Vélemények...

Válasz a(z) 35-es üzenetre:
Drága Vágy, ird már meg üziben az oldal cimét!! Köszike

Puszi Kedves Rebecaa!
Mikor olvastam amit írtál kicsit elkeskenyedett a szám... azt hittem, első olvasásra, hogy haragszol amiért feltettem amit írtál. Mentségemre szolgáljon, nem tudtam ki írta s számomra egy ismeretlen BDSM oldalon találtam.
Szívesen olvasnék Tőled több írást ha lehetséges.
Vágy

Válasz a(z) 33-es üzenetre:

 :-D 

sose gondoltam, hogy egyszer valahol engem fognak idézni. kamaszkoromban rengeteg verset irtam -ki nem? - de az utóbbi 15 évben már nem. csak mostanában kezdtem ujra  :-D 

Most ismét kezembe akadt ez a pár sor, remélem Nektek is tettszeni fog, az adatlapomra is feltettem.

Arra születtél, hogy az enyém légy
Hogy a Tiéd legyek
Hogy az Uram légy
Mindörökre.
Hogy feloldódjak Benned
mint arany a királyvizben
Szétmorzsolj, mint sziklát a tenger
Hogy Nélküled már
szuverén önmagamban ne létezzek.
Adódik a kérdés: mi vagyok én?
Mazochista, ki a szenvedésben találja gyönyörét?
Egy szubmissziv lény, aki abban,
hogy uralkodnak felette?
Még nem tudom.
De önmagamban már nem létezem.
Léted jelenti azt a tükröt,
melyben látom önmagam.
A birtoklás ösztöne kiegészült bennem.
Ne tulajdonos legyek már,
hanem birtokolt.
Valaki, aki csak Általad lesz teljes.
Egy ékszer, mely viselés nélkül fényét veszti.
Egy kard, mely hüvelyében ölni képtelen.
Kéz kell, aki fogja és értelmet adjon létezésének.
Mint Te nekem.
Mert Uram vagy
És az maradsz
Mindörökre

Válasz a(z) 31-es üzenetre:

Meg is válaszoltad a saját kérdésed  ;-) 

(amugy ez minden nöben felmerül, szerintem...)

most csak magamrol tudok irni...ilyen felelem nincs bennem, hogy a jatek irant elveszitenem az erdeklödesem, egyszerü az oka, hogy miert...a vanilia szex es viszony engem nem erdekel..nem elegit ki es ezert nem is keresem es nem is megyek bele.
Kizarolag olyan FERFIT-DOM-ot tudok elfogadni aki ismeri a vagyaim....(ha nem akkor segitek Neki:))) es meg is elhetem vele.
Ha pedig rossz sorosom ugy hozza, hogy nincs Dom akkor maradnak a szep es okos sub lanykak:).

Válasz a(z) 29-es üzenetre:
Kicsi L.!
Bennem leginkább azok a félelmek vannak, hogy mi lesz ha elmúlik a játék iránti vágy? Mi lesz ha netalán olyan ffit találok akivel társak lehetünk s valamelyikőnkből kivesznek ezek a vágyak? 
Sokat gondolkodom ezen s ehhez hasonló kérdéseken, de mindig megcsípem magam, hogy hé Te lány most van a ma s holnap is egy nap lesz -megélni s törekedni, hogy az is szép legyen.

Csak nöciknek a következö sorokat: van egy felelmem..
amit megosztok Veletek...

Felek attol, hogy egyszer csak öreg nyanyi leszek, de a jatekhoz a vagyam ugyan ilyen erös lesz...Akkor mi lesz? most nem gond jatszani, birni a fajdalamat, uj Domot talani, de akkor, hogyan is lesz?  
Ti mit gondoltok erröl?

Válasz a(z) 25-es üzenetre:

Nálam müködik  :-) 

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/31492.jpg
Switch vagyok, csak akkor tudok beholdoni es engedelemes lenni, ha szerelemes vagyok a Domomba, 
minnel melyebb az erzelmem annal alazatosabba vagyok,
es engedekenyebb:))) ha "csak" session, miben nincs erzelem "csak" jatek, akkor lazado vagyok, adok magambol, de nem olyan boldog katarizissal mindha szerethetek...es erzem, hogy a Domom viszont szeret.
 Szamomra fontos a kötödes, amihez hozzatartozik a
szerelem.

Kedves Buja Barátosném  :-) 
Örülök, hogy írsz s remélem máskor is fogsz még.
Ráadásul azért csináltam ezt a kis fórumot, hogy tudjunk egymástól kérdezni...
Hogy kérdésedre is válaszoljak, fogalmam sincs, hogy a szerelem és a BDSM működőképes-e együtt.
Szeretném hinni, hogy igen. De ez szerintem két emberen múlik.
Láttunk már példákat erre is és arra is. 
Talán ha valaki olyan lenne közöttünk aki D/S kapcsolatban él és a szerelme Domja, vagy Subja talán Ők elmondhatnák.
Vágy

Sziasztok!

Tudom, hogy nem igazán vág a mostani beszélgetés témájába, de érdekelne a véleményetek.
Remélem, nem baj, hogy érdeklődöm. Biztosan sokan vagytok nálam jóval tapasztaltabbak  :-) 
A kérdésem a következő; működhet-e párkapcsolatban, házasságban, szerelemben a BDSM??

Ui: Vágyacska utólagos engedelmeddel, remélem nem haragszol  :-D 

Válasz a(z) 23-es üzenetre:
Igaz. És ezzel már az önismeretnél járunk

Válasz a(z) 22-es üzenetre:
Kedves Rebecaa!
Mind többet és többet gondolkodom ezen nem jutok igazi megoldásra.
Saját félelmeink legyőzése, a vágyaink megéléséért történt cselekedeteink visznek minket előre. Mi szolgáljuk a vágyainkat, vagy épp fordítva? Ez lenne a megoldás? Nem tudom. De tényként értékelem, hogy ha magunkkal nem jutunk előre akkor a vágyainkkal, határainkkal sem fogunk mert önmagunk kötjük gúzsba kezeinket ezzel megakadályozva a tetteket.

Drága Macsi!
Talán azok a bizonyos határok csak önmagunk lelkében léteznek.....

Válasz a(z) 20-es üzenetre:
Kedves Rebecaa!
Ahogyan olvashattad az Én esetemben is voltak már pontok amikre azt montam, sosem jönnek el. Tévedtem immár sokadszor.
Szerintem már nem fontos a határ, nem fontos, hogy ki, mit gondol, hogy Én magam mit gondoltam régebben, mert mint a tapasztalatomból kierült mindig minden változik.
Változnak az érzések, változnak a vágyak s ez sokszor a pillanatnyi állapotunktól sokszor függ. Saját magam tudom példának hozni csupán, mert más érzéseit nem élem át. Velem történt meg: az a fránya csipesz a melleimen már a puszta létük fájt, azt hittem meghalok, közben pedig éreztem, hogy mennyire izgat, mennyire szeretnék megfelelni , alkalmassá vállni.A büszkeségem nem engedte, hogy szóljak elég. Ezek után következett, hogy a csipeszeken húzást éreztem, üvölteni tudtam volna, toporzékolni, de akkor sem tettem, mert mint az imént is írtam - vágytam. Ami ezek után következet álmomban sem gondoltam sem fizikai sem lelki vonatkozásban, hogy ki fogom bírni, s nem még élvezni is. 
Ezért úgy gondolom a határok buták, önmagunk állítjuk azokat, viszont önmagunk s társunk segítségével ezek a határok ledönthetőek.
Csupán kérdés ki akar és mit dönteni/ledönteni? 
Macsi

Végig olvastam a fórumot. És nem is tudom, hogy miért pont erre a hozzászólásra irok választ.
Talán a "hová visz az utam" miatt.
yAmikor bevallottam magamnak ezeket a vágyakat, azt gondoltam, hogy mindig lesz bennem bizonyos határ, amit senki miatt nem lépek át. Nos, a sors bebizonyitotta, hogy ez nem igy történt...
Sose gondoltam, hogy egy teljesen megalázott, kiszolgáltatott helyzet, amely néha tele van a karmos csipeszek minden fájdalmával, bármilyen egyetértésemmel fog találkozni. Söt azt még annyira se gondoltam, hogy ez élvezetemre válik valahogy is.
Azt hittem, hogy vannak határok. Már nem tudom,hogy vannak-e.....
És nem tudom, hogy meddig vezet ez az ut. Csak azt tudom, hogy jó felé megyek...
Igen, nemcsak testi kielégülés a sexben. Hanem a lélek kielégülése. Ez hiányzott nekem eddig az életemböl. És mérhetetlen boldog vagyok, hogy van egy csodálatos Ember, aki ezt megadja nekem.

(néha még jobban is, mint azt aktuálisan szeretném...  :-) 

Válasz a(z) 18-es üzenetre:Köszi a tanácsot. Próbálkozom vele, de úgy tűnik ez sem egyszerű.Napok óta nem néztem rá az üzeneteimre, próbáltam vissza fogni magam, de látod megint itt vagyok.A beszélgetésnél egy kicsit többre vágynék, de a semminél az is több.

Válasz a(z) 10-es üzenetre:
Szia Mkg!
Nem tudom okos-e amit írok most Neked.
De saját bőrömön tapasztaltakból tudok csupán kiindulni, próbáld meg kibeszélni Önmagadból a gondolataid. Keress olyan embereket akik hasonló gondokkal küzdöttek, küzdenek, vagy már lényegesen tapasztaltabbak, mint Te.
Nekem bejött, sokat segített.
Vágy

Válasz a(z) 15-es üzenetre:
Kedves Kicsi L:)
Nagyon köszönjük Neked a szép fotót és az írást is!
Szerintem aki megnézi s elolvassa ugyan úgy fog örülni ezeknek, mint én.
Vágy

Válasz a(z) 14-es üzenetre:
Kedves Tina!
Igen, jól látod vannak a kíváncsiak és vannak azok akik állomásként, életük részeként élnek meg dolgokat.
Részemről a biszexualitás volt ami nagyon sok gondolkodni valót adott. Saját magam előtt képtelen voltam bevallani, hogy mit érzek. Szerencsés voltam, mert olyan emberek voltak mellettem akik segítettek ezt feldolgozni. Az első érintések, csókok még most is bennem vannak, pedig jó rég történt.
A BDSM pedig jött, én magam sem tudtam, hogy mi ez, nem tudtam mire vágyom, de vágytam egy-két dologra s egyre erősebb volt ez a vágy. Ezzel kapcsolatban is szerencsésnek mondhatom magam mert olyan emberekkel kerültem kapcsolatba akik segítettek nekem. Segítettek, hogy megtudjam mi az amit szeretnék.
Sajnos, vagy szerencse olyan ember vagyok akinek szüksége van a szóra, hogy "kibeszéljem magam" s itt találtam olyanokat.
Ma már tudom, hogy mik a vágyaim, tudom merre visz az utam, csupán kérdés megtalálom-e azt az embert aki velem akar tartani, akinek vágyai az enyémek lesznek s az enyémek az övé.
Vágy

!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/FORUMIMG/27156.jpg
Ezt talaltam, de olyan szep...
Mindannyian szépek vagyunk, gyönyörűek vagyunk, csak kell hozzá a szem, mely megtalálja bennünk az istennőt. Az istennők nemcsak a plakátokról mosolyognak le férjeinkre, társainkra, pasijainkra, szerelmeinkre, nem csak más idegen szépségek ők az utcán, honlapokon, akiket irigylünk összeszoruló torokkal, bámulattal, félelemmel, hogy elveszi tőlünk a szerelmünket. Az istennő ott van bennünk. Nem a tökéletes, hanem a rácsodálkozni való. Ott vagyunk mellettetek, kedves férjeink, társaink, pasijaink, szerelmeink... csak nézzetek ránk... Ilyenek vagyunk. Egyszerűek, gyarlóak, mégis szépek. Lássatok meg, és szeressetek bennünket. És mi hódolattal adózunk erőtöknek, emberségeteknek, szereteteknek."

Válasz a(z) 13-es üzenetre:
Nem baj ha tévedünk magunkkal kapcsolatban akár. Csak legyen időnk ezen elgondolkozni, kiértékelni. Akkor bár keserű, de valahol mégis hasznunkra tudjuk fordítani. 
Én úgy gondolom, ha valaki csupán divatból vagy kiváncsiságból akar kipróbálni dolgokat, bizony tegye meg  :-)  Számukra akár pozitív, akár negatív előjellel, de élmény lesz. Viszont csak valóban egy állomás az életükben. Akik azonban átélik a belső késztetésük feszítését, soha az életben nem fognak megszabadulni. Mert egyszerűen bennük van, még ha tudatosan menekülnének is tőle,  képtelenek. Főleg képtelenség ha nem akadtak meg az álmodozásnál, a fantiáziajátékoknál, hanem át is élték. Van hogy változnak a partnerek, a körülmények, vagy más okból akarjuk elnyomni vágyainkat. Ideig óráig lehet is. De a természet mindig kiköveteli a maga jussát s vulkánként előbb-utóbb feltör. A BDSM, akármelyik oldalon is éli át az ember olyan kielégüléshez okozhat ami mással nem pótolható. Fizikailag természetesen lefárasztható a test, de az a lelki plusz ami elmarad kielégületlenség érzését kelti. A nagyobb baj azonban, hogy ha ezírányú vulkánkitörést megvárjuk, idő-, személy-, körülmények függvényében nem meggondoltan, iszolgáltatottan választhatunk. Hát...ilyenkor lehet nagyon mellényúlni! Ezért véleményem szerint nem csak felesleges, de saját magunkkal szemben könnyelműség, sőt veszélyes.
Egy mondattal visszatérve a korábbi gondolatomhoz:
vagyaink, csak Te reagáltál rá  :-) 

Válasz a(z) 12-es üzenetre:
Kedves Tina!
Szerintem nagyon jól látod a dolgot, félünk az érzelmekről, érzésekről nyíltan beszélni.
Ám szerintem a legnagyobb gondot az okozza, hogy sokan önmaguk előtt sem merik ezeket felvállalni. Jó mondhatod, hogy aki már itt van - az elmondta, az ittléte Őt igazolta, mert mer - próbál tenni azért, hogy a vágyai sikerüljenek, sikerülhessenek. 

Részemről szivesen beszélgetnék itt, vagy bárhol BDSM témában, de sajnos azt tapasztalom, hogy nagyon TABU erről beszélni.
Miért? Nem tudom! Hisz ez is hozzánk tartozik, ahogyan szeretném, hogy egyszer egy nyakörv tartozzon hozzám azzal az emberrel együtt aki azt a nyakamba teszi.
Mondhatjátok, hogy nagyon sarkított ez így, hogy pőre a megfogalmazás, de gondoljatok bele... 

Nos hát BDSM... Kinek mit jelent? Mindenkinek mást, mindenki másként éli meg ezeket, ahogyan nincs két egyforma vágy, két egyforma ember. 

Számomra játék - egy csodálatos játék, mely gyönyört ad. Túl a puszta szexualitáson, túl az odaadáson, alázaton, kiszolgáltatottságon egy olyan játék amely felemel, magával ragad, de ugyan akkor el is taszít. 
Eltaszít? Ezt miért írom? Mert nem tudom, nem ismerem a határaim...és egyre jobban az a meggyőződésem, hogy nem is fontos, hogy pontosan tudjam mik azok.Volt idő mikor féltem ettől, féltem önmagamtól, hogy képes vagyok, ill. leszek-e ezeket a határokat átlépni. Sikerült!
Elég ha partnerünkkel, kedvesünkkel tudjuk mi az amire a másik vágyik.

Volt idő mikor úgy gondoltam a BDSM számomra egy állomás lesz az utamon, meggyőződötten vallottam, hogy bármikor képes vagyok ezt a sutba vágni. Tévedtem immár sokadszorra magammal kapcsolatban. 

Vágy

Jól indult, de mintha megakadt volna ez a fórum. Pedig sokan vagyunk itt és biztos mindenkinek ezer idevonatkozó gondolat cikázik a fejében. De nem írjuk ki magunkból. Miért nem? Talán mert félünk? Egymástól félnénk? Vagy attól hogy ha túl sokat elmondunk magunkról ezzel kiszolgáltatottaká válunk? Mert ha nem is konkrét dolgokat mesélünk magunkról, a véleményeink és a gondolataink bizony sok mindent elárulnak rólunk.Engem például ezek a gondolatok sokszor gátolnak, pedig rám-rám jön hogy mégis beszélni szeretnék a BDSM-ről. Ti hogy vagytok ezzel?

Sziasztok! 
Csak most találtam meg a fórumot. Végigolvastam. Igazából én is nagyon nehezen fogadtam el magamban BDSM-vágyaimat. Hosszú volt az út, mely idáig vezetetett. De most itt vagyok, Köztetek. Most már csak a partneremet kell megtalálni hozzá. Jelöltem az már van, aki nagyon szimpatikus. Meglátjuk, hogy összejövünk-e. 
Bogi, Macsika nagyon szimpik vagytok. Csak úgy árad Belőletek a Szeretet, és ez tetszik. Remélem, boldogok lesztek. És mkg is. Puszillak Benneteket, sziasztok. Még beszélünk. 
Szeretettel: Nyau

Válasz a(z) 9-es üzenetre:Köszönöm szépen a válaszodat.Nagyjábol én is így fogalmaznám meg a gondolataimat, mint te. Nagyon jól látod a helyzetemet.Ennek ellenére én bennem még külön van az érzelem és az értelem. Vagyis az eszemmel megértett és a lelkemmel megérzett dolgok nekem még külömböznek. Talán érthető, hogy mit is akarok írni.

Szia mkg!
Csak azt tudom Neked mondani, hogy légy türelmes, várd meg azt a lányt/nőt akiben megtalálod a megfelelő partnert társat.
Nagyon csodálatos dolog mikor a vágyak találkoznak s mondhatni egymás vágyaivá lesztek.
Gondolom az idők alatt elfolytott vágyaid most gejzirként törnének ki ha lenne kivel ezt megosztanod. 
Saját tapasztalatomból tudom, hogy elfolytani el lehet magunkban dolgokat, de sokáig azt tenni önmagunk becsapása, mert mindig bennünk van, hogy igen...ez az amit szeretnék, ami megmozgatja a fantáziám. 
Igy voltam én a biszexualitással. Évekig titkoltam még önmagam előtt is. Ma viszont azt gondolom - butaságot csináltam és nem tudnék úgy élni ha ezt a párom előtt titkolnom kellene. Nincs kedvesem de tudom, sosem fogom előtte ezt titkolni, ha elfogadja, ha nem de legalább tudja. Nem azért, hogy ha ez számára elfogadhatatlan akkor egyszer csak elfogadja, mert ezt önbecsapásnak és önámításnak tartom. 
Másrészt aki ez miatt nem kivánja a közelségem más miatt sem kivánná. A vágyainkkal a tetteinkkel kell, hogy elfogadjanak minket, mert azokkal vagyunk egyek.
Kivánom, hogy megtaláld azt a nőt aki társad tud lenni, aki ugyanúgy tud vágyódni.
Megtudod fogalmazni mi az ami a legnagyobb zavart keltette? Ha igen, akkor szerintem jó úton haladsz.
Vágy

Volt egy hosszú kapcsolatom, ahol csak a normál szex működött. Szerettem a lányt és ezért hajlandó voltam elfolytani a vágyaimat. Végül is kibírtam, de mostanra teljesen összezavarrodtam. Nagyon szeretnék egy állandó kapcsolatot, de azt is tudom, hogy hasonló érzületű lányt nem nagyon fogok találni.Fogalmam sincs ,hogy mit csináljak.

Válasz a(z) 5-es üzenetre:
Hali,

A vágyak megélése nagyon nehéz dolog. Azt is tanulni kell, mint minden mást az életben. Fel kell ismerni a lehetőséget, az alkalmat, sőt még azt is tanulni kell, hogy észrevegyük, a jót, mikor épp valami régi vágyunk teljesül.

S azt is tanulnunk kell, hogy együtt éljünk vágyainkkal, akár beteljesülnek, akár nem. El kell fogadni, hogy van egy belső énünk, amit nem nagoyn tudunk irányítani. Persze, hogy ebből a belső énből mennyit engedünk megnyilvánulni, hogy mennyi teret engedünk neki, az már tőlünk függ. S  a saját harmóniánkat akkor találjuk meg, ha a belsőnk egyensúlyban van azzal, amit megnyilvábulni engedünk.

Válasz a(z) 5-es üzenetre:

Édes Macsikám !

A vágyaidat nem kell szégyelned, nincs mit szégyellni rajtuk. Sokkal inkább szégyenletes az, ha valaki lenézi, a másikat a szexuális vágyai, vonzalma miatt.
Hová visz az utad? Macsikám, ez egyedül rajtad múlik. Ha megadod a látható, elérhető célt, nincs más dolgod, csak haladni afelé. A sorsát mindenkinek magának kell irányítania, ha hagyja, hogy más tegye, elveszett ember.
Tudom, hogy engem sem értesz meg, nem is várom el. "Mondani mindent lehet" alapon nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Te se tedd! Ne adj azok szavaira akik megvetnek a vágyaid miatt. Vagy csak nem értik meg, miért ezt az utat választottad Magadnak.
Elég, ha Te tudod, érzed, éled.
Tűzd ki a célt és menj az úton előre. Ne nézz hátra! Rögös az út, vannak, lesznek buktatók. Kellenek is! Ezekből tanul az ember,,,,,tedd Te is ezt!

cupppp

Nahát ahogyan ígértem...írok:)
Teljesen nyílt, kendőzetlen dolgokat fogok itt leírni nektek.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Mint tudjuk minden kezdet nehéz, nehéz ez az iskolára, vagy a munkákra, akár a szexualitásra vonatkoztatva.
Gyakran érzem/éreztem, hogy sokat szeretnék, hogy többet, mint ami van. Eleinte ezt elítéltem, titkoltam még önmagam előtt is.
Szégyennek éreztem a vágyaimat, hogy megtudjam milyen egy nő csókja, milyen több ffival szeretkezni, milyen lehet egy korbácsütés, vagy egy ügyesen elhelyezett csipesz érzése a "fontos" pillanatokban.
Ezért is jöttem ide, hogy megismerjem, megtudjam mi az ami számomra igazán jó, ami hajt, hogy olyan embert találjak magam mellé, aki mellett teljes lehetek. 
Voltak az eddigi életember érdekes fordulatok a szexualitást tekintve, mindig valami újat sikerült megismernem de be kell vallanom nem, hogy megnyugodtam volna, inkább még több erőt kaptam, hogy tovább menjek.
A gátlásaim még mindig nagyon kötnek, nehezen indulok el, nehezen adom magam. Sokszor gondolkodom, milyen lehetne ez vagy az önfeledten, gátlások nélkül.
Ezt megtapasztaltam nem is olyan rég, be kell valljam meglepetésként ért a felismerés, hogy igen, ezt szeretném továbbra is.
Kéreztem magamtól, hogy hová visz ez az út? Nem tudok rá válaszolni. Ahogyan arra sem tudnék, hogy miért nem elég az ami van, ami megadatna minden nap? Miért kell a más, miért kell a több, miért kell a jobb? Miért érzem, hogy elégedetlen vagyok?
Miért kutatom a lehetőségét annak amire néha csak a magányomban gondolok? 
Ott bezzeg tudok felszabadult lenni, tudok szégyen nélkül gondolni a vágyaimra.
Ti tudtok erre felelni? Tudjátok a választ?

Bogim!
Igyekszem, hogy olyat találjak, de tudod, ahogyan a többiek is tudják nem egyszerű feladat.
Mindannyian kerültünk itt már mély pontra lelkileg s talán még testileg is.
Nehéz egy virtuális világban igaz, őszinte érzéseket találni. 
Nagyon köszönöm a jókívánságaid, amiket én is csak kívánni tudok Neked/Nektek.
Írogatni fogok ide, na nem ígérem, hogy napló szerűen, de írok.
Kérlek segíts, hogy a többiek is ezt tegyék, itt gondolok arra, hogy Te is írj, válaszolj a többieknek, vagy nekem:)
Millió puszim:)

Macsikám!

Én csak azt kívánom Neked, hogy ezen vágyaidat a lehető legszebben, legemlékezetesebben tudd valóra váltani, váltatni.
És kívánom, hogy ne olyan társat  találj aki mellett az átélt élményeid megnyugtatnak, hanem olyat, aki a benned levő kíváncsiságot, mindíg életben tudja tartani. Hogy akard az élményeidet újra és újra átélni.

Bogi

Samuka!
Nagyon köszönöm:)
Mint a barátaim sokat tudtok rólam, ismeritek nagyvonalakban a vágyaimat, hogy miért vagyok itt. Sosem tagatam meg azokat.
Engem egyre inkább érdekel a BDSM világa és első igazi élményemen is túl vagyok.
Azt gondoltam ha átélem az első fenekelést, az első csipeszek élményét majd megnyugszom...hát tévedtem:)Egyre jobban vágyom ismét átélni. Nem ismerem a határaimat, de gondolom ezek jobban ki fognak tolódni s ez egy hosszú folyamat lesz.

Sziasztok!
Legyek itt is én az első?
Akkor elsőként kívánom mindenkinek, hogy bátran kérdezzen, vessen fel problémákat, gondolatokat, amikre választ keres, de egyedül nem találja!
Hátha mi, a többiek tudunk(nak) segíteni!
Vagy " csak " meséljetek!
Tényleg!
Na P Á !