A Gonosz II.

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora > 6

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...
Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt?

pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »
A Gonosz II.
#6 2015-08-16 20:55:21
Ülsz a buszon, kibámulsz a semmibe. Mennek a fák, de te nem látod őket. A saját könnyeidtől. Nem érzed az eső utáni esti levegő hűs illatát, mert a torkodat egy keserű vasmarok szorítja össze. Megint eszedbe jutott. Eszedbe jutott ami egykor volt, vagy lehetett volna... de nincs, nem lehet, nem sikerült. Talán nem is úgy volt, talán csak képzelted az egészet. Tudod hogy nem szabad ezen gondolkodni, tudod hogy nem szabad emlékezni, tudod hogy nem szabad felidézned az arcát, a testét, az illatát, a mosolyát. Mert fáj, nagyon fáj. Nem szabad arra gondolnod milyen volt amikor jó volt, főleg nem arra hogy hogyan romlott el. Nem szabad. Látod, megszegted a szabályt, és most fáj. Most fúródik a mérgezett kés a szívedbe, most kezdi el a mérget a vérkeringésed széthordani a testedbe, hogy a legeldugottabb helyen is hasson, hogy még a lélegzetvétel is fájjon. Te pedig hagyod. Hagyod mert gyenge vagy.

Rendben. Akkor játsszuk ezt. Ami nem öl meg, attól csak erősebb leszel!

Hát idézd fel az első mosolyt, az első szót, az első randit. Idézd fel, amikor a kamerában először megláttad. Ahogy beleremegtél, fennakadtak a szemeid, áram ütött beléd, azt dobolta a füledben a vér: "Ő az". Emlékezz az esti órákra, ahogy vártad a 10 órát, amikor tudtad hogy belép a skypra, és minden pillantásod a képernyő alján kereste hogy az ikon mikor vált zöldre...és amikor zöldre váltott, az izgalomra, hogy nem, még nem írsz neki, írjon ő...és ő írt, mert ő is várt téged, ő ugyanúgy várt, ugyanúgy akart... érzed már mennyire fáj?! Akkor ne csináld félig, gondolkodj csak tovább! Emlékezz rá, hogy majdnem kiesett a kezedből a telefon amikor először felhívott, hogy levegőt sem kaptál, hogy megbabonázott a hangja, hogy le kellett ülnöd mert remegtek a lábaid. Idézd fel ahogy idétlenkedtél és zavarban voltál. Azért ültél le a padon fordítva mert tudtad hogy a másik oldalon nem szép a fogad, és még nem jutottál el a fogorvoshoz. Emlékezz rá, hogy tűzként égetett a tekintete ahogy érezted a combodon. Hogy az első randin zavarodban lefotóztad, aztán meg éjjel órákig bámultad a fotóját mert nem tudtál vele betelni. És ha még nem fáj eléggé, akkor jusson eszedbe amikor azon az éjszakán beírta a csetbe hogy "Welcome!", felkelt a kamera elől, hátralépett pár lépést, széttárta a karját, te pedig csapot-papot ott hagytál, és rohantál hozzá. Rohantál életed legcsodálatosabb éjszakájába, hogy egy olyan élményt élj át amilyentől a Himalája is ledőlne, a sivatagok is kizöldülnének, a Hold is leesne, a Föld letérne a pályájáról ha ugyanezt az energiát kapná, mint ami felszabadult akkor benned. 

Látod, ezzel jár ha megszeged a szabályokat. Most sírsz mint egy kisgyerek. Akkor kell gondolkodni, mielőtt az ember tesz valamit, és nem utána! A tűzzel játszottál, és játszol most is. A halottakat el kell temetni, különben csak kísértenek. Számodra rég halott. Egy zombit melengetsz, csak nem akarod látni. Még mindig nem bírod abbahagyni? Csak jönnek és jönnek az emlékek?!

Akkor gondolj arra is amikor először hazudott. Csak kicsit, csak épphogy. Alig vetted észre. Aztán az a pár kis furcsaság, a titkok. Hétköznapi kérdések, amikre nem válaszolt. A bántó megjegyzései. A kedvetlensége a szexben. Mindegy volt mit veszel fel, neki semmi nem tetszett. A káromkodások, szidások, amikor ráírtál az erón, amikor másokkal volt elfoglalva. Az eltűnések napokra. Aztán a lavinaként felbukkanó áskálódó ex, és a döbbenetes másik élete amiről nem is álmodtál. Sírj csak, vállaltad, hiszen megbocsátottál. Emlékezz csak arra a pár hónapra, ami még jutott így a szépből és jóból, és hagyd hogy az agyad legmélyére hatoljon a kétségbeesés. Gondolj arra is hányszor mondott nemet, hányszor bántott ok nélkül és szándékosan, hányszor élte ki rajtad minden haragját és frusztrációját a világ iránt, hányszor részletezte a hibáidat, hányszor utasított vissza, hányszor hazudott. Gondolj arra, mennyire gyűlöli a világot, és mindenkit aki sikeres benne, gondolj rá hogy gyűlöli a fajtádat! Jussanak eszedbe a megválaszolatlan leveleid amiket órákig írtál, a folytonos bizonytalanság amiben tartott. Idézd fel ahogy azt akarja veled elhitetni hogy benned van minden hiba, hogy csúnya vagy, buta, és életképtelen. Ahogy kiszívja az önbizalmad, az életerőd, a hited, az optimizmusod, elvesz tőled mindent amitől ember és nő vagy! Jusson eszedbe hogy az első éjszakán túl soha többé nem volt olyan, hogy eleinte kicsit volt önző, aztán nagyon, míg végül csak hagyta magát. Jusson eszedbe hányszor aludtál el sírva, és hányszor nézted a plafont amikor ő aludt.

Észre sem vetted hogy mész tönkre, hogy mész egyre beljebb egy sötét és kietlen zsákutcába. Belenéztél a szemébe, beleszagoltál a nyakába, és azt hitted a világ máris tökéletes, és semmi nem számít. Most pedig itt vagy, a saját börtönödben amibe zárt, és azt hiszed, itt az utad vége, nincs tovább.

Ideje visszafordulni! 

Hát gondolj az utolsó képre. Nézz a szemébe, idézd ide, a busz ablakára az arcot, most szabad, hiszen álmodban is látod, színezd ki a képet, nézz szembe vele a könnyeiden át, de gondold végig azt is hogy milyen az igazi arca és mit tett veled.

És amikor mindezeket végiggondoltad, hagytad hogy minden porcikádat átjárja, kitöltse, elzsibbassza a fájdalom...amikor úgy érzed olyan üres lettél hogy innen már nincs tovább... akkor engedd el a képet, töröld le az ablakról!

Hunyd be a szemed, vegyél egy mély levegőt, és gondolj arra is, hogy minden tél után tavasz jön, és a legszörnyűbb és legsötétebb éjszaka után is eljön a reggel, és kisüt a Nap. Elég ha addig kibírod. Már csak egy perc és felmelegít a napfény. Jól döntöttél, csináld is végig.

Valaminek a vége egy új dolog kezdete.


!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420150816205638.jpg

18 hozzászólás |

Hozzászólások

nyitottvaagy#6#18 2020-04-15 02:36:20
"Amikor először hazudott". Mi a hazugság? Egy titok. Miért válik titokká? Félelemből. Mitől félünk? A felismeréstől. Ebben az káosszá bonyolított, szabályokkal hamisított, rend szerben, amiben működünk, az őszinteség nem egyezik az igazzal. Igazság akkor születik, ha két igaz, nem válik hazugsággá egymás szemében. Egész nap hazugságokban, őszinte féligazságokkal döfködve egymást, éljük a hamis valót. Hogy miért vagyunk itt? Az igazat keressük. Ki a nagy számok törvénye segítségével, ki a büszkesége mögé bújva, ki csak eltévedve, de mind az igazat keressük. Hogy ritka kincs, vagy talán nincs? Ez az igazi kérdés? A szex, a legegyszerűbb, legtisztább, legőszintébb vágy. A szenvedély, a gyönyör, az euforia, a szexben a legerősebb, legintenzívebb, legteljesebb. Aki ezt érezte, folyamatosan vágyik rá. Csak a hamis világunk, titkai, hazugságai, megbélyegzik, megosztják, félelemmel töltik meg. Az igazat keressük, amit a világ elvett tőlünk, de a testi vágy "kémiai" összefonódása, újra és újra tisztára mos minket. 
pofi76#6#17 2017-08-11 18:19:25
Így van. Azután egyszercsak jön valaki, aki újra értelmet ad mindennek. 
Más. Ma munka után kimentem a gazdaságos áruházba bevásárolni. Holnap megyünk pecázni öcsémmel. Állok a sorban a pénztárnál, gondolkodok minden meg van-e. Érzem, hogy valaki néz. Körbe nézek két sorral arrébb áll egy meglehetősen szép nő a sorban. Szemébe nézek, mosolyog. Látom rajta, hogy ismer, tudja ki vagyok. Pörög az agyam, zavaromban sután mosolygok rá. Látom rajta, hogy látja, nem tudom hová tenni őt. Nem jut eszembe ki ő. Szinte már szórakozik rajtam. Bosszant a dolog, de jó érzés. :-) hamarabb végez, mint én. Megy kifelé, amíg látom mosolyog, már-már nevet rajtam. Én meg vágom az idióta fejet, mert hülye vagyok. Gyorsan pakolok, törtetek kifelé, talán megvárt. Figyelek végig, kint percekig nézek körbe nem látom. Azóta is töröm a fejem és nem tudok rájönni ki volt ő.
Mit kellett volna tennem? 
Egyszerűen olyan váratlan volt az egész, hogy szinte leblokkoltam. Nem szeretem az ilyen helyzeteket. Úgy vissza élt vele, hogy ő tud én meg nem, hogy nevetségesnek éreztem magam :-) 
pandora#6#16 2017-08-11 14:17:30
#pofi76: 
Igen, néha ez nagyon nehéz és hosszadalmas. és még utána is marad egy kis darab hiány...örökre.
pofi76#6#15 2017-08-10 21:34:57
#pandora: Belőlem minden vele ment akkor. 9 év és Diácska kellett hozzá, hogy elfogadjam és túl tudjak lépni rajta. 
pandora#6#14 2017-08-10 20:41:17
#pofi76: 
Mindig nehéz elengedni valakit. Egy kis darab belőlünk ott marad.
Mégis tudni kell menni tovább. :(
pofi76#6#13 2017-08-10 20:09:37
Szép estét! 
Tudom milyen leírhatatlan érzés, de neked mégis sikerült. Tényleg kivételes hölgy vagy. Nem csak udvariasságból írom. 
Embert élete során érik olyan dolgok, amikről nehéz beszélni. Aztán egyszer csak jön egy ember  az életébe, akivel meg tudja beszélni a legrosszabb dolgokat is. Nekem Diácska volt az, akivel meg tudtam beszélni azt, amit másokkal nem tudtam megbeszélni. Egyszerűen nem tudtam elmondani. Nem is akartam. Ő segített feldolgozni a dolgot és elengedni a volt menyasszonyom. De a sors tovább folytatta kegyetlen játékát és vele meg nem jöttünk össze. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok érte, hogy megismertem őt. Ki tudja, ha nem ismerem meg őt, már rég feladtam volna mindent.
huups#6#12 2017-01-08 01:14:57
Ezt az érzést rengetegszer átéltem már. Te nem egy történetet írtál le, hanem ezt az érzést, amit ha egyszer valaki átélt, akkor többet nem kell magyarázni. 
Az én történetem ennél egyszerűbb. Én éber álomban éltem ezt meg. 

Ilyenkor lehunyom a szemem és kavarog körülöttem a világ.Ez addig történik, amíg egy másodpercre el nem veszítem az időérzékem és a térérzékem. Ezzel kezdődik ez az érzés. Körülöttem minden sötétbe burkolódzik. Egy felületen találom magam, amin tükröződik a sötét. Hideg van és már nem tudom mennyi ideje. Csak sötétséget látok és hideget. Elindulok, de hasztalan. Csak kóválygok. Nem tudom hol vagyok és mi ez az egész. Egyáltalán fogalmam sincsen ,hogy hogy kéne ebből a helyzetből kimászni. Leülök, várom ,hogy megtörjön a hideg, a sötét és a reménytelenség. Miért kerültem ide? Miért nem találok ki? Miért és miért törtem meg ezen a helyen? Miért?  
Csak nézek a sötét messziségbe... Hallok valamit. Egy vízcsepp esik kínzó lassúsággal, mintha sosem akarna leérni. Azt akarom ,hogy leérjen. Te nem sieti el. Leér és hullámot vet a tükrös felületen. Most már biztosan tudom. Egy befagyott tó jegén vagyok, ami a tavasz közeledtével elkezdett olvadni. De merre van észak? Vajon megérem a reggelt? Pislantok egyet. De nem tudom mennyi idő telik el. Egyedül azt tudom,hogy élek és ez boldogsággal tölt el. Ezzel egy időben felkel a nap és a sötét köd a tóról fel száll. Mosolyra húzódik a szám. Most már tudom, hol vagyok... Felkelek és útnak indulok...

Általában ilyenkor szoktam felébredni bárgyú mosollyal az arcomon. A környezetem ezt nem tudja Míra vélni, de én tudom ,hogy valami igazán csodás dolog történt velem.
 
Erősebb lettem.
pellegrini#6#11 2016-08-01 08:48:40
Ez is töléletes lett. Végig "látható" és érezhető az egész. Nem egyszerű, de mégis mentes a bonyolításoktól, ami megtörné a "képet". Ettől működik az egész.
Áll felszed és az egyszerű ember sóhajtások közepette szomorúan odébbáll... :)
enduraance#6#10 2016-04-13 00:11:22
Kedves Pandora!

Először is nagyon tehetségesen írsz, minden bejegyzésed tartalmas, élvezhető és több mélységben is értelmezhető. Ritka, hogy valaki így tudjon írni.

Ugyanakkor még máskor is át fogsz élni hasonlót, mint amiről ez a bejegyzésed szól. Pedig oly könnyen elkerülhetnéd. Ha kiváncsi vagy hogyan, illetve miből tudom ezt, hívj privire, azt hiszem személyes dolgokról ott illendőbb...
szerepek#6#9 2016-03-25 07:02:37
Ez nagyon tetszett.

Olvasva a blogokat... szinte visszatérő gondolat...
Ezerféle módon, de uazzal kérdőzik... rosszabb esetben kérődzik az író...
Miért nincs társam, partnerem, mit keresek itt?
Tudom...
mindenki hordoz már sebeket... kisebbet, nagyobbat.... halt bele, épült fel, vagy maradt (lelki)sérült.
Ez akkor sem mentség a páncélzatra, amiben csörömpöl a harsányabb, bújik meg a másik fele...
Unalomig ismert a jing/jang... fény/sötétség... és társai.
Igen!
az érzelmek fájnak is!
Aki fél... nem éli meg a dolgokat... nem rezeg... nem vonzza be társát... páncélja lassan ráolvad.

"Táncolj úgy, mintha senki sem látna...
Szeress úgy, mintha sosem fájna."

- és halj bele, ha az van megírva... hogy Főnix lehess újra...
mert...
Egyedül nem megy... dúdoljátok csak!
csizmaskandur#6#8 2016-01-06 15:57:51
jav. vezethető = nevezhető (bocsánat a figyelmetlenségemért)
csizmaskandur#6#7 2016-01-06 15:55:57
#pandora:
Gyönyörűen fájó, mély, emberi érzést fogalmazott meg Ön!
Őszinte kitárulkozását nagyon becsülöm!
Nőiességén túl megmutatta magából az embert is!
Egyben utat mutatott a többi Hölgynek, hogy kell talpra állni egy igazi Nőnek, ha ily otromba módon meggyalázzák azt, ami az Élet egyik legfontosabb tényezője: a NŐ!
Szomorúan veszem tudomásul, hogy egy ilyen értékes embert, egy valódi Nőt egy férfinek nem vezethető himsoviniszta - bár "birtokon belül" került -, ennyire nem tiszteli, nem becsüli, s szerelemmel és szeretettel nem szereti.  :sir: 
Valahol nem értem a mai világunkban a férfiakat!
pandora#6#6 2016-01-06 09:24:00
#csizmaskandur: 

Köszi a dícséretet. :)
Természetesen saját tapasztalat.
csizmaskandur#6#5 2016-01-06 01:48:53
Tisztelt Hölgyem,

Ilyen jól papírra vetett írásnál mindig felmerül bennem egy kérdés: Csak a fogalmazás csodás képessége alkotta a művet vagy az író drámaian átélt keserű-édes saját tapasztalása?

Őszinte tiszteletem!
xamuraj#6#4 2015-08-31 15:23:00
Szia!

Annyival azért ezt kiegészíteném,hogy van olyan is,mikor az "egyén"-az olvaső-azért nem érti meg,nem tud azonosulni vele,nem érinti meg amit olvass,mert mondjuk egyszerűen...buta,mint a raklap.Képtelen dolgokat átélni,felfogni,okai sokrétűek,egyéni képességtől néha még nyitottságtól is függ.(Tételezzük fel persze,most egy JÓ,ÉRTÉKES írásról beszélünk,amire mégis valami szellemi monokini kijelenti minden további vitát kizárva,az s.ar)
Igen,46 évesen-elnézést,oda van írva,most megnéztem:))-talán az ember kinő a magamutogatásból.Ha nem veszed tolakodásnak-és hiába,én is csak férfi vagyok... :) -innen a képre nézve azt mondanám,bár a kebeltartód is kinőtted volna,jót tett volna napomnak :) 
Maradok szemtelen:A(lévén nevem kezdőbetűje,de itt sokat adnak a titkokra,pszzt!)
pandora#6#3 2015-08-30 17:12:36
#xamuraj: 
Köszönöm. :) A rossz kritikákat sem szoktam kisavazni(ld Gonosz első rész ;) ), de a jókat pláne nem. :)

Egyetértek veled, egy írásnak (filmnek, könyvnek, bárminek) akkor van értelme ha azt mások legalább részleteiben magukra is tudják vonatkoztatni, ha "megéreznek" belőle egy darabot, ha megérinti őket, ha úgy érzik, tudnak legalább részleteiben azonosulni vele. Ha ez nincs így, akkor csak magamutogatás. Aminek persze szintén van értelme, de abból már kinőttem. :)

Szóval: köszi, még ha csak ismétlem is magam. ;)
xamuraj#6#2 2015-08-30 13:08:58
Őszintén szólva,kicsit félek:hívatlan beleszólásomat Pandora nevű,amúgy igen összeszedett gondolkodású :) (oh,bókok...)hölgy talán kapásból kisavazza innen,de mivel becsülettel végigolvastam azt a nem is oly kicsiny irományt-Örkény István tollaival nem tudna ékeskedni hossza miatt :)-gondoltam,ideírok.Mert...mittomén.Unatkozom,nincs randim,nem kajáltam és lement a vércukrom,szóval,mittomén :) 
Az elején azt hittem,no ez valami Ramóna füzetbe való tollnokoskodás,amit a hölgy megdöbbentően csinos képével akar eladni.Aztán,továbbfutott szemem,és-gondolatban bocsánatot kértem.
Én tévedtem.Jó ez.Rá lehet húzni működését más szakításra akár,a stílus is összejött,van tényleg tartalma,és ez fontos.Nem kell mindentől többnek lenni,mit olvasunk,az írás lényege nem ez,de ha van benne olyan,amire rábólint az olvasó,megérte a szöszmötölést alkotónak és élvezőjének.
Szóval:jó ez.Na. :) Még ha csak ismételtem is magam. 
tegedvarlak#6#1 2015-08-17 08:30:04
Azt hiszem, most nagyon eltaláltad.

Tudom, tavaly kellett volna...De ami akkor még nem ment...ma már annál inkább FOG :-) <3 
Puszillak


Ajánlott szobák
#bdsm_szoba2950BDSM - extrém szexualitás
Ajánlott szobák
#biszex_szoba9690Biszexuális vagy, be kell lépned!

#tonyy69210Kismeret
Ajánlott szobák
#maszti_szoba400Eropolis hivatalos maszti szobája

#centrum_szoba300Belvárosi szexmentes csevegő
Ajánlott szobák
#homo_szoba5640Meleg férfiak egymás között
Ajánlott szobák
#hetero_szoba3250Heteroszexuális vadászterület, meleg és biszex mentes övezet.
Ajánlott szobák
#profi_csajok510Türelmi zónás csajok várnak

#profi_pasik100Türelmi zónás pasik várnak
Ajánlott szobák
#transz_szoba2730Transzszexuális csevegő








A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.