Simple vásárlói tájékoztató







Biztos változni kell??

itt vagy: Eropolis > Belváros > Forum


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Témagazda:

szexelj


Biztos változni kell??
A nők tudatalattijában a szocializáció során során beépül a változás kötelessége, a tökéletes Nő, a tökéletes feleség céljának elérésére. Vajon mennyire helyes törekvés, feladni önmagunk?
A napokban olvastam egy cikket, Hans Christian Andersen meséiről. Első hallásra gyermetegnek tűnik, hogyan adja fel önmagát a Kis Hableány, annak érdekében, hogy elnyerje a herceg szerelmét, hogy hová vezet Hamupipőke némasága, akinek keresztanyja a jó tündér találja ki a gondolatait, és rövid időre, feltételekhez kötve teljesíti a kívánságait.
Ha tanmeseként olvassuk,bizony nem annyira meseszép a konzekvencia...
A mese szerint ahhoz hogy egy férfi szíve választottja lehess drámaian át kell alakulnod, nem lehetsz egyszerre önmagad és a szíve választottja. Az átalakulás viszont fájdalommal jár és deformál minket. Innentől már csak a remény él, hogy a férfi akinek kedvéért mindezeken keresztülmentél, képes lesz e felismerni, hogy ki vagy valójában, fogja e tudni mennyit változtál az ő kedvéért. Ha mindezeket nem ismeri fel, vagy nem tetszik neki amivé lettünk, valljuk, a be létünk veszélyben forog. És a mesék végső konklúziója: Akármi is történik Veled, nem lehet Benned harag vagy bosszúvágy. Lehetsz szép, megbocsátó, önzetlen és néma....ezt nevezik jóságnak:)
Ez a jóság az- mármint a készséged arra, hogy néma és deformált légy egy férfi elnyerése érdekében - ami képesít téged a tökéletes Nő szerepére.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy biztos tökéletessé akarok változni? Miért törekszik erre a Nők nagy része?


Hozzászólnál? Gyere és regisztrálj!
pandora
#17 (2017-01-25 10:50:09) |
Hogy visszatérjünk az eredeti fórumtémához, miszerint biztosan változni kell-e... Szerintem kicsit idomulni, csiszolódni a másikhoz az nem egyenlő az egyéniségünk feladásával! Kicsit ez nekem egy feminista sarkításnak tűnik, azt sugallja, hogy nem lehetsz egyszerre önmagad és valakinek a szíve választottja. 

Az szerintem természetes, hogy némileg egy kapcsolatban mindkét fél alkalmazkodik, nem vagyunk vademberek. :) Ez miért jelentené szükségszerűen önmagunk feladását?
ducinyuszi
#16 (2017-01-25 09:19:24) |
Válasz a(z) 12. üzenetre:

Pont ahogy írtad, igen... Nem tudok kibújni a bőrömből. Maradjunk a BDSM-nél, ha már sokan vagyunk itt ebből a körből. :)  Nyilván szeretjük a vaníliát is, de valódi, teljes kielégülést, boldogságot a BDSM-ben élünk meg. Feladhatjuk. De fel akarjuk adni? Én nem. Mert hozzám tartozik. A lényem, a lényegem abban van. Nem dobom el aki vagyok, csak fejlődök. Tehát a már meglévő, szilárd alapra építkezem, azt fejlesztem, csinosítgatom, töltöm meg még több tartalommal. 

Változtam? Nyilván változtam az évek alatt. Tanultam, tapasztaltam. Ezeknek az eredménye, aki ma vagyok. De legbelül ugyanaz vagyok. Ugyanazok a normák, életszemlélet, gondolkodásmód, értékrend jellemez. Csak még inkább megszilárdultak, kitisztultak ezek az évek folyamán. De ma is az vagyok, aki 20 évesen voltam, csupán egy fejlettebb, érettebb változata. (Ezt a barátaim tanusíthatják... ;) ) :) 

Természetesen amikor az ember párkapcsolatban él, akkor akaratlanul is csiszolódik a másikhoz. Sőt még a gyerekünk is változtat rajtunk! Ha nem így lenne, nem működhetnének a kapcsolatok. De ahogy nem akarom, hogy a másik egy más egyéniséget vegyen fel miattam, úgy én sem szeretném elhagyni a saját egyéniségem. Viszont vehetek fel új szokásokat, és ő is vehet fel új szokásokat, vagy kipróbálhatunk új dolgokat, feszegethetjük a határokat, lemondhatunk dolgokról. Minden esetben az a lényeg, hogy soha nem a másikért, a másik miatt tesszük, hogy azért szeressen, hanem önmagunkért. Mert MI így akarjuk. Így döntöttünk. Nem azért, mert a másik ettől tette függővé, hogy szeret-e vagy sem, hogy velünk marad-e vagy sem. Hanem mert mi így láttuk jónak. Leszokhat valaki a dohányzásról, mert a másikat zavarja, de csak akkor fogja megtenni, ha benne megszületett a döntés. És nem akkor amikor a másik erre rákényszeríti. Elmehet hegyet mászni, mert kedvet kapott a párjától hozzá. 

A lényeg, hogy a döntés mindig a miénk. Akarunk-e változtatni, vagy sem. Ha azért szeretne a másik, mert egy másik egyéniségek vagyunk, akkor az milyen élet? Állandó megfelelési kényszerben élni? Ráadásul akkor nem engem szeret, hanem azt akivé szeretné hogy váljak. Hogy ha nem vagyunk a másik számára tökéletesek, akkor lapát van, mert nem hoztuk az elvárást? Hogy lehet így boldogan élni? Rettegésben? 

Tehát az eredeti kérdésre a válasz: NEM kell a másik miatt tökéletessé válni, ha szeret, úgy szeret amilyen vagyok. Ha nem szeret úgy, akkor nem engem szeret, hanem a fejében megalkotott álomképet. Ami nem valós. A csiszolódás egymáshoz viszont természetes folyamat egy párkapcsolatban is, ami mindig belőlünk indul, csakis akkor lesz tartós, ha a saját elhatározásunk, döntésünk az alapja. 


[ugrás az előzményre]
ducinyuszi
#15 (2017-01-25 08:57:16) |
Válasz a(z) 10. üzenetre:

Ez a lényeg! Ahogy leírtad! Nem a másik erőszakolta rá, hanem ő döntött úgy, hogy változik. Soha semmiféle változás nem lehet tartós, amit ránk erőszakolnak. Mert ellent mond a belső késztetéseinknek. De nyilván a pozitív példa lehet ragadós (sajnos a negatív is), tehát ha tetszik valami, akkor megpróbálhatjuk, belevághatunk. De a késztetés mindig belülről jön. Tőlünk. Nem mástól. 

[ugrás az előzményre]
ducinyuszi
#14 (2017-01-25 08:55:01) |
Válasz a(z) 8. üzenetre:

Az egyéniségünkkel születünk. Ez fejlődik, ha teszünk érte, hogy fejlődjön, de alapjaiban nem változik. Ha változik, akkor feladod önmagadat, a lényegedet. Ergo szembeköpöd magad. :D 

A személyiségünk az amit ránk aggat a külvilág, vagy amivé a külvilág által válunk. Ez változik a társadalom hatására, ha hagyjuk, vagy akarjuk. Ebbe tartoznak a szokások is. 




[ugrás az előzményre]
bdsmffi
#13 (2017-01-25 07:45:33) |
Válasz a(z) 11. üzenetre:
A lelkünk olyan,  hogy keresi az örömet,  boldogságot,  s oda vágyik vissza,  ahol azt már megtapasztalta. 
Ha olyan örömre talál rá, amit már régen átélt, akkor odafordul hozzá, s akár a jelenlegi kissebb boldogságot feláldozza azért a régiért. 
Sokszor előfordulhat, hogy keressük,  kutatjuk az életünkben, hogy mikor és hol találkoztunk azzal a bizonyos boldogsággal,  s nem találjuk. 
Lehet,  hogy tudatosan már nem emlékezünk rá, vagy kicsi gyerekkorunkban történt, de az is lehet, hogy előző életünkbe éltük át. 
Bár,  ez utóbbiba én nem nagyon hiszek. 

[ugrás az előzményre]
esther
#12 (2017-01-25 07:25:10) |
Válasz a(z) 6. üzenetre:

Igen, igen. Volt erről egy bejegyzésed, csak sajnos nem olvasható már. Javaslom tedd egy részét újra elérhetővé,átszerkesztve, mert értékes gondolatok vannak benne. ;) 

[ugrás az előzményre]
esther
#11 (2017-01-25 07:22:37) |
Válasz a(z) 9. üzenetre:

Mert kiéleztem, azért ezeket hoztam fel. 
A spenót és az ejtőernyősugrás is negatív??   :napersze:  Megeszed a másik borzalmas főztjét a családi béke érdekében? Te egy hős vagy.

Ok, komolyra fordítva, rád szabom a kérdést: te, aki a BDSM negyed lakója vagy, le tudsz-e mondani a játékaidról, ha a partner nem befogadó? Tiltakozó. Elborzadó. Nem hiszem. Úgyis hajtani fog a vágy, és megéled titokban, vagy…lemondasz róla, és frusztrált leszel. Egy ideig.( Aztán megtalálod a módját, hogy megéld.Mert számodra ez nyújt maximális kielégülést, és nem a vanilla szex.)

A cigiről leszokás, egyéni döntés.Mindig az.  Az egyetemre való beiratkozás- inkább jó hatás a másikra.Szintén egyéni döntés.
A tejivás..nem is tudom, hogy jött ide. :vigyor:  Az ízlés kérdése, ahogy a spenót is.

Személyiségről beszélünk, ami adott. És a  fő kérdés az volt, megváltozol-e a másikért? Feladod-e önmagad érte? 
Nem fogod. Újra csak azt tudom mondani, csiszolódni lehet a másikhoz, de az alapvető tulajdonságok adottak ami a személyiségedet illeti.

[ugrás az előzményre]
pandora
#10 (2017-01-24 22:11:01) |
Több embert is ismerek, aki leszokott a cigarettáról a párja miatt. Olyat egyet sem, akire a leszokást a párja rá akarta kényszeríteni, mert az épp nem szokott le.:) Azok szoktak le, akik maguktól döntöttek így, de azért döntöttek így hogy a párjuknak örömet szerezzenek.

Egyébként van saját példám is. Egész életemben ki nem állhattam a tejet és a tejtermékeket. Aztán mikor egy pasival hosszabb időt töltöttem együtt, aki folyton tejet meg tejtermékeket evett-ivott, a kezdeti elutasítás után ááááá megkóstolom meg nincs itthon más alapon (lustaság nagy úr), néha rászántam magam éhenhalás ellen. :) Aztán pár év alatt megkedveltem, és ma már elképzelhetetlen egy nap tej nélkül. :)

És ha már többen itt vannak a BDSM negyedből is...szexben is elő tud fordulni, hogy az ember egy-egy partner hatására meglepő dolgokban talál élvezetet, ami addig eszébe sem jutott volna.  :pirul:  Persze mondhatjuk hogy az addig is benne volt...de ezt minden változásra ráfoghatjuk. :)
bdsmffi
#9 (2017-01-24 20:15:59) |
Válasz a(z) 7. üzenetre:miért csak negatív példát hozol fel válaszul? 
A cigiről is leszokhat valaki a szerelme miatt. 
Volt olyan eset,  hogy a túlzott italozást hagyta abba az illető. 
Vagy,  a káromkodásról szokott le. 
Sőt,  hogy még pozitívabbat is mondjak,  beíratkozott egy egyetemre. 
Az egyéniség feladására és másik egyéniség kialakítására tudok példát is mondani,  de azt már privátba. 

[ugrás az előzményre]
bdsmffi
#8 (2017-01-24 20:08:12) |
Válasz a(z) 6. üzenetre: a személyiség és egyéniség nem egymásnak ellentétei. 
Hol olvastad azt,  hogy az egyéniség nem változhat? 
Linkeld már be azt a tudományos állítást! 
Lehet,  hogy Te nem akarsz,  vagy nem tudsz másik egyéniség lenni. Én ha az a javamra és a többi embernek is a javára válnék, akkor szeretnék egy másik,  a mostanitól fejlettebb egyéniséget. 
Csak megsúgom,  hogy már történt ilyen az életemben. 

[ugrás az előzményre]
esther
#7 (2017-01-24 18:08:20) |
Válasz a(z) 5. üzenetre:
Mondjuk megennéd a spenótot, vagy rászoknál a cigire..vagy kiugranál egy ejtőernyővel, ha ezeket szeretné veled/tőled?...és még sorolhatnám.  :vigyor: 
Nem tudom milyen új szokásokra gondolsz, amiket más miatt felvennél, csak hogy bevágódj. :vigyor: 

Nyilván ezek túlzások,  ;)  de Nyuszi kitűnően megfogalmazta, hogy két külön dologról van itt szó.
Az egyéniségét senki nem tudja feladni (ideig-óráig csupán) és aki ezt elvárja, az engem nem is érdekel.  :/  Mert így vagyok jó, ahogy vagyok. Nem azt mondom, hogy tökéletes!, de elfogadtam magam a hibáimmal együtt, és ez nagyon fontos dolog-saját magadnak kell elsősorban megfelelni!

De vannak pl  példaképek (vagy más egyéb módok) -akár tőlük is lehet- tanulni, ha a személyiségemben fejlődni szeretnék. Ez szerintem ritkán megy külső behatásra, akkor éppen az ellenkező hatást váltja ki.

[ugrás az előzményre]
ducinyuszi
#6 (2017-01-24 17:16:58) |
Két külön dologról beszélünk...

Változás. Igen, a változás állandó. Minden nappal változunk, mert ez az élet rendje. Nyilván nem azok vagyunk, akik 20 évesen voltunk. DE ez soha nem az egyéniséget, hanem a személyiséget érinti. Az egyéniség (amennyiben stabil) nem változik, vagy csak fejlődik. Hű önmagához, ahogy Esther is írta. Nem lesz más világnézete, értékrendje, nem lesznek mások a prioritásai. A biztos alapokra építkezve fejlődik a tanulás, tapasztalás által. 

Csiszolódás, mint változás. Ha valaki kapcsolatba lép egy másik emberrel természetes módon csiszolódnak egymáshoz. DE! És ez a lényeg! Nem azért, mert a másik ezt akarja, elvárja, mert csak így szereti, hanem mert ha sokat vagyunk együtt valakivel, akkor ez így működik. De nem vesz fel pl. olyan szokásokat, amik gyökeresen ellentmondanak az egyéniségének, vagy képes lenne egy teljesen ellentétes világnézetet, értékrendet elfogadni. Mert az onnantól már önfeladás lenne.

Amikor szeretünk valaki, azért szerettünk bele, amilyen. Nem azért (normális esetben), amilyenné szeretnénk, ha válna. Úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy "majd úgyis megváltozik-megváltoztatom", több mint butaság. Ezért soha nem fogok senkiért sem változni, és soha nem várom el senkitől, hogy változzon értem, miattam. De egy jó kapcsolatban egymáshoz idomulnak anélkül, hogy feladnák önmagukat, az egyéniségüket. A lényegük megmarad! 

bdsmffi
#5 (2017-01-24 16:52:19) |
" A változás, ami biztos. "

Nem akartam ezzel a közhellyel kezdeni:
de mégis. 

Szerintem nem csak a nők változnak meg egy kialakult kapcsolatban,  hanem a férfiak is. 
Honnan veszi észre a figyelmes szülő,  ha tinédzser,vagy ifjú gyermeke szerelmes lesz? 
Abból,  hogy megváltozik. 
Új dolgokat,  szokásokat vesz fel. 
Alkalmazkodik a szeretett választottjához.
A változás,  nem tudatos,  s minden korosztályra igaz. 
Pl.: Ha nekem megtetszene egy Nő,  s meg szeretném hódítani, olyan dolgokra is képes lennék,  amiket előtte nem biztos,  hogy kedveltem, de az ő kedvéért, hajlandó vagyok változni. 
Ez igaz lehet a Nőre is. 
S, nem a személyiséget adjál fel,  csak alkalmazkodnak. 
Nem ugyanaz! 


Andersen meséinek tanulságtartalma azért az önfeladás, önfeláldozás,  mert ezzel szeretett volna rávilágítani az emberek önzőségére,  kapzsiságára, egoizmusára. 


esther
#4 (2017-01-24 13:44:20) |
Én pedig Somától olvastam egy érdekes cikket hasonló témában: mit jelent hűnek lenni? ( nem ez a pontos cím). Amiben azt boncolgatta, hogy valójában akkor hű az ember, ha önmagához hű. Ezt én is így gondolom.

És nincs az "akkor szeretlek ha ilyen meg olyan leszel". Nem leszel. Mert nem tudsz magadból kifordulni, vagy magadra erőszakolni olyan tulajdonságokat, amiket nem érzel magadénak. Max csak ideig-óráig. Aztán felszínre törnek azok a tulajdonságok, amikkel leszülettél.  ;) 
Kicsit persze lehet csiszolódni a másikhoz, de gyökeres változáson átmenni valakiért, én abban nem hiszek.  :napersze:  ( és a szeretetet sem lehet feltételekhez kötni-ez meg a másik. :/  )
cili
#3 (2017-01-24 10:58:01) |
Nem biztos,hogy szándékos változások ezek,mindenkit formálnak az őt körülvevő személyek,események,helyzetek.
Szép is lenne ha mindenki ugyanolyan maradna 20 éves korától a haláláig.
ducinyuszi
#2 (2017-01-24 07:50:34) |
Nem törekszem rá. Eszem ágában sincs tökéletessé válni. Vagy jó vagyok úgy ahogy vagyok, vagy elbúcsúzunk. Én sem várom senkitől, hogy miattam, értem megváltozzon. 

"Nem azért élek a földön, hogy megfeleljek a te elvárásaidnak, te sem azért jöttél a világra, hogy az én elvárásaim szerint élj. Ha mégis egymásra találunk, az nagyszerű dolog!" (Ismeretlen) :) 
subudugi
#1 (2017-01-24 00:23:07) |
Szerintem senki kedvéért nem kell megváltozni, ez vonatkozik férfira és nőre egyaránt...!
Ha úgy nem tudnak elfogadni, amilyen vagyok, akkor az egész nem ér semmit, mivel egy bizonyos koron túl már nem lehet megváltoztatni senkit...max. kemény akarattal önmagát tudja kicsit "megerőszakolni", de ez csak ideig-óráig tart.
Ha valakit megszeretek, akkor úgy fogadom el, ahogy van, az összes jó és rossz tulajdonságával együtt, mivel én sem vagyok tökéletes, de senki más sem! 
Ne akarjunk megváltoztatni senkit..., nem fog sikerülni, ráadásul értelmetlen is, hiszen pont azért vagyunk különlegesek, hogy ahány ember, annyi egyéniség ;)!
Szeresd annak a választottad, aminek megismerted...Ő úgy tud kiteljesedni :)!
Sok szerencsét mindenkinek ;)!

[1-17]













A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.