Simple vásárlói tájékoztató







Cetlik helyett

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > willendorfi


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


willendorfi blogja


Cetlik helyett
Fogalmam sincs, minek is kellene nevezni. 
Még arra sem tudok igazán jó kifejezést amilyen kapcsolódást vágyom... Tulajdonképpen mindenhonnan kilógok - már ahova egyáltalán beférek. Lehet, hogy rendhagyó, de mégis egészen emberi létforma az enyém. 
Szerethető. Bízom benne, hogy nem csak nekem. 


Intelmek
#8 (2017-08-20 11:32:24)

Lyányom, emlékezzél mindazokra, amit most elmondok neked. 

Namármost, egyes számú szabály, soha, de soha többet nem kezdünk nyáron új viszonyt. Nem, nem csak azért, mert hőre lágyulsz. Azért, mert nyaralások, utazások fergetege-forgata nezebben egyeztethető, mint világsztárok mosodai időpont foglalása. Aztán csak a vágy marad, és naptárak megosztása, és nagy sóhajok a háborítatlan hetek felett. 

Lyányom, a szex igencsak jó dolog. Rendszeresen alkalmazva összegyűri a lepedőd de kisimítja a ráncaid. Határozottan jó immunerősítő és valahogy a nap is szebben süt tőle. De annál még a hibernáció is jobb, mint a havi egy találka. 

Aztán meg még abban is könnyebb megegyezni, hogy ha ennyire nem megy a logisztika, hát legyen B terv is: legyen két Kedvesed, mertháthogy ő nem várja el, hogy amikor ő nem tud, akkor te a rokolyád szélét morzsolgasd. És bár felszabadító ez a nyíltság, csak olybá tűnik kevésbé életszerű. 

Mert jó szeretőt találni szerencse. Két jó szeretőt találni minek nevezzük, csodának? És még ennél is nagyobb mutatvány lehet átprogramozni a monogám üzemmódot, és szeretőt tartani a szerető mellett. 

Emlékezzél szavamra lyányom, lennie kell abban a széles nagy univerzumbam, (de lehetőleg a szomszéd kerülettel bezárólag) egy fess férfinak, aki akár még kávét is főz utána. Kávét meg, lyányom ne csak havonta igyál. 

*
"És talán
örökre fogadd meg, hogy Valamirevaló Ügyben
sosem ejtesz ki a szádon afféle
hazárd, veszélyes, viszolyogtató szavakat, mint
„örökké”, mint „soha”."
Ezt már F.Á. inti.

9 hozzászólás |

Új(kőkori) istennő
#7 (2017-08-11 23:28:49)

Nagyjából 1500 km-re kellett utaznom ahhoz, hogy valami csodát lássak, 38 fokos átlaghőmérséklet mellett egy légondícionálás nélküli múzeum hátsó termében. 

Bevallom, nem tudtam, hogy létezik "Máltai Vénusz" is. Már tudom, sőt mi több, láthattam is. Azt meg pláne nem tudtam, hogy úgy 5000 évvel ezelőtt valaki, ott nagyon délen, megformázott egy (számomra) lélegzetelállító szobrocskát, ami olyan finom részletekkel és ívekkel mutatja meg a nagy női test szépségét, hogy csak álltam és szívtam magamba a látványt. 

Nem fogok műelemzést tartani "Az Alvó Hölgy"-ről és a sokatmondó ábrázolásról. Pusztán imádom, hogy egy, különben nem is igazán az énvilágom-nyaralás is milyen ajándékot tartogathat. 

Előfordul, hogy azt mondom másnak: bárcsak az én szememmel látnád magad... nevessetek csak ki ha jólesik, de most kicsit megláttam magam egy kb. 5000 évvel ezelőtt élt ember szemével. És rájöttem, hogy tulajdonképpen én akkor istennő lehettem. 

Ki tudja, lehet, hogy még most is az vagyok, csak eddig nem hittem el. :)

23 hozzászólás |

Tükör által, nem is annyira homályosan
#6 (2017-07-29 18:39:17)

Susan Singer festő egyik képére 'véletlen' akadtam rá.
A magaméhoz hasonló alkatú képet kerestem, lehetőleg művészi ábrázolásban, profilozási célból. Azért válaszottam végül azt profilképnek, hogy szokjam a látványát, merthogy erősen hasonlatosnak látom magam. (És persze volt benne némi finom provokáció is, hátha a lelkes és idealisztikus ábrándú bbw rajongókat elő is szűri egy ilyen kép.)

Történt az, hogy a 10 éve nem látott ismerős fényképet kért, teljes alakost ruha nélkül. Vinnyogtam a kíntól, miközben erősen próbáltam eleget tenni a kérésének.
Nincs is itthon egész alakot megmutatni képes tükör. Magamból mindig csak "apró" részleteket látok, amiket már el-elfogadok, sőt, van, amit szeretek is. De bármilyen ostobán is hangzik, nem voltam felkészülve a teljes látványra. Hátulról még csak-csak, na de szemből... 

A fotók elkészültek, elküldtem, örült neki, szerinte szexi vagyok, szerintem ő meg bülbül szavú, de a lényeg, hogy nagyon nehezemre esett eleinte látnom azokat a képeket. Az ismerősnek már hálás vagyok, hogy rávett, ebben mindig is jó volt, semmi felesleges nyammogás," ha döntöttél, hogy meg akarod tenni, csak csináld". 

A képekkel már megbarátkoztam, és szépen barátkozom a testem eddig méltatlanul hanyagolt porcikáival is. De ma délután, hogy volt egy kis időm, rákerestem a festőnő többi munkájára, és megtaláltam egy blogját is. 

És ez az írása, aminek a címe "Loving our bodies unconditionally. Finally." (Feltétel nélkül szeretni a testünket. Végül.) szenvedélyes, szókimondó és elfogadó. Pont jókor talált most rám. Nem idézgetem, akit érdekel, és beszél angolul, itt megtalálja, pár festménye fotójával együtt. 

!link:https://susansingerart.blogspot.hu/2011/02/loving-our-bodies-unconditionally.html?m=0 

Honlapja egyébként, többi munkáival pedig itt: 
!link:http://www.susansinger.com 

5 hozzászólás |

Csipkék és Bizet
#5 (2017-07-29 11:56:34)

Tegnap pakkot kaptam. 
Kicsomagoltam, felpróbáltam, kellemesen meglepődtem, a megfelelő személyt a megfelelő vizuális effekttel kísérve értesítettem és kíváncsian várom az első rendeltetésszerinti használat keltette hatást.

Mióta nőként gondolok magamra, vonzottak a finom, ízléses fehérneműk. Ahogy a méretem elhagyta a 95-ös mellalatti és 125-ös csípő körméretet, már alig-alig találok olyat, ami picit szexibb mint egy átlagos kismama melltartó. 

És akkor most itt van a kezemben két szett, az ízlésem szerint még éppen csinos de nem közönséges. Idáig jutva kétszer is hosszabban beszélgettem a webshop-ot vezető hölggyel, aki nem sajnálta se idejét, se telefonszámláját, hogy segítsen pontosan rám illő méretet, fazont választani. (És ezt a szituációt, bevallom, pár hónapja biztos nem kezeltem volna ennyire természetesen.)

Izgalmas út ez számomra, és szeretem, ahogy a túlkomplikációkra hajlamos agyamban, ha nem is fénysebességgel, de tisztulnak a felesleges gócpontok. Az a néhány ember, akivel tartalmas kommunikációra vagyok képes az oldalon segít tanulnom milyen is az, amikor az egyszerű dolgok valóban azok is maradhatnak. 

Szóval kedves Alkat-társnőim, tudtátok, hogy 54-es méretben (és felette) is létezik csinos és ízléses szexi játszóruha? Én nem tudtam, de már igen. Kacér és huncut, amilyennek én már régen nem éreztem magam (na jó, huncutnak igen).

És közben egy videón elképedve nézem, hogy Elina Garanca mit hozott elő Carmen szerepéből... hátha eltanulok valamit ( valami mást, mint énekelni, mert a szopránomon szeritem a videó sem tud segíteni)... egyébként tényleg briliáns, azt hiszem opera színpadán ritkán forrhat ennyire a levegő..  !link:https://www.youtube.com/watch?v=sHjnVz7Ayyw&list=RDsHjnVz7Ayyw#t=61 

Meghogy Lópici közönségszervezőt is megidézzem kicsit, vasárnap délután öttől az Urániában a MET 2010-es Carmen előadásának felvételét vetítik, és bár csökkent képességű opera rajongó vagyok, de belenézve a videókba, úgy gondolom kár lenne kihagynom. Ahogy a fehérneműtáram felújítását is.

9 hozzászólás |

A vágyak idomítása
#4 (2017-07-25 20:52:09)

Hetfatyolnak köszönöm, hogy segített zárni a kört. Még ha ő nem is tudja. :)

Weöres Sándor: A teljesség felé
A vágyak idomítása

  Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
  Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd:
kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket
és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga. 
  Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny mégnyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.
  Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.

***

Volt már egy ébredő korszakom, kb. 10 éve. Aránylag friss özvegyként, iszonyú sérülten hajszoltam a kéjt, hátha legalább valamit érezni leszek képes. A sok-sok férfi közül egy volt, akire vakon rá tudtam bízni magam, bár szex alig-alig volt köztünk, de hasonló háttérrel, sejtve min mehet át a másik, valahogy összezártunk. Ő adta nekem A teljesség felé-t emlékeim szerint.

Én akkor képtelen voltam megszelídíteni aki belőlem előjött, megijedtem, és irtózattal löktem vissza a homályba a szörnyem. Felégettem mindent magam mögött, annyira, hogy arra sem emlékeztem, hogy jártam anno ezen az oldalon is. 

Évek teltek, ahogy teltek, azt hinném szépen, ügyesen felnőttem magamhoz. Az akkori férfi, nagy ritkán valamikor eszembe jutott, de olyankor nem a vágy, hanem a mély bizalom melegsége öntött el. Mostanra éreztem késznek magam, hogy okulva, tanulva, kiforrva változtassak erotikus magamba zártságomon. 

Első hónapban finom tapogatózás, pár (többé-kevésbé) vicces pofára esés, első eufória, majd kifarolás, újratervezés. Ahogy vágytam, semmi észveszejtő magasság vagy rémisztő mélység. Csigapozíció. Csáp ki - felfedezés, akadály előttem - puffaházba. Azután valaki, akivel a magamnak szabott szabályok szerint neeem, de mégis. Együttléteink szerintem receptre írta fel a mindenható, éppúgy, éppolyan, pont elfogad, azt is, hogy van élet a metszéspontunkon túl is.

Egy éjjel, a semmiből ajándékba kapott terápiás beszélgetés (újabb kalibráció, majd a blogírás kezdete), és _konkrétan másnap_, felbukkan AZ a férfi. Pár mondat, képcsere, egymásra ismerés, kölcsönös örömáradás.

És minden, amit nem eltemetve, de enyészetté válva hittem magamban, pár kérdéstől felsejlik. Egy apró emlékrészlet az, ami az egész tébolyult időszakból megmaradt, de most hirtelen felhasad az idő és késztetések, vágycsírák tülekednek elő. És én megijedek. 

Megijeszt, hogy ez újra a szörny-e, elbukom-e újra? 
Vagy csak a sárkány árnya félelmetesebb magánál a sárkánynál? 
Csak abban tudok bízni, hogy szeretem akivé lettem az elmúlt 10 év alatt, és az akkor megéltek is részem, hiába tagadnám. Akkor nem mertem erről senkinek beszélni, és egyszerre szégyelltem és vágytam. Most már merek, és még azt sem mondhatom, hogy ne találnék befogadó fülre.  Már nem különösebben érdekel, mit gondolhatnak rólam ismeretlenek. Az még érdekel, én mit gondolok magamról. Elméletben hihetetlenül bölcs, okos, elfogadó és kedvesen racionális vagyok. Másokkal gyakorlatban is, csak magamnak vagyok néha kicsit nehéz dió. Iciri-picirit. 

Nincs dráma, és az előző bejegyzés óta is sokat rendeződtem. És állandóan meglep(em magam), hogy éppannyira felszabadító szembenézni és felvállalni (előbb magam, majd a világ előtt), mint amennyire félelmetesnek tűnik eleinte. Meglep(em magam), hogy olyan helyről kapok támogatást, ami eszembe sem jutott volna. 

Többször futottam bele abba, milyen kamus ez az oldal, mennyire álságos az egész. Persze én is kapok alaposankinyalnálak jókívánságokat, mégis, nekem összességében kimondottan kellemes tapasztalataim vannak. Értelmes párbeszédek, ha úgy hozza a helyzet egymás felé való figyelem és támogatás, és persze áldassék annak is a neve, lelke, keze, szája, farka és amije csak van, aki hatására egyre huncutabb és ragyogóbb nőnek érzem magam. Nem csak virtuáliában, de már a valósban is. 

Az meg idővel csak megszelídül magamban, hogy hiába hittem, hogy már nem, de igen, újramégmindig nyitott vagyok a minőségi hármasra, és még az sem elképzelhetetlen, hogy a harmadik nő legyen. (Coming out 4 és 5, ha jól számolom)

25 hozzászólás |

Két lábbal a föld felett
#3 (2017-07-23 04:37:05)

Foglalkoztat, hogy a nagy hullámban érkező változások között, hogyan lehet megtartani az egyensúlyt? Hol az a pont, amire koncentrálhatok, kívül vagy belül? Meddig az újdonság habzsolása és honnan szenvedély-függés?

Az elmúlt hetek változásait többnyire pozitívan élem meg.
Vonzó nőnek érzem magam, és imádom, ahogy rám néz. 
Bolondnak, mert belemegyek, normálisnak, mert nem gondolom túl, csak élvezem.
Bátornak, amikor a 19 éves fiammal közlöm, hogy szeretném, ha innentől hetente egy délután csak 20 óra után jönne haza.
Tétovának, amikor megkér és elszántnak, amikor lefotózom a puncim neki. És majdnem sírva fakadok, mert a képen sokkal szebbnek látom, mint amilyennek én hittem.

Habzsolom az élményt, flörtölni tanulok, kacérkodom is és olykor titokban megijedek. Meglep, hogy több év absztinencia után, milyen gyorsan ébredtek újra a fantáziáim. Megijedek attól, hogy mi van, ha beszippant a keresés, és ki tudok-e én ebből szállni, ha megtaláljuk egymást akiért... egyáltalán észreveszem, elhiszem? 
Kibillentem a szokottból és még nem találtam meg az új súlypontomat. 

Az eddigi életem során a nagy változásokat jellemzően valami negatív külső hatás rúgta be az ajtón. Ezt a mostanit én akartam. 
Picit szédülök, és keresem azt a pontot, amire fókuszálva ez elmúlik. A szédülés. Nem a változás. 

14 hozzászólás |

Lópici és a Swinger
#2 (2017-07-20 00:09:13)

Amikor nem szexelek, sokat járok színházba, moziba, olykor koncertre, hangversenyre. (Coming out no 1) 
Most, hogy írom, elég gyanús, hogy az elmúlt 2 évadban átlagban hetente 3 alkalommal mentem ide-oda, és valahogy ezt tartom a szükséges-elégséges ölelési intenzitásnak is. Bizonyára véletlen.
Nodeszóval, Lópic Gáspár hozzám képest kezdő közönségszervező volt az utcai hírmondó elhivatottságával, bárki megmondhatja. Aki ismer. Mondjuk erről az oldalról meglepne, de ha valaki mégis, szóljon már, én is hadd üdvözöljem. 

Az a szerencse, hogy picit sem vagyok hatásvadász, mert hát kezdhettem volna úgy is, hogy ma este Swingerklubban jártam. Ami majdnem igaz is lehetne, bár csak láttam, és azt is művészi ábrázolásban. 

Ráadásul egy olyan régről ismert férfival, aki (eddig) azon kevés ember közé tartozik, aki tudhatta rólam, hogy időszámításunk előtt 3 évszázaddal én is megfordultam hasonló helyen. (Coming out no 2)

Imádom a dán filmeket, a fanyar humorukat, a keserédes, és sokszor önironikus látásmódjukat. (Comin out no 3) 
A Mikkel Munch-Fals rendezte Swingerklub című film is abszolút dán, szellemes képi és verbális mondandóval. Talán 10 perccel hamarabb vége lehetett volna, de ez nem von le sokat belőle, üde nyári élmény, 18 karikával, és mánemazé’, de vonatkozó szakirodalomnak sem teljesen elhanyagolható. 

Másrészt hihetetlen micsoda jelenidejűségek történnek mostanában. 
De az majd egy másik történet. Talán. 

2 hozzászólás |

Valahogy úgy indult...
#1 (2017-07-18 20:58:16)

...egy bő hónapja:  
"Szó mi szó, nem mondható kiegyensúlyozottnak a nemi életem. Konkrétan semmilyennek sem mondható. Változtatnék ezen. 

Szimpla, tiszta baráti kapcsolatot keresek, semmi észveszejtő magasság vagy rémisztő mélység, csak mindkettőnknek örömteli együttlétek. Jó lenne olyan független férfival, aki, ha működik közöttünk a működni való, szintén valamiféle rendszerességgel, tartósabban képzeli. No jó, annak is nagyon örülnék, ha még beszélgetni is tudnánk, de ígérem lesz, amikor nem csacsogok, legfeljebb csak sóhajtozom."

Eltelt pár hét, és már némi változást tudok felmutatni, legalábbis a második mondat tekintetében. 

Megengedtem magamnak, hogy göcsörtös kereteimből is kilépjek: nem ragaszkodom eddig elvárt zsánerhez, a szűk életkori szabályaimon is volt már, hogy hajlandó voltam lazítani. 

Még mindig erősen zavarba tudok jönni, amikor találkozom innen valakivel. 

És lehet lassan rájövök, hogy tulajdonképpen ez az egész szexbarátságosdi nem is az, amit én igazán akarok. 

Mert amikor eldöntöm, kinek adok esélyt megismerni engem, fontosabb, hogy milyen a stílusa, mint milyen a farka... az eszemmel és megérzéssel válogatok, nem zsigerből. 

Közben hihetetlen hálás vagyok annak a pár férfinak, akivel itt összeakadtam, vagy találkoztam, esetleg ölelt és öleltem. 
Terápiában ilyen felismerésekért biztos tucatnyi ülést kellett volna végigmerengenem.

Még egy erotikus párkereső oldalt is sikerült rendeltetésszerűtlenül használom, mondjuk sose mondtam, hogy normális lennék. 
Át kell nekem ezt az egészet gondolnom.

10 hozzászólás |

[1-8]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.