Simple vásárlói tájékoztató







Versek

itt vagy: Eropolis > Belváros > Forum


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Témagazda:




Versek
Bármilyen témában..
Csak saját legyen


Hozzászólnál? Gyere és regisztrálj!
borsodibivaly
#194 (2012-06-22 08:08:32) |
Álomvilág....

Szép álmokat kívánok Neked kedves..
Gondolataimban csak Veled leszek..
Az álmok világában menekülünk ..
Csak ott lehetek boldog csak ott lehetek Veled..

Gyere édes gyere megérkeztünk..
Gyere ölelj ne múljon az idő felettünk..
Forró a csókod perzseli a számat...
Ölelő karjaidban érzem a vágyat..

Én itt boldog vagyok,Te is érzed ...
Mosolyog a szemed ami megigézett..
Felettünk csillagok ezrei szikráznak..
Mutatják az utat, a boldogság útjának..

Oh kedves de jó itt Veled..
Ha csak a sóhajodat hallom, már az is megérte..
Az az érzés amely mágnesként hozzád vonz...
Az a szeretet kimondhatatlanul jó..

Mesélj nekem kedves, hadd hallom a hangod ..
Azt a kedveset, azt a bársonyost..
Mesélj, mesélj én csak hallgatlak..
Fejem odahajtom, hogy érezzem édes szíved hogyan dobban ..

Azután át ölellek, szemedben nézek..
Megláthatod benne, amit most érzek..
Azt a vívódást, azt a reménykedést...
Mert én jól tudom, nem lehetsz enyém...

Most hozzád bújok, hogy érezzem az illatodat..
Amit elviszek, és egész nap velem marad..
Ha Rád gondolok akkor érzem , hogy körül ölel..
Mintha velem lennél és fognád a kezem..

Gyere édes , még van pár percünk..
Még az ég alja nem vörös a széltől..
De szólok a holdnak, hogy késleltesse a napot..
Adjon még nekünk az éj ,pár pillanatot..

Lassan odaérünk az álom kapujához..
Az ajtó már nyitva, reánk várnak most..
Lassan át lépjük az álom küszöbét..
Testünk lassan a valóságban ér..

Csak még egy pillantást, egy röpke percet..
Hadd lássam még egyszer a ragyogó szemedet..
Annak csillogása át járja a lelkemet ..
Boldog vagyok mert a fényben élhetek..
borsodibivaly
#193 (2012-06-22 08:06:51) |
Soha nem volt jogom.....

Soha nem volt jogom ébredni melletted,
nem láthattam reggel a
szemedet,
nem
fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a
nappal.

Álomból,
álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró
alatt,
kettesben
meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a
szerelmedet.

Nehéz volt
lemondani erről az álomról,
a szívemben fájdalom,
keserűség tombol,
nem kettőnkre,
az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy
minket ostorozzon.

Nem bújhatok el,
fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a
válladra borulva,
ha találkozunk, a
mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk,
mit jelent a szó: várni.

Várni a
véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a
percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy
édesen puha csókra, ölelésre,
de az
álomból ébredni kell, feledésre.

Miért nem
álmodunk napot, holdat, csillagot,
a
végtelent, a messzit, a máról átfutó
holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog
párral,
ahol nincs bánat és könny,
csak vidám madárdal.

Felejteni nem akarok és
nem tudok,
fájdalmat okozni másnak
nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat
látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem
nemcsak álom,

Talán, egyszer majd
megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen
ébredjük,
de az már egy másik élet,
újra
kell születni ahhoz,
hogy
szerethesselek
Téged.
borsodibivaly
#192 (2012-06-22 08:06:02) |
Remény.....

Ha bánat ül a szíveden, gondolj valami szépre,
Talán mégis csak segít a szép gondolat emléke!
Elfelejtetted a szépet, csak a rossz jut eszedbe?
Fojtsd szíved-lelked bánatát hulló könnyeidbe!

A könnyek segítenek, megkönnyebbül tőle lelked,
De csak egy időre, mert Őt soha el nem feleded!
Véreddé vált, beléd ivódott, kitölti napjaid,
Bár már nincs már veled, nem láthatod, valami megszakadt itt!

Mi mindent megtennél, hogy újra érezd ölelését, csókját,
Hogy csak még egyszer füledben halld bársonyos hangját!
Újra lásd két zöld szemét, ahogy csillog rád, mosolyog,
S te érzed, ki is mondod ... újra boldog vagyok!

Reggel felébredsz... álmodtál... ráébredsz csak álmodtál,
Szinte fáj az ébredés, már tudod... elhagyattál!
A szép szavak, csak emlék, csak ígéretek maradtak,
Hallgatás, ki nem mondott szavak... valamit megoldanak?

Nem! Az idő, a sors, talán meghallgat Jó istened,
Elmondja Neked, a halálon túl is lehet életed!
Most még nem látod, nem érted, nem érzed, hisz "meghaltál",
Csupán élő-halott ember vagy, akkorát csalódtál!

Édes Jó Istenem elfúló szavaim hallgasd meg,
Segíts rajtam: újra boldog, vidám, mosolygós legyek!
Újra tudjak bízni, szeretni, valakinek hinni,
Ki összetörte szívemet... újra visszabillenteni!

Én olyan nagyon szeretnék még egyszer boldog lenni,
De most csak hullnak a könnyeim, s nem merek bízni,
Elvették mindenem, szívem, lelkem, az életem,
Te... Te ki elvetted, mért tetted? Add vissza nekem!

Életem Nélküled sivár magány, keserves, kegyetlen,
Ne mond kérlek... senki ne mondja, hogy ezt érdemeltem!
Csak élni akartam, adni-kapni, nagyon szeretni,
Valaki által mindörökre szeretve lenni!

Se többet, se kevesebbet, csak úgy szeress, mint én Téged,
Ha szeretsz, ha akarsz, nincs akadály, mind szétszéled!
Te vagy Nekem az élet, mert nagyon szeretlek,
Soha ne feledd: Így Téged még soha senki nem szeretett!
borsodibivaly
#191 (2012-06-22 08:04:53) |
Bármi történjen....

Bármi történjen, ne mond azt, hogy többé soha,
Ne végy hazug szavakat az ajkaidra.
Mert újra elköveted sajnos ugyanazt a hibát,
S az újabb csalódásnak megint nem érted az okát.

De mit is akarsz megérteni, hisz ilyen az élet,
Újabbnál újabb megpróbáltatásokra késztet.
Mert amikor úgy érzed, újra tudsz Valakiben bízni,
Felfogod, hogy kár volt... ezt keserves felismerni!

De már ismered az érzést, s ezért túlélni könnyebb,
Hogy ez a szélhámos sem érdemelt meg Téged!
Nem is kell ezt már oly tragikusan venni,
Úgy is fog Ő még az ajtód előtt sírni.

Majd amikor rájön, hogy mit s Kit veszített,
Addigra ugyan már késő lesz, mert elveszített!
Kilépve ajtódon magával vitte a bizalmat,
Azt visszaadni neki már többé nem szabad.

Tanulja meg, az érzelmekkel nem játszadozunk,
Szeretjük még ugyan, de bizalmat már nem szavazunk.
Csúnyán hangzik? Lehet! De, ha akarom, hát kihasználom,
Ha viszont azt akarom, mint egy rongyot úgy kidobom.

Hiszen nem érdemel mást, csupán megvetést.
Hazudta, játszotta a szerelmet, a nagy ÉRZÉST.
Az utolsó pillanatban is mit mondott? "Téged szeretlek!"
De azért mást választok, ezért hát elmegyek.

Hát menj csak, én nem állok az utadba... menj!
Használjanak ki Téged is, kívánom ez legyen!
Nincs több gondolatom Hozzád, csak két kérdésem,
Nem kell a jó? Nem? Kell a rossz? Kell? Igen!
Hát akkor vigyen!
Isten meg legyen velem!
borsodibivaly
#190 (2012-06-22 08:03:26) |
A(z) #190 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
borsodibivaly
#189 (2012-06-22 08:01:58) |
Te ugyan úgy akarsz, ahogy én téged
És éjjel az ágyban is ugyan azt érzed
Én látom a szemeden ha nem is mondod,
Őrültek vagyunk és nem bolondok

Nem kell más!
Úgy csókolnám a szádat,
Letépném az összes ruhádat,
Ahogy azt nem csinálta még más
Nem kell más!
Amikor a szemembe nézel,
Majd attól a tűztől égsz el,
Amit te bennem gyújtottál
És nem kell más!

Ugye játszottál már a gondolattal,
Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal?
Édes hangod a fülembe súgja,
Nem volt elég, csináljuk újra

Nem kell más!
Én mint egy állat,
Elevenen felfalnálak,
Miközben szétszakítanál!
Nem kell más!
Én nem sokat kérek,
Nyelvem hegyén a véred.
Te pedig a torkom harapd át
És nem kell más!

Édes hangon a fülembe súgod:
Engem akarsz, a régit únod

Nem kell más!
Úgy kívánom a szádat
Csókolni a kezed a szádat
Érezni a bőröd illatát
Nem kell más!
Jó a kocsiban a kádban
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy, hol jön ránk
Nem kell más!
Nem értek a szóból,
sose legyen elég a jóból!
Örökre elcsábítottál
Nem kell más!
Úgy akarlak téged,
nem érzed, megőrülök érted
Adj hát, nekem egy éjszakát
És nem kell más!

Úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed,
Érezni a bőröd illatát...
borsodibivaly
#188 (2012-06-22 08:00:06) |
A boldogság... a boldogság az nagyszerű dolog,
S én elmondhatom, hogy végre boldog vagyok!
A reményt feladni soha, de soha nem szabad,
Mert a régen várt boldogság egyszer csak Rád szakad!

Szinte észre sem veszed, mikor érkezik halkan,
csak azon kapod magad, hogy már be is toppan.
Még egy picit kételkedsz, talán el sem hiszed,
De telnek-múlnak a hetek, s még mindig a Tied!

Ott maradt Nálad, tanyázik szíveden - lelkeden,
Milyen jó dolog is ez, nagyon-nagyon szeretem!
Este mosollyal aludni, reggel mosollyal ébredni,
S egész nap Mindenkire kedvesen mosolyogni!

Már nem is emlékszel a fájó, kegyetlen múltra,
Hiszen megérkezett életedbe a csodás "MA".
Szeretni... szeretve lenni... oly csodás dolog,
Kívánom más is legyen mindig ilyen boldog!

Nem szabad irigykedni, a Másik embert bántani,
Mondom ezt annak, ki velem akar gonosz lenni.
Akkor lesz tökéletes nyugalomban testünk-lelkünk,
Ha Mások örömének, boldogságának mi is örülünk.

Van abban némi igazság: jobb adni, mint kapni,
Adjunk hát szeretet, tiszteletet, s mi is azt fogjuk kapni.
A megkeseredettség, a másik megalázása nem vezet jóra,
Ki ezt teszi, nem érdemesíthető egyetlen kedves szóra.

De végül is miért ne? Mutasd meg szívvel-lélekkel,
Másik igaz mondás: Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!
A megkeseredett, boldogtalan "gonosz" embert fel kel emelni,
Hogy Ő is újra kedves, nyugodt s boldog tudjon lenni.

A boldogság nem csak nekem jár... Mindenki másnak...
S én szeretném, hogy nagyon sok boldog embert lássak.
Tiszta szívemből kívánom minden Embernek e Földön,
Ha nem is jobban, de legalább annyira, mint én...
AZ ÉLETNEK ÖRÜLJÖN!!
Mert az élet csodaszép - tessék nekem elhinni - csak tudni kell élni!!
borsodibivaly
#187 (2012-06-22 07:50:19) |
Angyali álom.....

Bár messze vagy, szavam hozzád száll,
te vagy ki engem annyira vár.
Vársz, hiába tudod, nem megyek,
de minden vágyam hogy melletted legyek.

Miért ez a távolság? Miért a várakozás?
Miért minden vágyam kudarc s csalódás?
hisz egy apró kérésem volt csak,
légy az, ki nekem végtelen csókot ad.

Tán angyal vagyok, hisz azt mondod,
de nincs szárnyam mivel hozzád szállhatok.
Csak a bánat és vágy maradt,
s a szívem már örökre meghasadt.

Egyszer talán melletted leszek,
s akkor örökre a tied leszek.
Vágyakozom a szerelmed s a csókod után,
te vagy ki engem szeret igazán.

Légy ki szívem örökre megőrzi,
és az ki soha meg nem sebzi.
vigyázz rám s nagyon szeress,
mert ez a sebzett angyal téged keres.

Egyszer talán majd hozzád szállok,
s nálad vigaszra találok.
Sebzett szárnyam újra ép lesz
s akkor örökre a szívembe léphetsz.
jovelem
#186 (2012-06-05 14:32:09) |
Válasz a(z) 185-es üzenetre:örülök neki  hogy túl vgay rajta....

[ugrás az előzményre]
jbikeforest
#185 (2012-06-05 12:28:35) |
Válasz a(z) 183-es üzenetre:
Volt bizony. :-)
Nem,nem dalnak készült,csak így jött. Kb fél óra alatt dobtam össze,annyira elkapott az ihlet. :-P
Nem tudom,h könnyebb lett-e tőlem,de mivel dühömben kitettem az összes közösségi oldalra,így sok ismerősömtől kaptam pozitív kritikát és sok pozitív szót. :-)
Most már rendben vagyok,de ez a szerelmi csalódás úgy érzem egész életemben bennem lesz. Megpróbálom levonni belőle a tanulságot és okulni a történtekből.
A szakítás után még 1 évig szerelmes voltam a lányba. Az elég vacak volt,de ennek már van pár éve.:)

[ugrás az előzményre]
jovelem
#184 (2012-06-05 10:52:07) |
Válasz a(z) 166-es üzenetre:gratulálok! Jól összeszedted! és mennyire igaz!

[ugrás az előzményre]
jovelem
#183 (2012-06-05 10:47:36) |
Válasz a(z) 180-es üzenetre:Látom azért  jó sok  mondanivalód  volt....
ez  dalnak készült?  mert hogy a refrén mindig  megjelenik.. remélem most már jobb azért...
Írd csak ki magadból ami bánt..  nem biztos hogy könnyebb akkor,  de mégis  valamit  kiadtál.  köszönjük a versed, hogy megosztottad velünk.

Én már rég  leszoktam erről a végtelen verselésről. eleinte, én se tudtam abbahagyni, mert oly sokat akartam mondani.

[ugrás az előzményre]
kivagyok
#182 (2012-06-05 01:52:34) |
A(z) #182 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
[ugrás az előzményre]
kivagyok
#181 (2012-06-05 01:48:04) |
Válasz a(z) 166-es üzenetre:
Direkt nem néztem meg az adatlapod ...nehogy befolyásoljon....Én ezt IMÁDOM!...És nagyon igaz minden ríme...és a borpecsét....az valami zseniális helyen van!

[ugrás az előzményre]
jbikeforest
#180 (2012-06-04 17:02:17) |
Ezt jó pár éve írtam egy nagyon nagy csalódás után szerelmi bánatomban.

Hazugságok Hercegnője

Mikor a végzet rám talált, 
A szomszéd oskolába léptem át. 
A leány a kapun kisétált. 
S, szívem felkiált! 
Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Szemedbe néztem, s elvesztettem eszem. 

Telt, múlt az idő, s gyakrabban láttam. 
Szívem hevesen vert, s remegett a lábam. 
Midőn idegen honban jártam, ő ott volt egy házban. 
Jeges télben mosolyától részegségbe áztam. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Érezhettem érintésed, s bőröd, mint a selyem. 

Tél, tavasz, s eljő a nyár, s ő bátran lépett elém. 
Hívott, hogy ússzunk együtt a végzet felé. 
Oly csodás volt, s mégis a félelem szállt belém. 
Átkarolva, pajkosan bújt mellém. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Zsenge korod, s pajkosságod lett bennem a félelem. 

Eltelt egy esztendő, átvert egy szerető, 
Idegenbe kalandozok mikor a tél eljő. 
S forróság van a télben, hisz ott várt ő. 
Küzdöttem ellene, de a szívé az erő. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Legyőztem félelmeim, s elveszve jöttem el veled. 

Hosszú ideig voltam boldog, s ő adta mit még senki. 
De boldogságom árát meg kellett fizetni. 
Nem könnyű nem elfogadottnak lenni. 
Ám ezernyi próbát álltam ő érte ki. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Hisz megmutattad nekem mi az, hogy Szerelem. 

S újabb tél jő, de utunk immár közös. 
De valami baj van, s minden oly ködös. 
Fognám a kezét, de sírva ellökdös. 
Szerelmünk útja most lett rögös. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Érzem szíved már nem boldog, nem örül nekem. 

Tavasz köszöntött ránk, s régi kedvese írása. 
S ő elhagyott, de hatott egy szív sírása. 
Küzdöttem érte, mert a vak szerelem hívása, 
Nem engedte látnom, hogy megvan már e sír ásva! 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Miért maradsz, hitegetsz? Miért nem vagy ott mikor együtt vagy velem? 

S csak nő bennem a félelem, mikor újra és újra el akar dobni. 
Annyi hazugság, annyi kétséget szült mit már ész fel nem tud fogni. 
Bizalmam lassan egyre inkább elhal, hogy miért azt nem szeretném tudni. 
De a szerelmemért küzdök, én nem fogom elhagyni! 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Lassan megölöd bátrabbik, bizakvóbb felem! 

De a remény újjá éledt honunk tengerének ezüstpartján. 
Hol őszi napok csodáit éltük meg a szerelmesek partiján. 
S hittem azt, hogy győzhet egy magamfajta partizán. 
S, hogy Ámor ott áll Fortuna pártján. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Ha nem vagy velem, retteg a lelkem. 

Fáradtnak tűnt, s várta a napot mikor szülőivel hajóútra indult. 
Nem mehettem vele, ezért lelkemben nagy csata dúlt. 
Elment, s itt hagyott. S mást is, ami feldúlt! 
Éreztem, s mégsem tudtam mi az, ami elmúlt. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Elmentél, elhagytál, s összetörted szívem. 

Kint a messzi vizeken elveszett mindenem. 
Egy idegen hazug csábításának nem mondta, hogy nem. 
Hazatérte után már más volt, s én a bajt éreztem. 
Megvallotta tettét, bűnét és mégis én véreztem. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Megöltél mindent és ezer darabra szakítottad szívem. 

Szerettem volna megbocsátani és hinni, hogy szeret. 
De van bűn melyet elfelejteni nem lehet. 
Szerelmes szívemben örökké ott marad egy fájó szelet. 
S a hazugságot, igazságot eltitkolni nem lehet. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Mikor csak látlak, sajog és reszket testem, s lelkem. 

Tekintetem ma is őt keresi a jól ismert utakon. 
Már nem tudom véletlen-e, hogy nem bíztam vakon. 
Eltelt sok idő, de a fájdalom maradt, s éget nagyon. 
A minap láttam őt apja hintójában egymagában ülve a bakon. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Mikor csak látlak felszakad a sebem. 

El akarom felejteni, de mégsem sikerül. 
Nem telik el nap, hogy eszembe nem kerül. 
Fáj mikor más szerelmes pár derül! 
Szenvedő lelkem lassacskán kimerül. 

Hazugságok Hercegnője miért tetted ezt velem? 
Elhagytál, eldobtál, átvertél s én már nem találom e világban a helyem
jovelem
#179 (2012-04-04 02:00:25) |
Válasz a(z) 165-es üzenetre:ha nem gond akkor  magyarul írj. de köszönjük a versedet neked is

[ugrás az előzményre]
jovelem
#178 (2012-04-04 01:57:14) |
Válasz a(z) 169-es üzenetre:nagyon szépen megkomponált sokrok, gratulálok neked

[ugrás az előzményre]
jovelem
#177 (2012-04-04 01:54:08) |
Válasz a(z) 168-es üzenetre:Hát elég rég jártam itt. kicsit elhanyagoltam a témát. de örülök hogy tetszett,  nekem is tetszett, ezért osztottam meg  veletek..

[ugrás az előzményre]
sanci68
#176 (2011-09-26 15:56:25) |
szia
kérlek vegyél vissza,sajnos jött1váratlan vendégem!!
jovelem
#175 (2011-07-28 05:55:39) |
Válasz a(z) 170-es üzenetre: köszönöm szépen

[ugrás az előzményre]
jovelem
#174 (2011-02-28 22:29:12) |
Válasz a(z) 173-es üzenetre:szia drága !
tényleg tetszik  :-) ügyi vagy a többit levélben. puszillak

[ugrás az előzményre]
clod
#173 (2011-02-28 19:35:22) |
Egyetlen hold az éjszakámban:):)

Ezek a sorok,melyek elhagyák kezemet,
Bizonyitják azt,hogy mennyire szeretlek.
Az a nap,mikor elöször láttalak
Számomra örökre megmarad.
Az,ahogy rám néztél,szebb volt minden érzésnél.:):)
Szebb volt a születésnél
És szebb volt az életnél.:):)


Köszönőm az eddigi perceket,
S azt hogy veled lehettem.
Hiányzol!Szeretlek!
Tudom,hogy néha már
Nem hiszel nekem,
De kérlek,probálj meg bizni bennem!
Adj még egy esélyt a szerelemnek,
Imádlak,egyetlenem!


Mikor a testemhez érsz,
Oly jolesik,hogy érzem,
Nélküled nem léteznék.
Engedj meg nekem egy kérést:
Szeress,amig csak élsz!
Ha tudsz még bizni bennem,
Kérlek,kérd meg a kezem,
S igérem,igen lesz a feleletem.


Köszönőm,hogy nem dobsz el magadtól
S örökre magad mellett tartol.
Hiányzol,nagyon!
Most bucsúzom,a levelemre
Siró könnyet ejtek,
Hisz nélküled üres minden percem!


Jovelem :-* puszim 


Gondolom tetszik:):)
jovelem
#172 (2011-02-17 22:41:56) |
Válasz a(z) 170-es üzenetre:köszönöm  szépen

[ugrás az előzményre]
jovelem
#171 (2011-02-17 22:40:33) |
Válasz a(z) 168-es üzenetre:Szia nekem is nagyon tetszett :-P

[ugrás az előzményre]
szaffy
#170 (2011-02-17 16:32:57) |
Válasz a(z) 158-es üzenetre:
Ha megengeded,segítek: az idézet írója Oriah Mountain Dreamer.
Üdvözlettel

[ugrás az előzményre]
aranka
#169 (2011-02-17 14:06:50) |
A(z) #169 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
nincs kép csakcsak
#168 (2011-02-17 07:04:50) |
Válasz a(z) 158-es üzenetre:Hát ez....tegnap óta ,nagyon sokszor elolvastam..köszönöm Neked az élményt..nagyon tetszik :-)

[ugrás az előzményre]
szaffy
#167 (2011-02-17 00:05:22) |
Válasz a(z) 166-es üzenetre:
Megemelem kalapomat Mester.
Mintha Villon lépett volna elő a homályból.... ;-)

[ugrás az előzményre]
hzsolt
#166 (2011-02-16 22:35:26) |
Akkor legyen a téma ideillő :-)

Erop-chat

Ülj le testvér! Versünk éhbér.
Künn a sarkon lóg a cégér.
Töltsünk egyet, kortyolgassunk!
Ne korogjon üres hasunk!
Iszik velünk agg és ifjú.
Hozz bort nekünk pincérfiú!
Unatkozó mentőslegény,
Hitelt nyögő leány, szegény
Iszik itt a próbaszajha,
Koccint vele családanya.
Igyunk hát e vidám szobákra!

Van. ki kuncog, sugdolózik.
Van, ki bátran próbálkozik.
Van, ki kacsint, úgy könyörög.
Van, ki ingyen ígér gyönyört.
Kigyúrt vállak garmadája
hajt itt elhervadt picsákra.
Van, ki farkát adná szájba,
Van, ki seggét árendába.
Van, ki lányra, van ki nőre,
Vénasszonyra tekergőzne.
Igyunk hát e vidám szobákra!

Van, ki verset vár és regényt.
Van. ki eltemette már a reményt.
Van, ki fonnyadt mellet árul.
Van, ki mögött férj les hátul.
Van, ki álarcért megy Velencébe.
Van, ki esküdözik csak az égre.
Van, ki pirul, rég megbánta.
Van, ki hiszi: Csak meghágja.
Van, ki csupán „lelket” keres.
Van, kinek a szőre deres.
Igyunk hát e vidám szobákra.

Mert mit tenne itt a mámor
enyhe nélkül mind a jámbor?
Ha kivágódna ajtó, ablak
Berontana szél, hó és fagy?
Ott heverne álma fosztva
kiugrott pap, hölgy és szolga,
transzvesztita, részeg kurva
hideg szélben ott táncolna
borpecsétes asztalkendő,
nemrég használt papírtörlő.
Igyunk hát e vidám szobákra!

Ajánlás:
Merjél tengert kiskanállal,
árulj verset kitartással.
Adj virágot, csalj vagy szeress:
Méltóságot ne itt keress!
Igyál hát e vidám szobákra!
kurvika
#165 (2011-02-16 17:11:49) |
..." Ma bouche t'acclame en termes glorieux
je celebre ton nom,par des poems affectueux!
je conte ta grandeur,mais tu reste invisible,
je te nomme,te decris,te voir m'est impossible!
il est fier de moi,car c'est moi qu'il aime,
puisse-t-il etre pour moi un magnifique diadem.."
jovelem
#164 (2010-10-24 12:11:00) |
Válasz a(z) 163-es üzenetre:biztos 
Ha hangtalan a szerenád , 
A szívedre rátalál?
Ha csak a szíved dalol
Megérti e az akihez szól?

[ugrás az előzményre]
adrienn000
#163 (2010-09-19 16:59:33) |
"Ki azt mondja imád, sose hidd el szavát!
Ki azt mondja, szeret, tán igaz lehet!
De aki rád néz, nem beszél és nem szavalgat, annak add szívedet, mert az forrón és hűn SZERET!"
cherokee
#162 (2010-08-29 16:06:28) |
A(z) #162 hozzászólást a moderátor vagy maga a hozzászóló törölte.
jovelem
#161 (2010-08-27 19:41:15) |
Válasz a(z) 160-es üzenetre:várni mindig érdemes ha van kire...köszönöm hogy nálam jártál....
szépen versbe öntötted a vágyaidat.

[ugrás az előzményre]
kikerics
#160 (2010-08-25 09:03:11) |
Szédülök

Ülök a széken, szédülök,
Tompa üresség körülöttem,
Hiányod szívembe döf,
Fáj nagyon a lelkem.

Megyek a nyüzsgő utcán,
Mindenhol kereslek, kedves!
Várlak a buszmegállónál,
Téged kutat tekintetem.

Képzeletben érzem illatod,
Csókollak... elönt a vágy.
Végigsimítom arcom.
Mikor jössz haza már?
dor4
#159 (2010-08-13 23:51:28) |
Kriszti, cigi ez már több a kedves, kellemes verseléstől. Egyes szavaitok megérintettek, számomra ez /már/ művészet!
Ki vagyok én? Hogy minősítsek?
Vagyok, mint /majdnem/ minden ember, akinek megadatott, hogy gyermekkorában mélyen tűdőre szívhatja a békalencsés-nádsusogásos mocsárillatot és ezt /is/ megőrizze mint /egyik/ legféltettebb kincsét.
jovelem
#158 (2010-08-13 20:13:27) |
*Azt Akarom tudni*
"Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz
És hogy szembe mersz -e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért
És azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
Hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
Hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől
Hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat
És a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd,
Vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak,
Hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül,
Hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak,
Reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni,
Hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
És hogy tudod-e I.ten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és
A tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után,
Megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt,
Amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
Amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán
Szereted-e azt a társaságot,
Melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Nem tudom kitől származik az idézet, de nagyon szép...
jovelem
#157 (2010-07-11 19:58:34) |
Válasz a(z) 155-es üzenetre:szia:)
 Ennek a versnek kétszer is neki futottam, mivel elsőre nem igazán tudtam megfejteni mit is akarsz mondani vele. de azt hiszem sikerült megfejtenem. Remélem 
Bolyongásod a világban nem lesz hasztalan,
Előbb vagy utóbb megtalálod önmagad
Míg lelked az árnyékban kóborol
Egy fény gyúl a messze távolban valahol.


köszönöm hogy itt jártál.
szeretettel 
Anikó

[ugrás az előzményre]
jovelem
#156 (2010-07-11 19:46:56) |
Válasz a(z) 153-es üzenetre:szia Kriszti.
Versed mély érzésekről árulkodik, amit csak egy érzékeny  lélek diktál. Nekem tetszett.
köszönöm hogy itt jártál köztünk

[ugrás az előzményre]
cigi48
#155 (2010-07-09 10:39:49) |
Utórezgés



Négy lépés, csend, zsolozsma
kőhíd, pillérek, kacagó angyalok
vitázó kő vitézek
élek, vagyok.

Zúgó, zizegő világod merre, hol hagyod
fedetlen keblűt lányok várnak
s a hajnalok

Négy lépés, csend, zsolozsma
tagadásként igehirdetés
szóltak - ne légy
megálltak, kérdés ez a változó világnak.

Temetetlen temetések, végtelen álom vitézek
úszó hajók mire kértek
igézet, Villon, érted?
cigi48
#154 (2010-07-09 10:37:35) |
Várlak



Én végtelen mezők mocsárillatát szívom magamba
Nem sikerült világom holt rácsait kínálom csak
s nincstelen istenek meséit hordja szét szavam
Várlak a dülöngélő házak között
kopasz virágok hajlítják fáradt fejük
lihegő bánat vitézek, tél hava
hívlak, nem tudom merre, hova
míg nem érzem ölelésed
nincs melege a nyári égnek
simogató szavaid enyémek
furcsán bántók, fehérek
Nem tudom, érzik-e a vének
mit várok, mit is remélek
zárt világok dalán
futó fémek szava mi enyém
s csikorgó hangjuk fülembe ül
Lágy langymeleg esők mossák arcomat
Végtelen mezők mocsárillatát szívom magamba
Várlak, s dülöngélő házak fölött
kopasz virágok hajlítják fáradt fejük.
kriszti0513
#153 (2010-07-07 21:16:27) |
Szép estét mindenkinek!Remélem tetszett.
kriszti0513
#152 (2010-07-07 21:15:34) |
Ha az élet...
Ha az élet, messzire sodorja vágyaid, 
a magány kitárja karait. 
Vár rád, hogy övé legyél. 
nyugodj bele nincs mit tegyél! 

Nincs más esély, hogy valaki meghallja 
szíved sóhaját. 
Meg kell innod mostohád savanyú borát!
kriszti0513
#151 (2010-07-07 21:14:26) |
Keresem a helyem...
Keresem a helyem, de nem találom... 
elrejtem, kalitkába zárom. 
Nem hagyom rácsok rezzenése elárulja hol vagyok, 
a lelkem messze száll mint sóhajom. 

Keresem a helyem, de nem találom... 
nélküled az idő sem telik, csak várok. 
Merre járok? 
Nem itt kellene lennem érzem. 
Az otthonom már nem meleg... 
Ettől féltem! 

Keresem a helyem... 
Hol az utam, merre járok? 
Szívem kalapál, mert nem találom.
kriszti0513
#150 (2010-07-07 21:13:28) |
Bohém éjjel
Ma éjjel szabad leszek újra... 
csak egy pár órát adj! 
Hadd halljam, ahogy pendül a gitár húrja. 
Hadd érezzem a dal ritmusát, 
a füstös kocsma illatát! 

Hadd legyek most az éjjel nagy asszonya! 
Nem leszek rossz nő ígérem, 
a csillagos égbolt lesz a tanúja. 

Kérlek engedj el! Ne tarts vissza, 
ha reggel fölébredsz tiéd leszek újra.
kakukkos
#149 (2010-07-07 17:42:09) |
Itt is ha kell verselek, de akkor is vágyaim halma az aranyalma! Vagy stb...
jovelem
#148 (2010-06-25 00:44:21) |
MOST MÉG FIATAL VAGY...

Most még fiatal vagy lángol a szíved,
De ki tudja mi lesz ha tüzed fénye ernyed
Mikor nem hevíti szívedet buján a vágy
Mikor már csupán, már csak szeretetre vágysz!

Most még fiatal vagy és életvidám,
De sírni fogsz te is egy magányos éjszakán.
A szemed égni fog, s a szíved fájni, némán
S akkor megtudod mi az:
HIÁBA VÁRNI RÁM!

2007.02.24.
varnyu
#147 (2010-06-25 00:14:07) |
Válasz a(z) 146-es üzenetre:

én köszönöm, hogy irhattam  :-) 

[ugrás az előzményre]
jovelem
#146 (2010-06-25 00:12:19) |
Válasz a(z) 145-es üzenetre:nemes egyszerűséggel szép!
köszönöm hogy megajándékoztál minket

[ugrás az előzményre]
varnyu
#145 (2010-06-24 23:58:28) |
*Amikor a keze*

Amikor a keze az ölembe túr
az ég egyesül a földdel …
Titkok nyilnak a világban
s eggyé leszek a mindenséggel

Amikor a keze az ölembe túr
a lelke a lelkem simogatja
Gyönyörrel teljes sikoltásom
az öröklét is hallja

(varnyu – 2010.06.14.)
varnyu
#144 (2010-06-24 23:56:59) |
*szilánkok*

emlékfoszlányok mindig,
a sötét leple alatt tán
tükörben villanó fények
hamuvá enyésző emlékek
mintha minden tükör volna
agyamba képeket küld
kicsiny fénnyaláb iramlik
s látom, lassan kihült
minden
tűz már
nincsen
csak parázs 

/varnyu 2010.06.23./
kakukkos
#143 (2010-06-24 14:44:31) |
Szia! Nekem is jó volt.
jovelem
#142 (2010-06-05 16:24:46) |
Válasz a(z) 138-es üzenetre:én meg hízott libaként beállok a sorba dor mögött. mert nekem a haiku, még mindig boci boci, meg ingyombingyom, de szívesen olvaslak  :-D 

[ugrás az előzményre]
dor4
#141 (2010-05-11 23:18:35) |
Válasz a(z) 140-es üzenetre:
Természetesen legyezgetik hiúságomat az elismerő szavak, de nem vágyok babérokra. A vers-féleségeimet nem publikáltam sehol, csak néhány jóbarát ismeri őket. 
A bizalmat köszönöm.

[ugrás az előzményre]
laci39
#140 (2010-05-11 12:35:19) |
Válasz a(z) 100-es üzenetre:

Pedig ez az írás - nagyon jól eltalált! Ha itt nem olvastam volna, akkor eszembe sem jut, hogy közzétegyem az írásaim egy részét. De mert úgy láttam, hogy több itt az igazi, jó értelembe vet szellem (és szellemesség), mint a tucatszámra alakuló irodalmi-művészeti portálok többségében, úgy gondoltam, talán méltó helyük van itt is.
Egyébként ez a versed és a haiku-id termékeny lelkületet vélnek Benned felfedezni. Ezekkel az írásaiddal máshol is megjelenhetnél. No, nem az országos, nagy terjesztésű irodalmi lapokban, mert azok többségében csak trágyát közölnek, és nem szívlelik a társadalom és rendszerkritikát. Azt ugyanis nem lehet jól eladni. De mindig vannak kivételek. És szívem szerint be is vinnélek az egyikhez (ha még ezt nem publikáltad volna sehol). A többi a főszerkesztő dolga. Övé minden döntés... Mit gondolsz erről? Kérlek, írj nekem levelet.

[ugrás az előzményre]
jovelem
#139 (2010-05-10 20:49:01) |
Válasz a(z) 136-es üzenetre:csak ismételni tudom dor4 hozzászólását. köszönöm  hogy megtiszteltél minket  a látogatásoddal, és illatozó virágot hintettél a kiskertembe. 
szeretettel 
Anikó

[ugrás az előzményre]
dor4
#138 (2010-05-08 20:26:09) |
Válasz a(z) 135-es üzenetre:
Egyszer "valakinek" ezt írtam:
"Szélvészként száguldó szilaj táltos vagy, én pedig szuszogó kacsaként totyogok utánad..."
Megismétlem !

[ugrás az előzményre]
dor4
#137 (2010-05-08 20:00:09) |
Válasz a(z) 136-es üzenetre:
Ezek profik!
Űberelni nem lehet!
Csodálatom!

[ugrás az előzményre]
laci39
#136 (2010-05-03 15:32:27) |
Rohanj velem!
/A Szaturnuszi költemények ciklusból/

...hogy akarom a tüzet, a napot,
hiszen a romokat öleli szemem:
zsugorin ücsörög a szavakon;

fekete sivataga nem idegen:
felemel, ahogyan a palota
a falakat emeli; kaloda
lesz a kapu, vakolata – lepereg.

Kapukon – ütök, ülök a padokon
s lesem: a moha rohan a falon;
az eszem eliszom? el akarom!
de zavar a talaj, ahogy a borom!

Legyen a ma oda, neked adom
mosolyom! igazi titok a homok
ereje, a – vagyok aki vagyok...

Göd, 2001. szeptember 2.
laci39
#135 (2010-05-03 15:30:33) |
Katana
/A Szaturnuszi költemények ciklusból/

Akár a szőke test, nádszál, mi törékeny,
az íve mint a villám fénye holdsugárban
s kamasz szeszély cikázott a szürke élen.

Ma már haszontalan kincs: eltűnt szamurája
a földnek, ahonnan származol; se vérben,
se gyilkoló csatában, se nappal se éjben
soha többé nem élsz már tárgy – halál halála.

Vajon ki lelke voltál, mely lovag családja
kötötte össze, rég, útja szellemével
utad, hol ötvöződött a jellem ésszel
s mikor s kiken ült pengéd végzetes csapása?

Csodálva utállak; mert az emberélet
varázslatos, skizofrén mása alkotása
s kezembe venni: bűn. Érinteni – vétek.

Budapest, 1999

[1-60] [61-120] [121-180] [181-194]













A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.