kellemes beszélgetőpartner, valódi könyveket is olvas. Élvezi, és kedvére van, ha okosan vitázol vele, ez csak azt a tényt erősíti, hogy önálló, eredeti gondolatokkal rendelkezel, és van saját véleményed. Tisztelettel bánik a nőkkel, és ugyanígy viseltetik önmaga, az egészsége, a munkája, és a környezete iránt. Nem sajnálta az időt arra, hogy megismerje önmagát, sokkal inkább tisztában van azzal, mire nincs szüksége, mi jelent számára erény, és mitől, kiktől kell távol tartania magát. Hű önmagához és az általa képviselt értékekhez, a vulgáris, obszcén szavak használatát a minimálisnál is minimálisabbra csökkenti. Nem rosszfiú, jófiú, és egyáltalán nem fiú, hanem férfi. Férfi, aki nem jókislányt, hanem nőt keres. Olyat, aki ugyanazokat a masszív értékeket képviseli, amit ő, és akinek segítségével talán még jobb emberré válik.

Kész várni, és nem köt kényszerkompromisszumot, és ha az igazira rátalált, tisztában van azzal, hogy mennyire szerencsés, hogy igazgyöngyre lelt, ezért a kapcsolatot nem kockáztatja, hanem minden erejével és szeretetével óvja és védelmezi.

http://www.bien.hu/szerelem-es-csalad/szerelem/egy-igazi-ferfi-kulonos-ismertetojegyei/123832?page=1
___

Nincs mit hozzáfűznöm. Mindenki azt kezd vele, amit gondol. :) 

3 hozzászólás |

Ki érti a nőket?
#52 (2016-06-11 14:03:10)

A férfiak többsége biztosan nem. :D Na jó, elvétve azért egy-egy érti, de kevesebb mint amennyi jó lenne. :)

Miután egyértelművé válik, hogy olyan extra nagy igényeim vannak, hogy az illető férfi akivel kezdek tudjon kommunikálni, lehessen vele beszélgetni és az ágyon kívül is jól érezzük magunkat együtt, legyenek közös programok, stb., ééééééés persze hogy nem lesz szex első randin..., szóval ezek után nagyon beszédes reakciók vannak. Csak néhány kiragadva:

- Nem jó helyen vagy 
Tipikus reakció, nem lepődöm meg rajta. De igen, a nők többségéhez hasonlóan én is szeretném, ha nem csak egy lélegző felfújható baba lennék, aki ha épp a férfi úgy gondolja, akkor előrángatja, ha nincs olyanja, akkor pihenteti a szekrény mélyén. Tudom, ez már-már botrányos, de ez van. :D
Nem is tudom mit gondolnak a férfiak? Hogy majd a nők egy "helló dugunk?" dumára rögtön a farkukra ugranak? :O 

- Kamu vagy.
Hm, hát igen, miután nem csak és kizárólag az aktus érdekel, így ez teljesen evidens következtetés.

- Te is csak szórakozol, nem akarsz semmit.
Nos én pont fordítva látom. Az illető férfiak azok, akik csak egy-egy röpke órára keresnek szórakozótársat, majd szépen lelépnének. Valóban nem akarok az ilyen férfiaktól semmit, ebben egyet kell hogy értsek. :)

- Pedig milyen jó lenne ha egy fiatal pasi megdugna!
Igen? És miért lenne az nekem olyan jó? :D Ó istenem, elhiszem én hogy fiatalság bolondság, meg hogy a fiatal srácok mindent bevetnek, és hogy természetesen NEKIK jó egy idősebb, tapasztalt nővel..., de én meg már öreg róka vagyok ahhoz, hogy bedőljek ennek a dumának. :D Igen, volt már olyan férfi, aki meglepetést tudott okozni. De az egy sem a huszonéves generációból került ki!   :pirul: 

- Nem fogsz találni senkit.
Még az is lehet. De inkább ne találjak senkit, minthogy mindenkit az ágyamba és az ölembe engedjek. Szeretném megválogatni, hogy kit engedek oda. És fenntartom magamnak azt az ősi jogot, hogy mindig a nő választ, és azt is, hogy mindig a nő dönti el, mikor teszi meg azt amire a férfi az első pillanattól rá akarja venni.  :D
Egyébként nem tudom, van itt valamiféle időkorlát, hogy X időn belül muszáj találni valakit? Én nem tudok róla. Szóval ráérek, nem sietek, kivárom azt akire én vágyom.  ;) 

- Nem szereted a szexet?
De pont hogy nagyon szeretem. Ezért nem állok le akárkivel. Csak azzal akinél nincs kétségem, élvezni fogom, nem is akárhogyan.  :pirul: 

- Nem kívánod? Nem hiányzik hogy kényeztessék a puncidat?
Nyilván hiányzik egy egészséges nőnek. Azonban a nők többségének az kevés, hogy a puncijával foglalkoznak. Szeretik érezni, hogy nem csak ebből az egy testrészből állnak, hanem van lelkük, uram bocsá agyuk. :)


És hogy akkor mégis mit akar a nő?

A férfiak nagy részének agyában valami olyan tévképzet kering, hogy a nő, aki X ideje nem szeretkezett, az remegő szájszéllel, berregő lucskos puncival ül otthon a gép előtt és várja, hogy mikor csap le rá végre valaki aki jól megdugja. :D 

Nem, a nők nem ébrednek álló farokkal, amit naponta ki kell verni ahhoz, hogy jól érezzék magukat. És nem járnak olyan gondolatok 24/24-ben a fejükben, hogy "húúúúú de megdugatnám magam azzal a pasival". :)  Amikor épp nincs férfi a láthatáron, akkor is nagyon jól elvagyunk. Ha kívánósak vagyunk, hát vagy megoldjuk magunk a dolgot, vagy előkeressük a jól bejáratott úriember számát, akiben tudjuk, hogy soha nem csalódunk és nem kell magyarázkodnunk neki.  ;) Csak ezért nem biztos, hogy belemegyünk egy bizonytalan kalandba. Ahhoz, hogy kalandozzunk olyan férfi kell, akiért azt érezzük érdemes, aki képes elvarázsolni. De ehhez még mindig kevés a "hello dugunk?" szintű kommunikáció! :D

Hát igen, mondtam én, hogy a nőket nem könnyű megérteni. De azért nem is lehetetlen, ha a férfi veszi a fáradtságot, és igazán odafigyel rá!  ;) 

7 hozzászólás |

Nem!
#51 (2016-06-07 14:23:50)

Rámírt egy férfi. Szimpatikus volt. Az általa elmondottak alapján nagyjából ugyanazt keressük, hasonlóan gondolkodunk. Úgy tűnt, akár még lehet is belőle valami... 

Aztán a dolog nagyon hamar zátonyra futott, egy egyszerű dolgon: nemet mondtam. Nemet mondtam arra, hogy első randin szexeljünk. Ő tovább erősködött, hogy akkor petting. Arra is nemet mondtam. Még tovább erősködött, hogy úgysem tudom megállni, ha előveszi a farkát, hogy leszopjam. :O Na itt már mosolyogtam. Nem tudom mit gondolnak a férfiak? Mi a nő számára egy farok? Varázsvessző? Vagy az örök fiatalság és szépség kútja? Esetleg az örök karcsúságé? Vagy micsoda, hogy lehetetlen ellenállni neki?  :D  Mert engem (és tudom, hogy nőtársaim többségét szintén), nem ezzel lehet meghódítani. Meg is írtam neki. Persze nem értette mi különbség van aközött, hogy az első vagy a második randin szexelünk. Megjegyzem nem mondtam, hogy a másodikon lesz szex. :D Szóval igen, nem érti. Ha egyedi eset lenne..., de nem az. Nagyon gyakori, hogy ezen bukik meg a dolog. Mert nem akarnak várni. Mindent és azonnal. 

Ha csak egy kicsivel több figyelmet, törődést, tiszteletet és türelmet mutatott volna, akkor akár még össze is jöhetett volna. Nem, nem az első randin. Lehet hogy nem is másodikon, bár ki tudja... Nem találkoztunk, hogy el tudjam dönteni, mennyire tudja elvenni az eszem.  :pirul: De nem! Megint a régi mese: mindent azonnal és tutira! Mert ő azt akarja. Hogy a nő mit akar, az mellékes. Nem, ilyenről örömmel lemondok. 

13 hozzászólás |

Mit szeretsz a szexben?
#50 (2016-05-26 06:30:00)

Ez az egyik kérdés, amitől falnak megyek. És ma reggel sikeresen meg is kaptam, pedig a férfi szimpatikus volt, de hát a látszat ezek szerint csalt... 

Mit??? Úristen, ezt tényleg le kell vezetni? Minden normális, egészséges ember szereti a szexet. A jó szexet! Mi a fenét kell ezen magyarázni? 

Fontos a szex? Persze hogy fontos egy kapcsolatban! De ha az ismerkedés 5. percében már kizárólag ez a téma, akkor annak annyi volt. Lehet róla beszélni idővel, miért is ne lehetne? Ha egy kicsit már megismertük egymást... Bár én még mindig azt vallom: aki tudja, az csinálja és nem dumál róla. Viszont egy vadidegennel nem fogom kitárgyalni ezt. Ahogy az utcán, a szórakozóhelyen vagy bárhol máshol sem ezzel indít senki sem, így itt sem. 

A másik: milyen a puncid? Milyen lehet, mint egy női punci? Vagy részletes leírást kellene adnom róla, hol hány centi, milyen színű, stb.?

És bár igen, tudom milyen oldal ez, de még mindig nem Ingyen Punci Azonnalra Katalógus, ahol néhány kattintás után megkapja az illető azt a nőt és azokat az igényeket, amit szeretne. Még mindig él az alapszabály, hogy a nőt meg kell hódítani, el kell csábítani. Addig semmi sincs!

25 hozzászólás |

Kutyával?
#49 (2016-05-23 06:46:15)

Oké, én tényleg nyitott vagyok és a túlzott szélsőségektől eltekintve sokmindent kedvelek, vagy ha az nem is, akkor tolerálom. De egy ma reggeli beszélgetés kiverte a biztosítékot. 

Megkérdezte az illető, hogy mit szólnék hozzá, ha kutyával csinálnám?  :o  :o  :o  :o  :o  Na ez volt az a pont, amikor nem tudtam nevessek vagy sírjak. Mert hogy a volt neje még azt is bevállalta. 

Most már persze értem miért hangsúlyozta, hogy neki van egy szép nagy kutyája aki bármit megtesz nekem. Ugyan mi köze van ennek az érzelmes szeretkezéshez??? Tényleg ennyire elkorcsosult, beteg már a világ? :napersze: 

19 hozzászólás |

Felcsigázatlanul
#48 (2016-05-16 07:58:35)

Beszélgettem egy kedves úriemberrel itt, akivel rendszeresen szoktunk, közben jött egy prvihívás. Felelőtlenül rákattintottam, nem néztem a lapra ki az. Épp a élményfürdőbe készülődtünk a gyerekekkel, pakolás és nagy szendvicsgyártás közepette voltam, de pár percem gondoltam csak van. Hát ez sült ki belőle. :)

F: hogy hogy ilyen korai oraban fenn vagy???
É: felébredtem
F: nagyon jo legalabb feltudom csigazni a fantaziad
É: ???
(Hű, vajon mivel tudna engem így felcsigázni? Na itt jött elő a gonoszénem, hogy akkor lássuk a macit! :D )
F: kitudnam nyalni a puncikadat
É: gondolod?
F: vagy jol tele verem a szadat
É: aha
(Micsoda fantasztikus lehetőségek... :D) 
F: vagysz ra???
É: nem
F: akkor te komolyabb dolgokra vagysz
É: milyen meglepő...
(Na mi lehet az a komolyabb?)
F: azt szeretned ha vegig simogatnak a tested minden egyes porcikajat csokolgatnak az ajkacskaidat
É: talán
F: talan en megtehetem
É: gondolod?
F: en nem merek gondolni erre
mert el elveznek raa
vagy inkabb rad
(28 évesen ez elég gáz, még 18 évesen esetleg... :) )
É: aha
F: csak hat te kicsit batortalan vagy kulonben sztem
É: gondolod?
(Én bátortalan? :D  Ó istenem... :D )
F: sokszor en is
de összekeverednek veled barmilyen furcsan is hangzik
É: értem
F: dehogyis erted komolyabban kene venned akkor
(Na még a végén sarokba leszek állítva... :D )
É: komolyabban?
miért?
F: miert is ne szerintem nem minden kinek adodna meg egy ilyen kalandami kettönk között letrejohetne
ki tudja lehet meg elvezned is......
(Már megint rossz vagyok, egy ilyen soha vissza nem térő kalandra nemet mondok? Ej ej.   :napersze: És még talán élvezném is. De ha nem, az sem gond. Mert ő tuti. :D )
É: igen?
milyen kalandra gondolsz?
F: hogy elmennek hozzad es szeretkeznenk egy napon keresztul
É: ahhaaaaaa
(Ajaj, meghívtam volna? Ennyire szenilis vagyok, hogy elfelejtettem?  :o )
F: szexifehernemudtol megfosztanalak
tele nyomnam a popolod
É: mit?
F: a popsidat edes
É: óóóóóó
F: szereted ha a popsidat jol tele verik????
közepes péniszemmel
É: nem hiszem, hogy erre vágynék
F: akkor mire vagysz galambom
É: egy értelmes emberre, akivel lehet kommunikálni, beszélgetni, nevetni, szórakozni, jól érezni magunkat és jókat szeretkezni
(Hosszú méla csend... A válaszon 5 percig gondolkodott. :D  )
F: igen igen bizonyithatnek neked
É: hogy szeretnél bizonyítani?
F: meglatogatlak es kenyeztetlek
É: szerinted ez mire lenne bizonyíték?
F: elvezetre edes
É: és a többi???
F: közben megerkezik
É: á, nem jó a sorrend
F: Kilépett... :D

Na hát ma sem leszek felcsigázva.  :sir: 
Akkor megyünk a lányokkal egy jót fürödni, csúzdázni meg élvezni az élményfürdőt. Az legalább tutttiiiii jó buli lesz.  ;) :D 

21 hozzászólás |

Érdekel?
#47 (2016-05-13 08:34:48)

Amikor ismerkedem, és valakivel úgy látszik, hogy akár még érdekes is lehet a dolog, akkor az "érdekel" gombbal szoktam bejelölni. Nem nagyon kedvencelek senkit sem, azt tényleg csak annak az 1-2 igazán kivételes embernek tartogatom, akik valamiért közel állnak hozzám. 

Szóval az érdekesek. Amióta itt vagyok, ez a lista sokszor megváltozott már. Kerültek fel új nevek, majd pár hét múlva, amikor kiderült, hogy az érdeklődés szalmaláng volt, akkor a "nem érdekel" kategóriába kerültek. Pedig voltak izgalmas férfiak, izgalmas és izgató, forró beszélgetések. Voltak olyan ismerkedések, amik akár jól is folytatódhattak volna. HA.....! Ha az úriemberek kitartóak lennének és nem csak 1-2-3 beszélgetésnyi szusz lenne bennük. 

A listámon most 3 név van. Ebből 2 olyan, akivel nagyon régóta (évek óta) ismerjük egymást. Az egyikük egy drága dom, akivel nagyon gyakran beszélgetünk évek óta, de ez inkább már barátság. A másikukkal kapcsolatom is volt, nagy szerelem, és most újra felbukkant (ő a kedvencem is :) ). És még egy név, aki kitartóan keres és jókat beszélgetünk, csak a körülmények nem optimálisak. 

Hogy miért van ez így? Hm, jó kérdés. Nem akarok rá választ adni. Csak most hogy ma épp töröltem ismét pár nevet a listáról, elgondolkodtam. :) 

6 hozzászólás |

Az X
#46 (2016-05-11 07:39:06)

Az utóbbi időben egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy már nem akarok mindent elmagyarázni. Hiszen ott van leírva az adatlapomon, csak el kell(ene) olvasni. És igen, egyre gyakrabban téved az a bizonyos nyíl az X-re. Sőt a tiltásra... Nem, nem fogom újra meg újra meg újra leírni ami egyértelmű. Nem fogok magyarázkodni, hogy de miért nem?

Azok a pasik nem érdekelnek, akik pl. azzal sincsenek tisztában, hogy kellene egy nőt meghódítani. Hogy a bejárati ajtóból nem ugrunk egyből az ágyba. Hogy a nő ennél többet vár és vannak akik nem adják lejjebb. 

Igen, a hímnemű (az ilyen nem férfi) attól a pillanattól érdektelen számomra, amint az első néhány kérdésben már csak a szexről akar beszélni és semmi másról. Kösz, de nem... Az utcán, a szórakozóhelyen, vagy bárhol máshol sem ezzel indítunk egy ismerkedést. Itt sem!

És nagyon utálom a kifogásokat, hogy 
- lassú a netem, add meg a telódat
- nem tudok képet feltölteni (pfffff 2016-ban....)
- nem tudok írásban, csak szóban 
- túl hosszú az adatlapod (a fontos dolgok az első kb. 5-6 sorban benne vannak, iszonyú nehéz lehet odáig elolvasni)
és a kedvencem:
- ez egy szexpartnerkereső! (éééééés? attól fontos bunkónak lenni és ajtóstól rontani a házba?)

Megjegyzem mindez az illető saját szegénységi bizonyítványa...  :D 

Nekem erről mindig az jut eszembe:
Aki igazán akar valamit, talál megoldást. Aki nem, az keres kifogást. 

És igen, vannak még igazi Férfiak. Akik tudják mi a módja ennek. Akiknek nem fáradtság, hanem élvezetes játék a hódítás. Mert az is! Miattuk vagyok még itt.  :pirul:  És őszintén sajnálom azokat, akik nem élvezik ez. Sok izgalmas dolog marad ki az életükből. :)


15 hozzászólás |

Dom???
#45 (2016-05-05 11:55:58)

Olvasgatom a magukat domnak valló férfiak adatlapját, és meg kell állapítanom, hogy 90 %-uk tescosdom. Odaírja például hogy: 
"Kemény szigort, testi fenyítést igénylő és bíró ribancot keresek. Legyél tisztelettudó és alázatos, tudd hogy ki vagy Te! Ha nem vagy ilyen, de szeretnél tanulni szívesen kezelésbe veszlek."
Az ilyen adatlapok tulajdonosának üzenném, hogy nem, ők nem domok, ahogy azok a nők sem subok, akik ezt így bevállalják. 

Mert igen, a sub valóban vágyik arra, hogy elvegyék az akaratát, átadhassa az irányítást. Azonban ez nem megy csak úgy parancsszóra. Nem megy azért, mert egy férfi azt mondja: én dom vagyok, engedelmeskedj! :D Ó, hány ilyet hallottam már. Mindig nevetek az ilyen tescosdomokon. Az út, ami elvezet ahhoz, hogy a sub átadja az irányítást, hogy engedelmes legyen, nem megspórolható és elég hosszú. 

"A dominanciát sokan összekeverik az arroganciával, a durvasággal, a bunkósággal, a szubmisszivitást pedig a gyengeséggel, döntésképtelenséggel, alacsonyabbrendűséggel. Ez, szerintem tévedés! A bdsm nem hierarchia, hanem együttműködés. Adni és kapni akarok. Nem elvenni!
Kiszolgáltatottsága erősebbé, odaadása szívósabbá, alázata magabiztosabbá teszi. Önfeladása növeli az önismeretét, a fájdalomtól való félelme pedig fokozza a lelki- és fizikai tűrőképességét, akár fájdalom nélkül is! A gyönyör, az orgazmus pedig, még a világszép királykisasszonyokat is megszépíti! :-)
Kiszolgáltatottsága, alávetettsége olyan kín, mely elképesztő érzelmi gyönyöre és katartikus fizikai kéje FORRÁSA lehet. Nem árulok sem olcsó szexet, sem talmi bölcsességet. A FORRÁST keresem. Felfedező vagyok. Önmagam és a Maga felfedezője. Utazást kínálok, amelyről orgazmust, önismeretet, bölcsességet hozhat magával, igénye és képessége szerint. Ez elsősorban az odaadásától függ."
(Egy Dom adatlapjából)

Letörni a sub akaratát, betörni őt. Átvenni az irányítást úgy, hogy az szinte észre sem veszi, úgy hogy örömmel adja át a sub az irányítást. DE ennek ára van. Mégpedig az, hogy el kell érni, hogy a nő vakon bízzon abban a férfiban:
"Az a játék csak úgy ér valamit, ha bekötött szemmel kiállítanának a Grand Canyon szélére, és ha a Dom azt mondja lépjek egyet, akkor azt habozás nélkül megteszem, mert tudom hogy még éppen annyi hely van.
Nem, nem azért teszed meg, mert tudod, hogy éppen annyi hely van, hanem azért mert bízol benne, hogy jót akar neked, és nem azt, hogy lezuhanj. Ez a D/S lényege."

Egy régebbi írásomból idézek:

Domok és subok

Abban a szerencsés helyetben vagyok, hogy sok valódi Dommal beszélgethettem és beszélgetek ma is, így tanulhattam sokat. Vannak akik a barátaim lettek, és van akivel érzelmek is kialakultak, és megtapasztalhattam ennek a világnak csodáit. 

Domnak lenni nem kis feladat, felelősség. Nem csak annyit jelent, hogy "gyere ribanc és tedd amit mondok". Ugyanmár... Egy Dom ilyet soha nem mondana. :-) A Dom soha nem utasít, parancsol. Valójában kér. De azt úgy, hogy azt teljesítni kell. Gondolkodás nélkül. A Dom egyénisége és viselkedése kétséget sem hagy affelől, hogy amit kilátásba helyez azt meg is teszi a subbal zokszó nélkül.

A Dom összetett egyéniség. Alapvetően egy magabiztos, megállapodott, kiegyensúlyozott ember, akinek az önismerete és önbizalma biztos talajon áll, akit nem lehet megingatni abban, hogy ő az aki. Céltudatos, nagyon megbízható, szavahihető, határozott, kitartó, maximalista, erős kisugárzású, egyszóval Férfi! :-)
Mindig, minden körülmények között rendkívül nyugodt, szinte lehetetlen kihozni a sodrából. Mellette lenni fantasztikus érzés. A szavaiból, a mozdulataiból, a megjelenéséből süt a nyugodt magabiztosság. 
Ezen kívül nagyon türelmes. Soha nem siettet semmit sem. A subot sem! Tiszteletben tartja a sub tempóját, számára természetes, hogy a nő diktálja az ütemet.

Ó igen, tisztelet! A Dom végtelenül tiszteli a Nőt és tiszteli subot! Bizony, ugye milyen érdekes? :-) Azt hinnénk, hogy ez pont fordítva van. Persze fordítva is elengedhetetlen, a sub is tiszteli a Domját, de a Dom is a subját. És ez a tisztelet mindenben megnyilvánul, a szavaiban ahogy a nőhöz szól, a mozdulataiban, a tetteiben.

"A tisztelet és alázat amivel a sub a Dom felé viseltetik, az a Domnak nem járandósága, hanem tetteinek érdeme! Ehhez szükségeltik némi általános és főleg szexuális kultúra, anatómiai ismeretek mind a női mind a férfi test tekintetében, határozott kiállás és akarat érvényesítő készség. Hogy a sub az első pillanattól tudja és érezze nincs esélye bárhogy is harcol eleve vesztésre van ítélve mindíg és minden körülmények között!"

És alázat... Igen bármennyire is furcsa, mindkét fél részéről elengedhetetlen az alázat. Erről egy kis verset mutatnék:

Az Uralom 7 pillére: 
A domináns egy uralkodó, sosem zsarnok. 
De az uralkodáshoz megértés kell, a megértéshez alázat. 
A domináns büszke, sosem arrogáns. 
De a büszkeséghez méltóság kell, a méltósághoz alázat. 
A domináns tiszteletet ébreszt, sosem félelmet. 
De a tisztelethez békesség kell, a békességhez alázat. 
A domináns erőt használ, sosem erőszakot. 
De az erőhöz tudás kell, a tudáshoz alázat. 
A domináns kritizál, sosem gúnyol. 
De a kritikához éleslátás kell, az éleslátáshoz alázat. 
A domináns elfogad, sosem elvesz. 
De az elfogadáshoz adni kell, hogy adhass, alázat. 
A domináns teljessé tesz, sosem megváltoztat. 
De ahhoz, hogy valakit teljessé tegyen, azt kell látnia ami ott van, nem ami hiányzik, és ehhez kell leginkább az alázat.
(by J. Mikael Togneri, angolról fordítva)

A Dom nem riad vissza a sub ellenkezésétől, sőt! Nagyon is élvezi, hiszen mit is kezdene egy engedelmes, bólogató kutyával? Neeeeem! A Dom élvezi, hogy lassan, lépésről lépésre letöri a nő ellenállását, hogy az feladja a saját akaratát és átadja az irányítást a Dom kezébe. Elveszi tőle az önrendelkezés jogát. Persze az igazi sub újra és újra fellázad, de ez így is van rendjén. :-) A Dom viszont élvezi újra és újra letörni az akaratát. :-) Ez egy rendkívül érzékeny játék, szavakkal nehéz is talán leírni, de aki érzi, az valami csodát él át. 

A Dom óvja, védi, gondoskodik a nőről, maximális felelősséget érez iránta, 100 %-osan figyel rá, és gyönyört ad neki, olyan gyönyört amire vágyik.

Látszólag a sub teljesíti a Dom vágyait. Azonban a dolog érdekes módon pont fordítva van: a Dom a sub vágyait váltja valóra. Azokat a vágyakat, amiket kimond, és azokat amiket még talán önmagának sem mert bevallani, de ott motoszkálnak az agya hátsó zugában. Természetesen a Domnak is vannak vágyai, de ezeket soha nem erőlteti rá a subra, ha az nem akarja. Elfogadja és tiszteletben tartja a sub határait. És közben folyamatosan azon van, hogy ezeket a határokat tágítsa. Hiszen erről szól az egész játék! A sub is erre vágyik, csak talán még maga sem tudja. A Dom dolga, hogy megmutassa, megtanítsa neki, ki is ő valójában, milyen vágyak rejtőznek benne, amiket eddig elnyomott. A Dom és a sub kiegészítik egymást, és megadják egymásnak azt, amire vágynak.

"A Dom dolga megtörni szépen lassan az ellenállást, elvenni az önrendelkezés jogát, finoman irányítani, hangolni mint egy nagyon érzékeny hangszert, hogy aztán olyan dallamok csendülhessenek fel belül amiktől felszabadulnak az érzelmek, és anélkül adja át magát a sub ennek a dallamnak, hogy belegondolna, tulajdonképpen teljesen ki vagy szolgáltatva, mert a bizalom olyan erős, hogy mindezt feledteti vele, ezért nyugodtan adja át magát fokozatosan a dallamok harmóniájának."

A Dom intelligens és művelt! Ez fontos, hiszen a női test anatómiájával és működésével szinte jobban tisztában kell lennie, mint magának a nőnek. Ahhoz, hogy soha nem okozzon felesleges fájdalmat esetleg sérülést, ez elkerülhetetlen. Pontosan tudnia kell, hova és hogyan kell nyúlnia, mit kell tennie, hogy elérje a kívánt hatást. És azt is, hogy meddig mehet el, hol van az a határ amikor meg kell állnia! Es ez nem megy vaktában, ehhez tudás kell! Komoly tudás!

És legalább ennyire tisztában kell lennie a női lélekkel és pszichével! Iszonyú fontos! Hiszen a Dom egy idő után szinte bebújik a subja bőre alá, és együtt lélegeznek, szimbiózisban élnek. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy tudja, meddig mehet el, hol van a határ, amit már nem léphet át. És fontos ahhoz, hogy a gyönyört a lehető legmagasabb fokra emelje. A sub testének egyetlen rezdüléséből, a tekintetéből kell tudnia olvasni!

A szex... Nem, a dom nem önző, sőt! Ahogy egy dom barátom mondta: "Ha nem ő nyalja ki először a puncidat hanem azt akarja, hogy te szopd le őt, ha nem ő repít elsőként a gyönyörbe, akkor azonnal menj el, az nem dom! A nő az első, mindig a nő! Utána már bármi bárhogy lehet, de először mindig a nő kap." Megtanultam és megtapasztaltam, hogy így van! 

A gyönyör... Én úgy szoktam mondani, hogy az általános iskolát mindenki elvégzi, szexelni, dugni mindenki tud alapszinten. Vannak sokan, akik még le is érettségiznek, tehát igyekeznek megadni a módját, velük igazán élvezetes a szex. És vannak akik beiratkoznak a felsőfokú képzésre. Itt is van több szak, mint a tantra, az eszo, és a BDSM. Persze a lista nem teljes.
"A szex 30%-ban testiség 70%-ban lélek, érzés és érzelem. Bármit teszel és bárhogy a végeredmény mindig a legnagyobb erogén zónában dől el ami nem más mint az agy. Ha az üres, vagy alultáplált, mi esélye van bárminek is? SEMMI. Szóval lesz egy jó kis maszatolás és az lesz a csúcs mert az agy ezt ismeri el annak mivel nem tudja, hogy lenne ennél sokkal feljebb is. Mintha ugyanazt a filmet lennél kénytelen ezredszerre megnézni és tudod mi fog történni az utolsó pillanatig amikor is se happy end se semmi, csak csalódás.."
Amikor a huszas éveim elején először találkoztam a magasabb szintű orgazmussal, akkor bizony csak lestem. Ma már nem lesek... :-D

És milyen is a sub? A sub nem egy akaratlan báb. Nem! Az igazi sub általában nagyon erős egyéniség, határozott, magabiztos, kiegyensúlyozott, önálló és öntudatos, kellő önismerettel és önbizalommal. "A sub nem attól sub, hogy hajbókol és ajnároz, hanem attól, hogy a Dom van olyan erős, hogy megtörje és elvegye tőle az önrendelkezést, mint jogot és érzést, hogy saját akaratával helyettesítve okozzon gyönyört a partnerének, miközben persze mindezt a Dom is nagyon élvezi. És ez nem megy csettintésre senkinél. Akinél igen az nem sub hanem hülye! Mi értelme Domnak lenni ha nincs mit megtörni, korlátozni? Ez a lényege az egésznek!"
A sub mindig nagyon nőies. Ez mindenben megmutatkozik, a természetében, az egyéniségében, a megjelenésében, a mozdulataiban. Mert ő A Nő! És Férfit akar maga mellett tudni. 

17 hozzászólás |

Cicimustra
#44 (2016-04-29 11:34:13)

Azt hiszem beleléptem a lelkébe valakinek. :D

Másik oldalon, az ún. hagyományos társkeresőn. Megnézte a képemet (nincs sem itt sem ott meztelen vagy alsóneműs képem, ruhában vagyok mindegyiken), és utána ez a reakció:
F:  <3  95D?
Én: nem
F: hanem? 
Én: G-H
F: szereted ha dögönyözik babaolajjal? 
Én: szia, én is örülök, hogy megismerhetlek, mit tudhatok rólad?
Kilépett... 

Pedig tényleg annyira kedves és előzékeny voltam. Nem értem... :D :D :D 

23 hozzászólás |

Szexéhes
#43 (2016-04-25 11:39:56)

Ma beszélgetek egy férfival. Megkérdezi, hogy hogy bírom szex nélkül. Mondom, köszi egész jól. Erre azt kérdezi, hogy akkor én nem is szeretem igazán a szexet? Idő kellett, míg felfogjam az összefüggést. :) 

Mit jelent szeretni a szexet? Elmondom szerintem mit jelent...

Szeretem a szexet. A JÓ szexet! Az igazit, ami olyan mint az égzengés, a földrengés és a tűzijáték egyben. DE!!!!! Ehhez OLYAN partner kell! Ez nem megy bárkivel! A középszerű dugás sem az én szívem csücske. Az eü. szex meg említést sem érdemel. :) Ezért igen, nagyon jól elvagyok, ha épp nincs senki. Nem bizsereg a puncim a nap 24 órájában. Mert akkor szokott bizseregni, ha van KIÉRT! Na akkor viszont non-stop teszi. Győzze csak az úriember lecsitítani. :D

De csak úgy bele a vakvilágba? Hát..... ha annyira odavan az ember, megoldja maga. De ez nem szex. Köszönő viszonyban sincs a kettő egymással. Mondjuk ez inkább olyan egészségügyi dolognak tekintendő. :) 


6 hozzászólás |

A prémium pasi
#42 (2016-04-22 16:47:15)

Egy másik társkeresőn bóklásztam, amikor szembe jött velem ez az adatlap. Nem bírtam ki, hogy ne kattintsak rá! Hát megmondom őszintén, hatalmas mosolyra húzódott a szám. :D

Már a nevében is szerepel: "gazdagpasi". :D 
___

HA ATLAGOS PASIT KERESEL, AKKOR NALAM ROSSZ HELYEN JARSZ... 

Külföldön (Németországban) élő szexi 40-es, sportos, jóképű, és kiválló anyagi egzisztenciával rendelkező férfi vagyok.
Elsősorban teltkarcsú hölgyet keresek akár tartós kapcsolatra is, de természetesen ami számít az kettőnk között a kémia.
Lehet mondani bármit, de minden kapcsolat alapja a jó szex, azaz, hogy működjön a kémia.
Ha ez viszont megvan, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtaláltad életed férfiját, aki a tenyerén fog hordozni és kényeztetni.

Intelligens, emellett viszont "szabadszájú", azaz szókimondó vagyok: szexről pl. csak pontosan olyan mocskosan szabad beszélni, ahogy gondolsz rá.
Merdd kimondani azt, és pont úgy, mint ahogy gondolsz rá!

CSAK AKKOR IRJ, ha "tele van pakolva a nacid combokkal és fenékkel", ha egyetértessz a fent említett dolgokkal, és ha FORRÓ vagy.

Cserébe egy PRÉMIUM minőségű (-azaz NEM egy lottyadt, szottyadt, rövid, vékony) szerszámmal rendelkező férfit kapsz!

Forró Csók!
___

Az utolsó pár sor, különböző helyeken még úgy 4-szer szerepel az adatlapon. 

"Telepakolt naciert egy oooriasi es gyonyoru dako a jutalom...

Merthogy abbol is van sokfele: van a lottyedt, kokadt, rovid, - es van a PREMIUM kategoria: az enyem - amit ki kell erdemelni. (lasd: Fotoalbum)"

Elképzelem, ahogy szex közben önmagát és a "PRÉMIUM" farkát imádja rendületlenül. Hát késsssz voltam. :D  Naggggggyon élvezetes lehet vele....  :napersze: 

11 hozzászólás |

Ismerkedjünk?
#41 (2016-04-22 09:08:00)

Szia, XY vagyok,39eves gorog pasi es szivesen ismerkednek veled..Tapasztalt vagyok a bdsm vilagban mivel 17eves koromtol szeretem..
(Mellékelve egy meztelen fotó)

Szia!
Akkor beszélgessünk, ismerkedjünk. És meglátjuk mire jutunk. :-)
(Nincs mellékelve fotó).


Ennyi volt a levélváltás. Azóta néma csend. Nem az első és biztosan nem az utolsó ilyen eset. És nem értem. Miért ír, ha végül mégsem akar megismerni? Vagy ez már a férfiak olyan mély bugyraiban van, amit mi nők úgysem érthetünk? :D :D :D 

2 hozzászólás |

Akiért érdemes
#40 (2016-04-20 15:52:58)

Sokszor szidjuk, hogy milyen férfiak (és nők) vannak a neten. Azonban én hiszek abban, hogy a sok-sok-sok kavics között van egy-két drágakő. És ez rendbre be is igazolódik. Mint most... :)

Tegnap reggel írt rám. De akkor nem volt időm, így csak pár percet beszélgettünk. Viszont azt már akkor tudtam, hogy egy értelmes, intelligens férfival állok szemben.

Ma reggel újra rámírt, és az elkövetkezendő 9 órát lazán átbeszélgettük. :D Egy intelligens, humoros, izgalmas férfi, aki ráadásul nagyon otthon van a bdsm világában. Hamar kiderült, hogy az agyunk és a vágyaink is  egy hullámhosszra járnak, és hogy ezen túl is számtalan dologban egyezünk. Hol nagyokat nevettünk, hol komolyan beszélgettünk kitárva a legmélyebb titkainkat, hol elmerültünk a bdsm világában. És jó volt. 

Azt tudom, hogy lesz folytatás.
Azt tudom, hogy találkozunk.
Azt tudom, hogy ezer éve nem volt olyan férfi, aki miatt már az első beszélgetés alatt nedves lett volna a bugyim... egészen eddig.  :pirul: 
Azt nem tudom, hogy ebből mi lesz a továbbiakban. 
De azt is tudom, hogy az ilyen férfiak tartják bennem a hitet, hogy érdemes! 
Érdemes itt maradni. 
Érdemes kitartani.
Érdemes türelmesnek lenni.

Mert valahol a sok-sok-sok kavics között megcsillannak azok a drágakövek. És biztos vagyok benne, hogy ott van valahol az én drágakövem is. :) 

3 hozzászólás |

Modern párkapcsolatok
#39 (2016-04-20 05:41:09)

Miért hullnak szét olyan könnyedén a mai modern párkapcsolatok?
 
Manapság nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. A modern világ eláraszt, fölénk kerekedik, és a technika olyan közel hoz bennünket, hogy szinte alig kapunk levegőt. Túl sokan vagyunk, és mégis, reménytelenül magányosak. Ízületes ujjakkal, véreres szemekkel varázsoljuk át magunkat óráról órára virtuálba, ahol rengeteg barátunk van, de sosem láttuk még az arcukat, és nem hallottuk a hangjukat. Instant kielégülést keresünk életünk bármely területén, azonnali és haladéktalan pozitív reakciót.

A posztok, amiket megosztunk, a karrier, amit választunk, és az emberek, akikbe beleszeretünk, mind instant megoldások, hallgatólagos megegyezés önmagunkkal, hogy ezek csak opciók, és ha nem jönnek be szándékaink szerint, hát továbblépünk, választunk egy másikat. Posztolunk mást, hátha azt majd jobban bekajálják az emberek, jönnek majd az azonnali lájkok, kattintások és megosztások, és szembejön úgyis egy másik álláslehetőség, ontja majd a social media a nekünk való karrierlehetőségeket. Álmaink állása csak egy rózsaszín szappanbuborék, mert mindig lesz jobban fizetőbb, nagyobb kihívást jelentő, és horizontot hatékonyabban szélesítő pozíció.

Így vagyunk az emberi kapcsolatainkkal is. Azt a párkapcsolati érettséget és biztonságot keressük azonnal, amely csak idővel fejlődhet ki, mert ez az élet normális rendje. Alig ismerjük még azt az embert, de instant módon, mohón várjuk a feltétlen összetartozás, és elköteleződés állapotát, mely csak évek múlva, és az összecsiszolódás rengeteg elrettentő pillanatával érkezhet meg. Úgy tűnik manapság, semmi nem érdemel időt és türelmet, – még a szeretet sem. Nem állunk készen, és senki nem tanított meg minket az áldozathozatalra, a kompromisszumkészségre, és a feltétel nélküli szeretetre. Gyengék, és befolyásolhatók vagyunk, ezért nem fektetünk energiát és időt a valós emberi kapcsolatainkba, nem hagyjuk, hogy a szeretet, és más emberi érzések fejlődjenek, növekedjenek, és virágba boruljanak, inkább elengedjük idő előtt. Szabadidőpartnert keresünk, pillanatnyi izgalmat, borzongást várunk el, de nem hosszú távú megértést a legmélyebb csendjeinkben, nem köteleződünk el, és nem gyártunk közös emlékeket. Az idő múlásával megszűnik a kezdeti eufória, kínos csendek jönnek, elfojtott feszültség, és őszintétlen, mondvacsinált indokok, és a valóság kegyetlenül arcul csap. Szomorúan realizáljuk, hogy senki nem készített fel bennünket erre a „földhözragadtságra”, ezért menni kell, tovább állni, venni a motyót, és új opciót felkutatni.

A párkapcsolat manapság gyakran kényelmi szempont. Egy extra kiegészítő, bónusz, ami fontos tartozéka a materialista világnak, valamint a mai türelmetlen, és rendkívül elfoglalt ember komfortérzetének. Inkább eltöltünk száz teljesen ismeretlen emberrel egy napot, mint azzal az egyetlennel. Mert vele szemtől szemben beszélgetni kellene, talán kitárulkozni, megmutatni emberi arcunkat, de az nem megy nekünk, hihetetlenül rettegünk, hogy valaki információkat, életeseményeket, családi titkokat tudjon meg rólunk, az kizárt. Még felhasználja ellenünk, jobb óvatosnak lenni, sohasem tudhatjuk. A legkisebb, leghalványabb vonzalom esetén már párkapcsolatot kezdünk, eszünk ágában sincs a legjobbat kihozni a másikból, vagy energiát, figyelmet áldozni rá, azonnal a tökéletest akarjuk. Ha kiderül a másikról, hogy esendő földi halandó, feldolgozni való múlttal, zűrös családi viszonyokkal, vagy kibeszéletlen lelki vívódásokkal, nincs mese, ejtenünk kell, nincs idő a lelkizésre, a nyavalygásra, meg a hisztire. Rengeteg emberrel találkozunk, de soha, egyetlen egynek nem adunk valódi esélyt.  A modern technológia módszeresen gyilkolja a valós emberi kapcsolatokat. A fizikai jelenlétünket felváltják az smsek, hangüzenetek, és video hívások. Nem érezzük szükségét, hogy lélektől lélekig valóban együtt legyünk, így is túl sok már egymásból, minden témát kiveséztünk online, nincs már miről beszélnünk.

Mi vagyunk a nyughatatlan vándor generáció, akik sokáig nem tudnak megülni egy helyben. Szeretjük hinni, hogy különbözőek vagyunk, nonkonformisták, akik nem hajtják fejüket a konvencionális társadalmi normák igájába. Az állandóság gondolata is elborzaszt, idejétmúlt, izzadtságszagú, társadalmi csökevényként értékeljük, folyamatosan új, színes, ingeráradat kell, nem monogámiára teremtődtünk. Mi vagyunk a szexuálisan felszabadult generáció, eltökélten hisszük, hogy külön tudjuk választani a szexet a szerelemtől. Mi vagyunk, a szedd fel-dobd el generáció, akiknél előbb jön a szex, mint a szerelem, aztán majd szabad akaratunkból eldöntjük, akarjuk-e azt a szerelmet, vagy csupán maradunk sexbuddy-k. A szex könnyen jön, a hűség nehezen, tudjátok, jól akarjuk magunkat érezni, ideiglenes, instant kielégüléshez jutva, és ha nem az igazi, nem kell a sok beszéd, párkapcsolati rizsa, indulós kávé kell, törlés a facebookról, és az első kukába kidobott telefonszám, az kell. Logikus generáció vagyunk. Mérlegelünk, átgondolunk, pro és kontrázunk. Nem tudjuk már milyen őrülten, ész veszejtve, minden racionális érvet ledöntve szeretni valakit, csak azért, amilyen, és úgy, ahogy van. Nem tudjuk már, milyen a szív az ész fölött. És nem tudjuk milyen hatszáz kilométert utazni azért, hogy egyetlen órára láthassunk valakit, ezért szakítunk a távolság miatt. Túl tudatosak, túlságosan okosak vagyunk a szerelemhez.

Rémült generáció vagyunk. Rettegünk minden észérvet hátrahagyva szerelembe esni, rettegünk őszintén kimutatni, félünk a szívtöréstől, fájdalomtól. Vigasztalhatatlanul keressük a szerelmet, aztán pánikszerűen menekülünk, ha megtaláltuk, magyarázatot sem adunk, mint a szellemek, felszívódunk, mintha sose lettünk volna. Eszünk ágában sincs sebezhetővé válni, vagy kifordítani a lelkünket. És mi történik? Kiengedjük a legcsodálatosabb embert az életünkből, ráragasztjuk az opció, az egy a millióból címkét, mert van még bőven kifogni való hal a vízben. És mi bénán lelógó karokkal, végzetesen inkompetensen, reménytelenül értetlenül és idegesítően viselkedünk a szerelem társasjátékában, figyelemre, és gyengédségre éhesen, ugyanakkor folyamatosan résen, mikor ütnek ki bennünket. Mert ugye nem szeretnénk megszégyenülni, sem pedig halálosan, sérülni.

http://www.stylemagazin.hu/hir/Miert-hullnak-szet-olyan-konnyeden-a-mai-modern-parkapcsolatok/14611/eletmod/lelekhangok/

Nincs hozzászólás. |

Sztorik
#38 (2016-04-19 05:56:07)

Sztori 1.

Néhány napja jött egy levél:
"hát ilyen bemutatkozo sorok után igen képes akarok lenni rá hogy megismerjelek téged"

Fiatalabb mint a én elképzelésem (32). De szimpatikus. Telefonszámcsere is megtörtént. Felhívott... Na ott azt éreztem: hűűűűűű. Igen, a hang az egyik nagy gyengém. Képes vagyok beleszeretni egy férfi hangjába, hanglejtésébe, ha az olyan (jól van na.... zenészfül :D ). Szóval igen, azt gondoltam, ha a többi is stimmel, végem. 
A találkozó végül nem jött össze akkor, amikor szerettük volna. De azóta többször is felhívott. És mindig azt éreztem: hűűűűűű. A hangja hűűűűű és a stílusa is tetszik. 

Tegnap reggel munkába zötykölődöm, mikor ő hív. Beszélgettünk. És hogy szívesen hazavinne munka után, legalább végre tudunk találkozni, még ha csak rövid időre is. A beszélgetés végén megkérdezte: Reggeliztél már? Mondom: Mivan??? Nem, nem reggeliztem (nem szoktam). Mire észbe kaptam, már le lettem teremtve, hogy ilyet nem szabad és ejnye meg bejnye. :)
Letelt a munka, jövök haza, felhívom hogy én már hazafelé tartok. Ő kijön elém. Egy kedves, szimpatikus férfit látok. Beülök mellé és irány haza. Nem egy hosszú találkozó, hiszen közel lakom, de mégis valami. Aztán kérdezi tőlem, hogy mit csinálok a héten, hogy érek rá. Mondom neki. Gondoltam - én naívan -, hogy majd akkor leülünk és beszélgetünk. Na ahogy Móricka elképzelte. :D 
Azt mondja: összehozhatnánk valamit! (gondoltam a talit)
Én: mire gondolsz?
Ő: szexelhetnénk egy jót!
Én: azt így biztosan nem!
Ő: oké (közben hazaértünk), akkor még beszélünk

De hiába hűűűűű, ha egy pár perces találkozó után úgy gondolja, hogy elég nekem, hogy ágyba bújjak vele. 
_____

Sztori 2. 

Még csak chaten beszéltünk. Igaz azt már jópárszor. Szintén szimpatikus, viszont szintén fiatalabb mint az elképzelésem (31). 
Még régebben megkérdezte, hogy ha szimpatikusak vagyunk akkor lesz-e szex az első randin. A válasz nem kérdés: nem!
Tegnap ismét felmerült, hogy nem érti, ha szimpatikusak vagyunk, akkor miért nem lehet szex. 
______

Sztori 3.

Szintén fiatalabb, 33 éves. És már írtam is róla egy blogot. :) 
Az első mondata most is mint múltkor: "bevállalós vagy mindenre? mert én egy tabu mentes szexre keresek partnert"!
Itt már borul a dolog, és persze mondom is neki, hogy ezt a beszélgetést egyszer már lejátszottuk. Ő nem emlékszik... Pedig csak néhány nappal volt korábban. 
Kérdésemre, hogy ugye még mindig nem olvas adatlapot, a válasz: "ez igaz én csak szexet keresek és nem olvasok adatlapot, de csak 1 akarok akivel felhőtlenül kefélhetek gátlások nélkül".
Mondom neki, hogy ez mind szép és jó, de egyrészt még nem is látott, másrészt én sem őt, és nem is ismerem. Na itt jött az a rész amin azóta is vigyorgok: "Megismersz és majd vonzódsz hozzám, amúgy jó pasinak tartanak úgyhogy csak nem lesz nehéz ;-) , nyugi szimpi leszek."
Ójaj, hát igen, elég ha jól néz ki és már ugrok is a farkába. Mert ez így megy ám. :D 
És a végső döfés: "szexpinát keresek"
Szóval szexpinát! 
Mondanom sem kell, érzékeny búcsút vettem tőle. 
_____

Sztori 4.

Régi történet, de tanulságos. Sokat beszélgettünk a tali előtt. A külseje vonzó. Az egyéb dolgok is stimmelnek. Eljön a tali. Meglátom és az első gondolatom: naneeeee! Rögtön éreztem, hogy valami nem klappol. Hogy oké szimpi, de... Sajnálom, de nekem az ápolatlan fogak a halálom. Megőrülök attól, hogy meg akar csókolni amikor láthatóan pl. nem mosott fogat, vagy hasonlók. És érezni persze a szájszagot. És a tartása - bocsánat - mint Quasimodo. Na a lelkesedésem rögtön mínuszba ment át. Lehet engem ezért köpködni, de ha én egy találkára igyekszem a legjobb formámat hozni, akkor legalább az ápoltság alap lenne!
És nem, nem értette, miért mondtam nemet. Mondtam, szikra nélkül nem megy! De a szikrához neki is oda kellene tennie magát 1000 %-osan. 
_____

Kell a kémia. Kell a szikra. Kell a vonzódás. Kell az, hogy este úgy feküdjek le az ágyamba: AKAROM! Kell, hogy tudjam ENGEM akar mindennél jobban, és nem csak egy "szexpinát". 

Még nem néztünk úgy igazán egymás szemébe, hogy elvesszünk benne.
Még nem fogta meg a kezem, hogy azt akarjam ne engedje el.
Még nem simogatott meg, nem éreztem bizsereg-e a bőröm az érintésétől.
Még nem ölelt magához, hogy érezzem: woooow!
Még nem csókolt meg, hogy bele akarjak fulladni a csókjába.
Még nem éreztem azt a közelében: AKAROM!
De már szexeljünk!!!!!!! Mert szimpatikusak vagyunk!  :napersze: 
Nem és nem és nem és nem és NEM!
Mert bizsergés, kattanás, bugyinedvesedés nélkül nincs szex! És ehhez kevés a szimpátia, ehhez ennél sokkal több kell!

Tegnap mondta nekem egy férfi: 
*Mindenki annyit kap vissza, amennyit beletesz a kapcsolatba. 
*És milyen igaza van!
Igen! Sok férfi csak a legminimálisabbat akarja beletenni, de kivenni mindent akar. Csakhogy ez nem működik. 

6 hozzászólás |

Mekkora?
#37 (2016-04-17 21:27:46)

Nincs kint kép a melleimről. Szándékosan! Sőt nincs sem alsóneműs sem meztelen képem semmilyen testrészemről. Szintén szándékosan! Azért mert pontosan tudom, milyen reakciók várhatók, ha ilyet kiteszek, és arra nincs szükségem. 

Vannak fent képeim, amin látható, hogyan nézek ki, nem árulok zsákbamacskát, és ezen látható, eme testrészem mekkora... A férfiak nagy bánatára, ruhában. :) Ott van a lapomon a cm is. Azonban amikor a pasi elkezdi elemezni, hogy húúúúúbazmeg és akkor ez most mekkora is pontosan, és mekkora melltartót hordok, meg hú mi mindent lehetne vele csinálni (tényleg??? nem mondod??? talán nem az enyémek, hogy ne tudnám???), és mekkora a bimbó meg az udvara, és milyen színű, és hosszú percekig csak ezt elemzi, akkor valahogy érdektelenné válik számomra az illető. 

Igen, nagy a mellem. Igen, nagyon nagy. Na bumm! Persze tudom, hogy aki velem kezd, nyilván erre bukik (a nagy hátsó mellett :D ), és én magam is szeretem, hogy ekkorák a melleim amekkorák, és még azt is, hogy ez tetszik az ellenkező nemnek. De azért már ne ez legyen az egyetlen fontos dolog!

Na a másik meg, hogy a puncim, hogy mennyire szűk vagy tág, hogy hány ujjas, hogy mekkora a csikló, a kis és nagyajkak.  :o Szoktam volt mondani, hogy nem is tudtam, hogy ez is méretezve van. :D

Ugyanezt eljátszuk a hátsómmal is rendszeresen. Mekkora, milyen formájú, feszes vagy sem, stb. 

Nem, már nem válaszolok ezekre a kérdésekre. Nem érdekel, ha megsértődik az illető. Ha érdeklem igazán, akkor majd úgyis lát személyesen és felmérheti ezeket a dolgokat face to face. Ha nagyon szerencsés, akkor meg egészen intim dolgokat is megtudhat. De én nem egy húspiaci áru vagyok, akit kilóban és centikben, vagy bármilyen más mértékegységben mérnek. Akinek igen, az pedig nekem érdektelen. Ilyen egyszerű ez az egész. :) 

7 hozzászólás |

Arc a múltból
#36 (2016-04-16 12:58:08)

Sok-sok éve ismertük meg egymást itt Lilavárosban. Még akkor amikor legelőször jöttem fel ide. És szerelem volt az első pillanattól. Voltak nagyon intenzív időszakaink, és voltak csendesebbek. De sajnos a kapcsolatunk nem teljesedhetett be teljesen. Mégis az élet újra meg újra egymás útjába sodort minket, de minden alkalommal csak egy rövidebb ideig voltunk együtt. Viszont ezek az időszakok mindig nagyon intenzívek és mély nyomokat hagytak bennem és benne. 

Most újra rámtalált itt. Már jött is az sms: megint ero? Aztán felvett kedvencének. Nem tudtam, hogy ő az, hiszen új a regisztrációja. Ezért megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a kedvencelést? Jött a válasz egy fénykép kíséretében:
"annak,hogy egy gyönyörü perverz dög vagy...:-D"

Ez soha nem fog elmúlni. Ez olyan ami végig fogja kísérteni az életem. Nem tudok rá haragudni azért, mert így alakultak a dolgok. Megtanultam együtt élni ezzel az érzéssel, amit bennem hagyott, de ahányszor újra felbukkan, annyiszor újra megdobban a szívem. Ez a sorsom, ez a sorsunk...  :pirul:  

3 hozzászólás |

Kósza numera
#35 (2016-04-15 16:43:01)

Az illető 6 éve vadászik Lilavárosban. Sok éve rám is rámtalált, de már akkor sem tudott rávenni semmire sem. Most újra megtalált. Én nem mondtam, hogy tudom ki ő, hiszen az esetek 99 %-ában nem emlékeznek már arra sem a férfiak, ha egy hete beszéltünk. :)

Szia-szia után kb. azonnal

F: hogy tetszek talalkoznal?
(Itt kattintottam rá a képére, és ismertem meg, hogy igen, már beszélgettünk. Egy tipikus szépfiú, akiért a tizenéves lányok cikcakban pisilnek. Mondom a tizenévesek! Nem a felnőtt nők!)
É: nem ismerlek
F: en se teged de lenne kedvem kenyeztetni ha szereted
(Na hát gyorsan eljutottunk a célhoz. Csak hát nálam ez ugye nem működik. :D )
É: köszönöm de lemondok róla
F: miert?
É: nem ismerlek, ennyi beszélgetés után nem találkozom
F: voltal mar igy fiatalabbal?
(Opsz, a taktika, amiről azt hiszik a fiatal pasik, hogy minden 40 feletti nő ész nélkül ugrik: fiatal pasi vagyok, akarlak, hát tuti meg is dughatlak. Nem-nem kicsihuszár! Ez sem működik!)
É: hogy így?
F: hat sexeltel fiatalabbal?
É: előfordult
(Ha normális férfi volt, ha nem durrbele módon közelített, ha..., ha..., ha.... akkor igen. Egyébiránt ebben nincs semmi rendkívüli, miután a legutóbbi két kapcsolatom 10 és 8 évvel volt fiatalabb nálam. Viszont érett gondolkodású férfiak voltak, pl. veled ellentétben.)
F: egyeudl laksz?
É: nem
F: nalam tudnank talalkozni
(Ó de rendes, akkor azonnal öltözzek, és máris álljak rendelkezésre!)
voltal mostanaba valakivel?
(Közöd kishuszár? Jaaaa tudom már, azt hiszed annyira ki vagyok éhezve, hogy ész nélkül rohanok hozzád. :D Hát nem jött be!)
É: elmondom mi a helyzet: nem tudod milyen vagyok, fogalmad sincs egyáltalán tetszenék-e neked vagy sem, ennek ellenére egy szia után szexelni akarsz, nos azt hiszem elmondhatjuk, hogy egy kóbor numerára hajtasz :) 
F: regebben beszeltunk valamennyire emlekszem rad
mutattal kepet
(Ó, és emlékszik! Na de várjunk csak, tuti hogy arra nem emlékszik, hogy hogy nézek ki. :) Max. arra, hogy egy duci nő vagyok.)
É: és régebben sem mentem bele ebbe, akkor biztosan arra is emlékszel :) 
F: lehet
arra nem emleksszem
(Hm, hát igen, a 6 év alatt nyilván annyi nőt dugott meg, hogy a tizedére sem emlékszik. Valóban nagyon becsülhette azokat a nőket...)
É: biztos, én emlékszem :) 

Na és innentől se kép, se hang. Hát igen, megint nem jött össze, "egy 40 feletti duci nő, tuti bedől nekem és azonnal kapok szexet" című történet. Majd elmorzsolok egy könnycseppet! :D

18 hozzászólás |

Szemezgetés 1.
#34 (2016-04-15 14:41:26)

Régi irományaim között szemezgettem. Anno, amikor még csak tapogatóztam a BDSM világában. Vannak gyöngyszemek, amiket azóta is szeretek. Ez az egyik ilyen.
_____

Egy Dom adatlapja, mely úgy gondolom sokmindent rejt, ami ennek a világnak a belső megéléséről szól.

Könyvet lehetne írni arról az egy pillantásról, ami két személy közt esik meg abban a pillanatban, mikor a tekintetük találkozik akkor...
Akkor, amikor a nő érzi, hogy bármit megadna a férfiért.
Akkor, amikor a férfi érzi, hogy bármit megadna a nőért.
Akkor, mikor a nő hever a férfi lábainál, onnan felpillantva találkozik tekintetük.
Akkor, mikor a nő a válla felett visszanéz a neki gyönyört okozóra. 
Amikor behódol, amikor végképp az enyém, és megtesz mindent, egész lényében bizseregve.

Egy pillantásban benne van minden, tisztelet, csodálat, elismerés, bujaság, vágyakozás, akarás, őszinte vonzalom... Amikor a kifelé láttatott kis királylány átváltozik ,egy őrült kis ribanccá, de csak nekem. Másképp értelmetlenné válik minden!

Nekem szükségem van erre egy kapcsolatban. Erre a pillantásra. Ami nem egy nap eredménye. Ez soha sem egy nap. De az az egy nap is fontos, mert az a kezdet. Kezdete valaminek, ahonnan talán nincs visszaút.

Ezt a pillantást keresem itt. Mert egy idő után szerintem mindenkinél eljön a pillanat, amikor valami "magasabb" szintre vágyik az érzelmek terén. Amikor a nő átadja magát, átengedi lényét, átengedi a teste feletti irányítást, mikor kiteríti lapjait, a lelke legmélyebb vágyait tárja a férfi elé, amit vágyakozással telve tesz, mert tudja, hogy tőle akarja azt az érzést amit csak Ő adhat neki, amikor megbízik benne annyira, hogy átengedje teljes elméjét, mikor már remegő térdekkel és áhítattal várja az érintést, ami nem biztos, hogy simogatásként érkezik. Ez már egy magasabb érzelmi síkot képvisel számomra, mint egy szimpla kapcsolat.

Ezt a kapcsolatot keresem. Nem kezdőként. De eljött az idő amikor a keresgélés lehetőségei korlátozottak szerény társadalmunkban. Itt talán koncentráltabban vannak azok a Hölgyek, akik tudják is, hogy milyen az amiről fentebb írtam. Voltak Isteni Hölgyek akikkel, meglehetősen mozgalmas, élvezetdús, "kettős" életet éltem, de ezt már szeretném feledni. Talán most kezd lenyugodni az oroszlán :-) . Egy Nő, kell : A NŐ! 

.....

A "Nőt" keresem. 
Aki tudja is, hogy mit akar, nem csak sodródik. Aki már tudja, hogy mit-miért... Aki tud viselkedni, aki el tudja választani, hogy mit lehet és mit nem, főleg a húzósabb helyeken. Akire ha rápillantok, akkor rosszul érezzem magam, ha azonnal nem húzhatom magamhoz (persze, ezt neki nem kell tudni). Aki lehet egy kis királynő aki be is tartja az etikettet, míg nem vagyunk otthon, de ha átléptük a küszöböt kijöhet belőle a kis ribanc, de kurvákra nincs szükségem!... Nem feltétlenül kell keményen mazónak vagy full subnak lennie, de az irány az adott, a lehetőséggel együtt. Mindenki más! Mindenki csiszolódik mindenkihez, a vágyainak és gátlásainak megfelelően. Aki tud bújós cica is lenni aki odabújik, és csodálattal nézi, hogy nem veszem kezelésbe azonnal. De ami késik, az nem múlik. Néha jól esik csak összebújni, hogy míg Ő megpihen, addig én már fejben elterveztem mindent és csak a megfelelő pillanatra vágyom. Arra a bizonyos pillantásra... Hisz mindig a legmélyebb folyók folynak a legsimább felszínnel, hogy aztán mindent elsöpörve tépjék szét a gátjaikat.
Az én számat biztos nem fogják elhagyni - Jelentkezz szolgálatra, meg Térdre, szolga ... mondatok... Csak jót nevetek rajtuk... Ellenben, ha működik az a Pillantás, akkor lehet az igen, hogy: Édesem, gyere ide, hadd érezzem a szád, térdelje le szépen ide elém... Hogy ez hajhúzással, vagy lenyomással történik, az már a Hölgy vérmérsékletétől is függ. Ne csodálkozzon, ha főzőcskézés közben mögé állok, hisz ez természetes nálam. Egy szoknyában tüsténkedő nő, főleg ha számít a reakcióra és nem véletlen öltözik a párja ízlése szerint, az ne lepődjön meg ha belemarkolnak a popsijába, is ... Sokkal több működik agyban, mint fizikailag. Nekem intelligens Hölgyre van szükségem, nem egy buta tyúkra! Az alázat ás alázás agyban dől el. Ez a fontos, hogy tudjam, ki hol áll. És itt jön megint az a Pillantás, a mindent megadó pillantás, amiben már minden benne van.
Bejelöltem izgatónak az -alázást- is, de mint írom, nem biztos, hogy ezt fizikai síkon is véghez kell vinni, az akaratom érvényre jutásához. De ha a Hölgy, csak úgy működik, nem zárkózom el előle teljesen, de nem ez ami vonz... 

Attól, hogy sub és Dom a kapcsolat alapfelállása, még nem jelenti azt automatikusan, hogy én ne szeretnék kényeztetni. Minden téren... Akár masszírozással, simogatással, akár eszközökkel, vagy egyszerűen csak A Pillantással, mikor csillog a harisnya a pici lábakon, ha kifesthetem az édes lábikóin a körmeit, és ő figyeli ténykedésem, ha végigkarmolja hátsóm a szép körmeivel, vagy ha sexyn felöltözik a Kedves és elismerem gyönyörűségét... Gyengéim a fehérneműk látványa, ahogy tudja viselni az igazi Nő, és érintésükkel remegteti meg a testem. A gyönyörű női testen, a combfixek, tűsarkúak elengedhetetlenek. Mellyekkel simogat, vagy aktívan kényeztet... Harisnyatartók, cicitartók, fűzők és természetesen csak szoknya... A nadrágot majd hordom én. :-)
Emberek vagyunk. Én is! Egy Férfinak is lehetnek gyenge pillanatai... Ezt fogadjuk el. Nem dohányzom, de nem nagy baj, ha Te igen, csak tartsd észben, hogy én nem. Nem kávézom, nem iszom, csak a teázás maradt meg szenvedélynek. A természetjárás, kirándulás, hajózás, kenuzás, az állatok szeretete és tartása számomra létforma, a humor, jókedv, nevetés elengedhetetlen. Természetesen emellett a Tanítás, és oktatás ami a legjobb időtöltés (azon kívül :-) )és a rendszeres elfoglaltság, hogy én is tanuljak viszont a tanulóimtól, mert ez oda-vissza játszik. Szeretek tanítani! De én is képzem magam folyamatosan.

Összefoglalva, keresem azt: A Pillantást...

Hölgyeim, ha felkeltette érdeklődésüket az általam írt sorok, akkor kérem, nyugodtan írjanak. Válaszolni fogok mindenkinek! 
Ma már szerintem teljesen rendben van, ha a Hölgy kezdeményez.
Talán így hamarabb egymásra találhatunk, hisz nem tudom mindenki lapját megnézni... Talán sosem találkoznának gondolataink, ha nem írna...
____

Őszintén megmondom, ez az a bemutatkozás, amitől bizony elindul a vezérhangya... és nem csak a fejben. :-)

3 hozzászólás |

Nyílt válasz egy levélre
#33 (2016-04-14 09:50:33)

Alighogy megjelent az előző írásom, máris levelet kaptam. Miután az "úriember" volt olyan bátor és levelet írt nekem, majd azonnal letiltott, így itt válaszolok:

Kedves gec..ő69 (nem ez a teljes neve az illetőnek)! 

Köszönöm szívhezszóló leveledet, azonban szeretnélek megkérni, hogy ilyen stílussal ne oszd az észt, amiből a leveled alapján neked nem jutott túl sok. Ahogy nyilván dinnyeföld sem. :) 

Ha az általam írottak nem érintettek volna téged, nyilván simán átlépsz rajta, és nem érzel ellenállhatatlan vágyat, hogy megmondd nekem a tutit. De érintettek, hiszen te is egy vagy az írásomban említett gerinctelen PP-k közül. Ezek után nem tudok mást, csupán gratulálni rendkívüli "bátorságodhoz", hogy volt merszed megírni a levelet, majd hogy nehogy válaszoljak neked, letiltani. Szép teljesítmény! :D 

5 hozzászólás |

Vér a pucában?
#32 (2016-04-14 07:49:42)

Rámír vagy chat-re hív egy férfi, hogy meg akar ismerni. Túlvagyunk az első körökön, amiből kiderül, hogy talán nem egy ősbunkó, hanem akár még értelmesen is lehet vele kommunikálni. Ő hangoztatja, hogy de mindenáron meg akar ismerni. Gyakori, hogy a 30-as évei elején jár, ami nekem már necces, de győzköd, hogy azért ismerjem meg. Rendben van, én ennek az útjába akadályt nem gördítek. Tisztázzuk a fontos kérdéseket, úgy tűnik minden oké. 
Azonban történik valami! Nekem dolgom van, nyilván nem tudok mindig itt lenni, így ki kell lépnem. Ezt nem teszem meg szó nélkül (kivéve ha a net szórakozik velem és kidob), tehát mondom, hogy "bocsi de most muszáj mennem, viszont örömmel folytatnám veled az ismerkedést", vagy "bocsi most mennem kell, de itt az email-om, itt jobban elérsz". És mi történik? SEMMI! Igen, a nagy ismerkedési hév egy alkalomra tartott ki. 

A másik, szintén nem egyedi eset, hogy ismerkedünk, beszélgetünk már egy ideje, akár 1-2 hete. Minden nap beszélgetünk és úgy tűnik minden szuper. Aztán egyik nap illa berek, nádak erek, már nem jelentkezik. Én udvarias és jóhiszemű :D lány révén rákérdezek, hogy minden rendben van-e? Van amikor van válasz, van amikor nincs. Persze tudom, hogy ez ilyenkor már halott ügy, csak kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi vér a pucájában, hogy megmondja: bocs, de mégsem. Hát nincs ennyi vér egyikben sem. :D

Én azt tartom korrektnek, tehát ha nem az illetőt keresem,  akkor megmondanom. Minek fussunk felesleges köröket? Soha nem tűnök el szó nélkül, nem szívódok fel. Valamiért viszont ez a másik oldalra ez az egyenesség nagyon ritkán jellemző. 

Persze tudom, ilyenkor jön a duma, hogy de ez egy olyan oldal... Milyen oldal? Az Puhapöcsök Gyülekező Oldala? Ahol az alapvető udvariassági és emberi normákat sem lehet betartani? Ahol egy döntést nem lehet felvállalni? Mert ez nagyon úgy tűnik, hogy így van. 

Jól ismerem az oldalt, sok éve vagyok visszajáró vendég itt. Sokmindenen átmentem már, így illúzióim nincsenek. És mindig voltak itt bunkók, és voltak normálisak is. Szóval meglepetésként nem ér. Csak elgondolkodtatott, hogy milyen emberek azok, akikben ennyi tartás és gerinc sincs. Hát mit mondjak, nem szeretnék a köreikbe tartozni. :)

2 hozzászólás |

Lopás
#31 (2016-04-13 05:57:14)

Korábban írtam itt egy blogot "Elsőre miért nem?" címmel. Melynek tartalmát egy "kedves" írástúltengési kényszerben szenvedő pasi volt olyan szíves szó szerint kimásolni és egy fórumba bemásolni. Egy olyan fórumba, amihez az írásomnak semmi köze. Kértem szépen őt is és a fórum tulajdonosát is, hogy ezt távolítsák el onnan. Az írás az én szellemi termékem, annak használatához nem adtam engedélyt! Nem távolították el. Végül a moderátorok segítségével törlésre került onnan. Azonban ma újra ott van, mégpedig feltűzött posztként. 

Nos az egyrészt hízelgő, hogy ennyire jó az írásom, hogy mindenáron meg kell jelentetni. Azonban az, hogy ezt úgy teszi meg bárki is, hogy ehhez engedélyt nem kért, és a forrást nem jelöl meg, az már lopás, plágium. Hát ide jutottunk. Olyan "nagy" ember lettem, hogy megéri lopni tőlem?!?! :D Én javaslom annak a két embernek (a fórum tulajdonosának és az írásom kimásolójának), aki úgy gondolja ennyire értékesek a gondolataim, hogy írjanak maguk is, aztán azt osztogassák meg úton útfélen. Ja, hogy olyat nem tudnak írni, amit érdemes lenne? Ez nem az én szegénységi bizonyítványom, hanem az övék. :) 

A dolgot ismét jelentettem a moderátornak, akinek szeretném megköszönni, hogy közben járt, és törölte az írásom abból a fórumból! :) 

3 hozzászólás |

Van mááásik!
#30 (2016-04-11 07:37:23)

Ez a mai világ mottója: van mááásik!

Minden rövid lejáratra készül: a telefonok, a számítógépek, a háztartási gépek, minden műszaki termék, az autók, a bútorok, az eszközök, de szinte minden, amit használunk, ami az életünk része. Használjuk pár évig, aztán elromlik, nem javítják mert a javítás többe kerülne mint egy új, vagy nem is lehet javítani mert olyan silány anyagból készült, ezért eldobják és jön az új! Vagy egyszerűen megunják, nem becsülik, hogy megbízhatóan és jól szolgált évekig és még évekig szolgálná őket. Nem, az új kell!

Az új! Az ígéret csodájával, hogy ez most ÚJ, ez szép, ez modern, ez másik, ez jó lesz, ez működni fog, ezzel minden újra rendben lesz...

De eltelik pár év, és az új is már régi lesz, használt és kopott és idővel már nem csillog újként vagy elromlik... És eldobják.

Örök körforgás. Egyre több az elromlott vagy csak megunt régi dolog, a szeméthegy nő, míg ellep minket.

És ez zajlik az emberi kapcsolatok terén is: van mááásik! Nem harcolnak azért, akiért egykor a csillagokat is lehozták volna, inkább nyíltan vagy titokban de lecserélik. Egy újra. Akit aztán idővel szintén megunnak. És lecserélik. Mert az internet világa olyan lehetőségeket nyitott meg, amikről 20 éve még csak álmodtak az emberek. 

Közben az emberek önmaguk körül keringenek és keresnek valamit, sokszor maguk sem tudják pontosan mit. Csak valamit... Az újat, az érdekeset, az izgalmat, a csillogást. És elfelejtik a valódi értékeket: az érzéseket, a törődést, a figyelmet, a tiszteletet, a kitartást, a küzdeni tudást, az emberséget, a szavahihetőséget, a gerincességet, a szeretetet. Valójában azonban keresik önmagukat... De a nagy zűrzavarban, a lehetőségek csillogó végtelenjében nem találják. Nem állnak meg, hogy átgondolják, mire is van valójában szükségük, mert attól félnek, akkor lemaradnak valamiről vagy valamikről. Egy lehetőségről, egy újról... 

És közben elfelejtenek embernek lenni. Elfelejtik, hogy amit keresnek, az könnyen lehet, hogy már megvan nekik. Csak le kéne kicsit porolni, törődni vele, odafigyelni rá. Törődés nélkül minden tönkremegy, törődéssel viszont az élettartama szinte végtelen. 

És elfelejtik, hogy mindaddig amíg bennük ott belül nincs rend és béke, addig ugyanezeket a köröket fogják futni újra és újra és újra. Az eredmény pedig állandó elégedetlenség. Hiszen amit önmagukban kellene megtalálni, azt nem lehet kívülről megkapni, csak onnan belülről... 

Emberi droidokká válnak, akik beálltak a "van mááásik" sorába. Hiszen minden és mindenki lecserélhető, nincs pótolhatatlan. De közben az úton ott vannak elszórva a régi érzések kidobott maradékai. Az okozott fájdalmak, a megtört szívek. És ezen taposva mennek tovább, mert az új izgalma, csillogása túl csábító.

De ha az új annyira olcsón megkapható, hogy nem érdemes a régire már áldozni, akkor valóban megéri? Megéri egy megbízható, szilárd bár talán már nem olyan csillogó, évek alatt kicsit talán megfakult, de értékes kapcsolatot lecserélni egy jóval értéktelenebb újra? Hol vannak az igazi értékek? Hol vannak az emberi értékek? Valóban beáldozzuk az "occsó" vacakért?

Tudom, én a letűnt korok itt felejtett darabja vagyok. Aki még hisz az értékekben, hisz az Emberben. Aki nem hiszi azt, hogy a pillanatnyi álboldogság megéri feláldozni a valódit. Aki hisz abban, hogy amit meg lehet javítani, azt meg kell javítani. De hisz abban, hogy nincs egyedül ezzel a világon. Hogy bár az újért rajongók, az értékválságban szenvedők, a "mert megérdemlem" zombitársadalma sok embert bedarált, akik szeretik hangosan követelni, ami "jár" nekik, mégis ott van a csendes tömeg, aki még hisz abban, hogy nem mindent kell eldobni, ami régi, ami esetleg elromlott. Hogy lehet ezt másként csinálni. Emberként! 

9 hozzászólás |

Ifjú titán
#29 (2016-04-10 07:07:19)

Na ezen ma reggel jót mosolyogtam. 
Az illető 28 éves és persze nem a közelemben lakik, a profilképe egy boxer alsóban. Nem az a feszes ami megfelelő testen nagyon is szexi és beindítja a fantáziát :pirul: , hanem a kényelmesebb típus, amitől nekem még az életkedvem is elmegy, nemhogy a vágyam. :D 

F: szia draga
kicsit fiatalabb vagyok mint az elképzelesed
É: szia
F: ahogy olvasom
É: jóval fiatalabb
F: es az baj kulonben????
szerinted nem tudom azt adni amit szeretnel
É: szerinted én mit szeretnék? :) 
F: mint elhanyagolt nő? valaki jol megdugjon vagy???
É: hát nem nyert :D 
F: nem vagy elhanyagolva?????
É: hogy vagyok-e vagy sem, mert semmi köze ahhoz, hogy mit szeretnék :) 
F: ebben igazad van de ha össze keverednénk
É: mi lenne akkor?
F: lehet kellemeset csalodnal bennem......
É: éspedig?
F: amugy jo no vagy vagy tartod magad
(mindezt fénykép nélkül... ááá kicsit sem átlátszó :D )
jol meg raknam a feneked
de nem am megijedsz
É: meg kéne ijednem?
F: ha bele mernel menni a kalandba
szemeid nem erről arulkodnak
batorka lennel???
É: hogy mi lennék?
F: velem kapcsolatba oda engednel e a baszatlan puncidhoz
É: nem tudod baszatlan-e vagy sem :D 
de miért tennék ilyet?
F: mert ilyenkor rad talaltam amugy fuggetlen vagy ??
É: az vagyok, de miért is fontos ez?
F: mert növeli az eselyeimet hogy kivetelt tehess velem
felcsigaztam különben az érdeklödésedet???
(napeeeerszeeee :D nem érezhető? :D )
É: miért tennék kivételt szerinted?
F: mert kiváncsi vagy rám::::::
É: szerinted kíváncsi vagyok rád? :) 
F: akkor mar reg leraztal volna vagy????
baszom a fantaziadat
É: ahhoz ennél egy pöttyet több kéne :D 
F: basznam inkabb a segjukad
É: hát nem fogod...
F: miközben belemarkolok a hajadba
szereted különben???
É: nem hinném hogy számít :) 
F: dehogynem
biztos felcsigaz
É: mi?
F: elnaspangolnam a feneked
É: hát ez sem nyert :) 
F: de azert a szadba bele verhetem
É: közel 100 km-ről oda vered ahova akarod :D 
F: onnan is bele találnek mert ahogy tapasztalom van akkora
É: tiszta szerencse :)
F: nagyra nyitod bele is fer
mit szolsz hozza edesem
É: szóhoz sem jutok :D
F: fogsz jutni
É: csak a pontosítás érdekében, hogy is gondoltad te ezt?
F: szivesen eltöltenek nalad egy estet
É: ó tehát te úgy gondoltad, hogy eljössz hozzám, én vendégül látlak és megdugsz?
F: mondjuk 5 letnek nem rossz............
gondold el egy napig csak kurnank
É: vagy akkor hogyan gondoltad? :) 
F: igy ahogy irtad eluatzok hozzad felveszed a szexi rucidat felmegyünk hozzad veszünk egy ket pezsgőt es baszlak mint egy ahogy akarod
É: milyen remek program :D 
F: baszunk mint a nyulak....
spriccelni fog a puncid
É: ahhaaaa
mert én erre vágyom, igaz? :D 
F: hat van ilyen vagyad is sztem
megvalositható ?????
É: hm, nem tudom, én nem emlékszem, hogy mondtam volna olyat, hogy jöhetsz hozzám :) 
F: meg nem mondat de hajlasz rááá
É: és ezt miből következtetted ki?
F: szavaidból....
É: melyik szavaimból?
F: gondold el szadba tennem a farkamat orakon kersztül levegő utan kapkodnal
É: elgondoltam...
F: kapsz meg levegőt
É: fenomenális élmény :D
F: lesz???
É: nem lesz
F: ha erdekel itt megtalsz
miert nem???
É: idézek, jó?
Akkor első körben címszavakban: - nem csak szex, kapcsolat is - nem titkos, nem szerető, nem alkalmi, nem laza
F: jo de ha meg gndolod...

Pfu, hát ez egy hosszú menet volt, és még mindig nem érti... :D

12 hozzászólás |

Seggfej?
#28 (2016-04-09 05:43:04)

Egy gondolatébresztő írásba futottam bele, amit elolvasva úgy éreztem, nagyon is igaz minden szava. Érdemes elolvasni szerintem. Főként, hogy az írás szerzője egy férfi! :)
Az eredeti oldalon vannak hozzászólások is, amik szintén érdekesek. 
___

*Minden férfi seggfej – mert aki nem seggfej, az nem férfi
*
Hová tűntek az udvarias, előzékeny, figyelmes férfiak? – hangzik el gyakran a költői kérdésként feltett panasz azoknak a nőknek a szájából, akik már sokat szenvedtek seggfejek miatt. Sokan vannak.

Miért nem kell a kedves, normális férfi a nőknek, miért a seggfejekre buknak? – panaszkodnak azok a férfiak, akik úgy érzik, a fenti tulajdonságok megvannak bennük, mégsem sikeresek a nőknél. Ők is sokan vannak.

És amikor ez a téma felmerül, akkor általában mindössze két kérdés körül forog a vita (ami valójába nem is vita, hanem egymás győzködése): Kinek van igaza? És ki a hibás ezért a helyzetért? Én pedig azt mondom, hogy ezek a kérdések azok, amik miatt egyáltalán létezik még maga a probléma. Ezért látja az emberek jelentős része problémának, és nem megoldandó feladatnak a dolgot. A két kérdésnek ugyanis semmi értelme nincsen.

Természetesen a nőknek van igaza – mondják azok, akik a női oldalon szálltak be a vitába. A férfiakra pedig ugyanez elmondható. És tudod, mi a jó az egészben? Az, hogy mindkét nézőpont teljesen megalapozott. Valóban sok a seggfej hímnemű egyed, és valóban nehezebben ismerkednek azok, akik nem seggfejek. De az egymásra mutogatásnál van egy sokkal hatékonyabb stratégia: a probléma gyökerének megkeresése. Ehhez viszont sokkal mélyebbre kell menni, mint a legtöbbször hallható “azért vagyunk mi ilyenek, mert ti olyanok vagytok” típusú óvodás bölcsességek. És ha már szóba került az óvoda, elmesélek egy történetet, ami segíteni fog jobban átlátni a helyzetet.

Történetünk főszereplője egy 6 éves kisfiú, nevezzük Petikének. Petike udvariasan köszön az óvónéninek, mert ezt tanulta meg a szüleitől. Petike rendesen megcsinál minden feladatot, mert a szülei és az óvónénik megtanították erre. És Petike szerelmes. Ezt nem tanította neki senki, csak úgy jött az érzés. A kislány, akibe szerelmes – nevezzük Zsuzsikának –, helyes és aranyos, sokat játszanak együtt. Petike szándékai komolyak: megkéri Zsuzsika kezét, és még a kedvenc matchboxát is neki adja. Pedig azt még legjobb barátjának, Zsoltikának sem adta kölcsön múltkor a homokozóban.

Pár hónap múlva Petike és Zsuzsika végleg elveszítik egymást: szüleik más iskolába íratták be őket. Telik az idő, és Petikéből Peti lesz, aki újra szerelmes. Szíve választottjának, Fruzsinak szívecskét rajzol a saját készítésű papírvirágja mellé írt levelének sarkába, és bár néhány társa kicsúfolja ezért, de hát 9 éves gyerekeknél ez előfordul. Fruzsinak is tetszik a lovagias Peti, de ez a szerelem sem teljesedik be örök boldogság formájában. Fruzsi szülei költöznek, a kislány másik iskolába fog járni

Újabb ugrás az időben. Péter éppen azt meséli a haveroknak, hogy milyen jó nővel jött össze tegnap a házibuliban. „Andi, asszem. De tök mindegy, ez is megvolt, csak most le kell ráznom, mert nagyon rinyál, hogy találkozzunk.” Nevetnek. Aztán a haverok is mesélnek, próbálva túllicitálni egymást a trófeáikkal.

Mi történt a romantikus, odaadó Petikével, mialatt önző seggfej Péterré vált? Mi zajlott le benne az évek során? Talán Te is érzed, hogy seggfejnek lenni nem természetes folyamat eredménye, hanem tanult tulajdonságok felvételét jelenti. És ha nem azon vitatkozunk, hogy a lányok-e a hülyék, vagy a fiúk a köcsögök, akkor egész hamar meg is találjuk a valódi okokat. Miért van ennyi seggfej? És aki nem az, az miért nem tud érvényesülni a nőknél? És miért vált annyira ritkává a figyelmesség, hogy ha egy férfi így viselkedik egy nővel, az már flörtölésnek minősül? Vajon tényleg minden kedvesség mögött érdek húzódik?

Több tényező is közrejátszik abban, hogy itt tartunk. Egy nem is lenne elég önmagában, mert ha valaki csak egyetlen területen billen meg az életében, az még jó eséllyel ép lelkű marad. Igen, a seggfejek lelki betegek – csak őket nem látja el senki. És akkor nézzük meg, hogy hol sérült Petike, miközben Péter lett belőle.

*Szeretethiány*

Kezdjük az alapoknál. Ha egy mentálisan ép gyermekből lelki sérült seggfej válik, abban a szülők keze mindig benne van. Ezen szülőként meg lehet ugyan sértődni, sőt, lehet az egot őrizgetve tiltakozni is, azonban az alapokat, amelyekre egy gyermek életének vára felépül, mindig a szülők adják – és ez már az édesanya hasában megkezdődik. Amit egy kisgyerek a szüleitől kap, annak mindig következménye van. Ahogy annak is, amit nem kap meg.

Ha egy férfi seggfejként viselkedik a nőkkel, akkor nemcsak hogy nem tiszteli, de nem is szereti őket. Erre persze lehet azt mondani, hogy dehogynem, nagyon is szereti a nőket, épp ezért próbál minél többet magáénak tudni, de aki ezt így gondolja, annak fogalma sincs arról, hogy valójában mit is jelent a szeretet. Talán a legjobb példa, amivel eddig találkoztam a szeretettel kapcsolatban, az a virág. Ha tényleg szereted a virágot, akkor nem letéped, hanem ápolod. Nem birtokolni akarod, hanem csodálni, ahogy általad még többé válik. Vagy ha többé nem tudod tenni, akkor legalább békén hagyod. Így működik ez nő és férfi között is.

A seggfej férfi tehát nem képes szeretni egyetlen nőt sem – ennek pedig az az oka, hogy nem tanult meg szeretni. Őszintén, tisztán szeretni viszont csak attól tudunk megtanulni, aki őszintén, tisztán szeret minket. Ez a szülők felelőssége. És persze az is, hogy a saját életükkel milyen mintát közvetítenek a gyerekük felé. Mert nem a szavak számítanak, hanem a tettek. Mindig a tettek.

*Megfelelési kényszer
*
A szülői minta (vagy annak hiánya) tehát komoly hatással van arra, hogy egy gyerekből milyen felnőtt lesz. „Ahogyan az ágat meghajlítják, úgy fog nőni a fa.” Aztán ahogy telnek az évek, a kisgyermeket egyre több külső hatás éri, amelyek szintén eltéríthetik, megerősíthetik, vagy akár komolyan meg is sebezhetik őt.

A külső hatások közül az egyik legerősebb a közösséghez tartozásból ered. A társadalmi elvárásokkal már egész kicsi korunkban találkozunk (ha sír a baba a villamoson, az anyuka szégyenkezve próbál kimászni a kellemetlen helyzetből, és nem is a sírás oka az igazán fontos, hanem az, hogy hagyja már abba), és az egész oktatási rendszerünk a megfelelés köré épül: standard kategóriák szerint csoportosított standard emberek standard tevékenységek ellátására lesznek kinevelve standard módszerekkel. Aki pedig kilóg a sorból, azt megnyirbálják (egy standard ollóval).

Emellett természetesen a közösség, a haverok, az osztálytársak és a más korcsoportbeli gyerekek véleménye is sokat számít egy kisgyerek számára. Azt pedig hamar megtanuljuk, hogy ami és aki más, az vagy vicc tárgya lesz, vagy félni kell tőle. Így válik a romantikus fiú közröhej tárgyává, vagy így lesz a párjához hűséges, odaadó férfiból papucs. És akkor már egy magát férfinak képzelő fiúcska inkább akar lenni menő, mint papucs.

Merthogy papucs aki figyelmes, és menő az, ha valakinek sok csaja volt már, igaz? Oké, sok volt, na de hányat tudtál megőrizni, barátom? Mert a férfiasságnak sokkal jobb mércéje az, hogy van-e olyan lány, aki veled is akar maradni. Amíg nem ismernek, addig könnyen lehetsz a legvonzóbb fogás a világon, de ha a valódi éned előkerül (mert mindig előkerül), akkor vajon mi történik? Márai Sándort idézve: „Sokkal nehezebb megőrizni valamit, mint szerezni vagy elpusztítani.”

A társak és a társadalom által belénk rögzült megfelelési kényszer nagyon erős, és kiváló táptalajt ad a seggfejjé váláshoz. Azt viszont mindenki maga dönti el, hogy járja-e ezt az utat, vagy megtanulja leszarni azt, hogy ki mit gondol, és úgy viselkedik a másik nem képviselőjével, ahogy óvodában még jó eséllyel ment neki (kivéve, ha szeretethiányos, mert akkor szeretni kell először megtanulnia).

*Kisebbrendűségi érzés
*
Számomra nő és férfi kapcsolata egyensúlyon és kölcsönös elfogadáson alapul. Aki nem képes egyenrangú félként tekinteni egy nőre, hanem megszerezni, birtokolni, uralkodni akar fölötte, az kompenzál. A félelmeit kompenzálja. Egy ilyen ember ugyanis attól fél, hogy kevés a nőhöz. Az pedig nem lehet, mert ez az egoját sértené, de nagyon. És mivel önmaga fejlesztésnek még a gondolata sem merül fel benne, ezért másokat próbál maga alá nyomni.

Ha a nőnek problémája van vele, akkor számára a nő hisztis és bonyolult. Inkább ott is hagyja (átmenetileg vagy végleg), mert csak a gond van vele. De lefordítom, hogy mit jelent valójában az, ha egy nőnek azt mondja egy férfi, hogy bonyolult és kezelhetetlen. Az ilyen férfi ezzel tudat alatt ennyit közöl: „Én nem tudlak kezelni, mert kevés vagyok. Képtelen vagyok támogatni téged, amikor szükséged lenne rá. Kisebbrendűségi érzést keltesz bennem, ezt pedig nem fogom hagyni. Vidd el Te a balhét, mert még a végén kiderülne, hogy milyen keveset érek férfiként.”

*Az erő téves értelmezése
*
Nők és férfiak egyaránt beleesnek abba a csapdába, hogy erősnek gondolják azt, aki valójában nem az. Aki másokat elnyom, lenéz, kihasznál, vagy bármilyen más érzelmi fenyegetést okoz számukra, az az emberek többsége szemében egy erős ember. Seggfej, de erős. A nők pedig ösztönösen vonzódnak az erős emberekhez – hiszen az evolúció pontosan arra épül, hogy a nőnemű egyedek az erős, védelmező, szintén erős utódokat nemző hímnemű egyedeket választják ki. Igen, direkt fogalmaztam ilyen csúnyán. Ösztönökről beszélünk, nem tudatos döntésről.

Ahol viszont a tudatnak szerepe van (pontosabban lehetne), az az erős ember definíciójának megalkotása. Ugyanis aki mások elnyomásával próbál érvényesülni, az valójában nem erős, hanem nagyon gyenge – és pont ezt a gyengeségét próbálja kompenzálni (és itt kanyarodunk vissza az előző pontban említett kisebbrendűségi érzéshez). Egy erős ember soha nem másokra lépdelve próbál feljebb jutni, hanem önmagát fejlesztve teszi ezt meg, közben pedig másokat is felemel.

Nemcsak a nők jelentős része értelmezi az erőt tévesen, hanem a férfiak többsége is. Ezért marad látszólag csak két alternatíva: a sikeres seggfej és a figyelmes lúzer. De ez csak rövidtávon igaz. A nők többsége viszonylag gyorsan rájön, hogy a seggfej igen rossz választás volt. Ha pedig az erő definícióját tudatosan helyre teszi önmagában, akkor nem fog belegyalogolni újra ugyanabba a csapdába. A jó szándékú, figyelmes férfi pedig idővel megtanulja, hogy hogyan tud valódi erőt mutatni egy nő számára.

*Ösztönös emberi önzőség
*
Végül van itt még egy tényező, ami viszont nem tanult tulajdonság, hanem ösztönösen van jelen, de a tanulás hiánya miatt tud kialakulni. Méghozzá a hála tanulásának hiánya miatt. Ez ugyanis nem túl fejlett képesség az emberek többségében. Ami jó, azt megszokjuk, és nem tudjuk értékelni, hogy a miénk – egészen addig, amíg el nem veszítjük. Ami van, az vagy rossz, vagy természetes, ami pedig nincs, az kell.

És ez nemcsak az áruház polcán látott hatalmas kalózhajóra igaz, hanem később az emberi kapcsolatainkra is erősen rányomja a bélyegét. Aki a miénk (megint ez a birtokos viszony…), azt nem becsüljük meg eléggé, nem mondunk neki köszönetet, nem élvezzük vele az életet. Aki nem a miénk, vagy félünk attól, hogy elveszíthetjük (és a seggfej férfi viselkedése pontosan ezt a félelmet erősíti a nőben), az fontosabbá válik a szemünkben tudat alatt, és többet hajlandóak vagyunk megtenni érte.

A seggfej máris vonzóbbá, a figyelmes srác pedig érdektelenné vált. Egyszerű a dolog pszichológiája, mégis nagyon kevesen gondolják csak ezt végig. És még sokkal kevesebben vannak olyanok, akik a hálát megtanulva beépítik azt a mindennapjaikba – és az emberi kapcsolataikba.

Minden férfi seggfej? Dehogy. És a nők többsége sem hülye. Egyszerűen arról van szó, hogy miközben a két oldal egymásra mutogat, nem veszik észre, hogy néhány ösztönös és tanult viselkedésmintát követve rendre ugyanazokba a pszichológiai csapdákba másznak bele. Közben pedig nincs is két oldal. Jó reggelt, kedves nők és férfiak!

http://hasznaldfel.hu/2016/01/minden-ferfi-seggfej-mert-aki-nem-seggfej-az-nem-ferfi.html


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/dffd25b20160409054304.jpg

3 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-87]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.