Simple vásárlói tájékoztató







Egy meleg heteró történetei

itt vagy: Eropolis > Homo negyed > Blog > miyu


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


miyu blogja


Egy meleg heteró történetei
Történeteim és soha be nem teljesülő vágyaim betűkbe vetése...
Hogyan lesz egy heteró, majd hetero kapcsolatban élő srác biszexuális és hogyan változhat  egy meleg? férfivá...


Szakítás - 6 év a semmibe vész...
#14 (2017-10-22 06:55:42)

Először is elnézést kérek Hölgy olvasóktól (ha vannak), de nem cserélném ki a képemet :)

Azzal kezdeném, hogy nem sajnáltatni akarom magam, nincs is igazán mit rajtam sajnálni!
Nos eljött az, aminek el kellett jönnie, a párommal szakítottunk. Úgy nézett ki, hogy sikerült megbeszélnünk a dolgot, nincs bennünk harag, békében válunk el egymástól, sőt, nagyon úgy is nézett ki, hogy barátok is maradunk, aminek igazából nagyon örültem volna, de hát nem így lett. Hiányzik, nem tagadom! Őszintén... De a lelkem mélyén viszont örülök is neki, mert szerintem nem vezetett volna jó irányba a kapcsolatunk, ráadásul sikerült magát velem meggyűlöltetnie, úgyhogy most a puszta látványától is őszinte és tiszta hányingerem van.

Sajnos egy elég melankólikus, boldogtalan jellemnek látszom, ezt nem tagadom. Nem lehet mindenki tökéletes, valakinek a sötét oldalt is képviselnie kell a társadalmunkban, mert hiszek a világegyetem egyensúlyában. A sötét és letargiában élő fekete lélek szerepe ezúttal rám esett. Mára már nem vagyok benne biztos, hogy nem a párom mérgezett-e meg, és szerintem az sem véletlen, hogy a Homo negyedben keresem a boldogságot. Félre ne értsetek, tökéletesen el vagyok így az életemmel, nem fogok megváltozni soha sem, de nem is igen akarok, viszont hiszem azt, hogy van egy ellentétem valahol a világban (de ezt szerintem korábban már kiveséztem). Ha ilyen emberrel találkoztok, mint én, akkor mérlegeljétek, hogy együtt tudtok-e ezzel élni, tudtok-e ezzel kezdeni valamit, mert a páromon látva elég nehéz, elképzelhető, hogy lehetetlen. Nem vagyok rossz ember. Ezt most hallottam sokaktól, és én sem tartom magam annak. A párom viszont belém unt, nem bírta tovább, neki nem fért bele ez (nem tudom miért kellett hozzá 6 év, hogy rájöjjön). Azzal hogy lehúztam az alapból lehúzott lélekjelenlétemmel, így én is még mélyebbre süllyedtem, és ez egy ilyen ördögi kör lett a végére, egymást lökdöstük le a lépcsőn fokonként. A legnagyobb hibánk az volt, hogy sose beszéltünk meg semmit sem. Én próbáltam kommunikálni, de a 6 év kevés volt arra, hogy annyira beleférkőzzem a bizalmába, hogy elmondja mi bántja. Nem vagyok haragos, nem vagyok üvöltözős, verekedős, teljesen nyugodt ember vagyok, nem értem miért félt elém állni azzal, hogy baj van. Pedig baj volt. Félt a szakítástól? Mert végülis ez lett a vége...

A szakítás hetében szerintem többet csacsogtunk egymással, mint az elmúlt két évben összesen. Próbáltam elfogadni a sorsomat, bár nagyon nehezen ment. Nem költözött el tőlem rögtön, mert én kis naív, mondtam neki, hogy addig maradhat, amíg csak akar, amíg nem tudja visszaszerezni a bérlőitől a lakását. Egy ágyba aludtunk továbbra is, és sajnos lelkileg teljesen felemésztett a dolog, főleg úgy, hogy láttam azt rajta, hogy neki ez így teljesen megfelel, és boldog azzal, ami történt. Nem tudtam napirendi pontra térni vele. 
Szép lassan kezdett kinyílni a szemem, és elkezdtem ráeszmélni dolgokra. Az ember egy 6 éves kapcsolatban nem fárad úgy bele, hogy a kezdetektől fogva ilyen a mellette lévő ember, és márpedig Ő választott engem, nem pedig én Őt.
A valós oka természetesen egészen más, mint ahogy lenni szokott, valamelyik fél minden egyes szakításnál másfele kezd kacsintgatni. Mostanra már bebizonyosodott, hogy nálunk is ez történt, és így van. De nem is ez a része fáj igazán...
Megbeszéltük, hogy barátok maradunk, és gondoltam őszinte maradok hozzá, hisz a szakítást Ő akarta, de én is szeretnék tovább lépni, így randira hívtam egy lányt. Sajnos az igen és nem válaszon kívül egy harmadik opció került a képbe, ami szintén megütött egy kicsit, de ebbe nem mennék bele most. Szóval elmondtam neki, reménykedve, hogy végre én is megtudom, hogy egy másik srác után kacsintgat, de nem így történt. Majd lebukott, hogy szexcsetelget, meg romantikázgat a facebook-on, ami bár nem kellene hogy zavarjon, mégis zavar. Ha lett volna benne annyi gerinc, akkor megvárhatta volna, míg elköltözik, és nem rajtam élősködik kihasználva a puszta naívságomat és jóindulatomat. Elmondta, hogy nem érti miért parázok, nem akar semmit senkitől, ez csak játék, és ne gondoljam túl a dolgot, Ő most magát keresi, és nem akar kapcsolatot. Elhittem, megint, mert megnyugtatott. Majd miután végre elköltözött, nem keresett, nem írt, és mindig mindenért én voltam a hibás, illetve mindent úgy tett, ahogyan én kértem. Nekem mégsem így jött le. Lecsesztem miatta, mondta, hogy jó, akkor változtat. Mondta hogy találkozzunk, majd az első mondata az volt, hogy találkozgat a sráccal. A facebook-on megosztogatja, hogy mikor hol jár vele, de a fickót nem tag-eli be, mert szégyelli a srácot (van is miért szégyelnie), de tudom, hogy vele van. Igazából 100% biztos vagyok benne, hogy nekem akar fájdalmat okozni, és tud is sajnos, az okára nem jöttem rá. Nem beszélünk, nem keresem, letiltottam mindenhol, és oda fajult a dolog, hogy tiszta szívemből gyűlölöm, és egy álnok hazug kihasználós patkánynak tartom. Nem tudom, hogy ezt akarta-e, de ezt sikerült elérnie.

A kapcsolatunk is egy rakás szar volt, csak elvakított a szeretetem, és erre is most jöttem rá, ha valakit érdekelne, leírom egy másik blogbejegyzésben, ez már így is hosszú, és csak sárral dobálás lenne... Fogalmam nincs, hogy miért fáj ennyire, mikor az eszem is azt diktálja, hogy ez a lány egy fabatkát nem ér, gondolom a 6 év az, amit nekem nem megy csettintésre elengedni, mint neki...

Kicsit rendbe kell hoznom magam lelkileg, ezt nem vitatom, de utána Uraim, hamarosan szabad préda vagyok! :)

12 hozzászólás |

Vágyak
#13 (2017-04-02 08:32:48)

Kicsit perverz vagyok (vagy inkább nagyon?)...
*Meglepetésemre hölgyek is olvassák az irományaimat, így tűlük kérném, illetve akiknek a perverz dolgok nem jönnek be, ignorálják ezt a post-ot, és _NE_ olvassák el.*

Elég sokminden izgatja a fantáziámat, amiket ha leírnék, egyes dolgok elég sokmindenkit megbotránkoztatnának.

Mindig, mikor a popsimmal foglalkozok, vagy mielőtt valaki foglalkozna vele, egy erős "takarításon" esik át, amit kifejezetten élvezek. Imádom a beöntést. Tökéletesen kitakarítani magamat nagyon nezéz, órákat játszom az intim zuhannyal, szinte már-már egy gyomormosást is adok magamnak alulról.
Beöntéskor próbáltam már a szappant (nem szappanos víz, hanem szappanból kúp, fel a popsiba, rá a víz), ami kellemesen csíp, és egész jól tisztít. Próbáltam a tusfürdőt, folyékony szappant, és a sampont is. Ezeket nem higítottam vízzel, ahogy a flakonba vannak. Ezek is csípnek kicsit, de a sampon volt a legjobb, egy flakon sampon után melegvíz, eddig ez tisztított ki a legjobban. Próbáltam a fogkrémet, borzasztóan csíp. Pezsgő, Unicum, Vodka, HáziPálinka, ezek pedig marnak. A pezsgó a legjobb, mert bedugod üveget, felrázod kicsit, mikor benned van, és hamar kitölt, klassz érzés, és nem mar annyira az alkohol sem ebben az esetben. A rövidek, mármint a rövid italok viszont annyira marnak, hogy azonnal kikívánkoznak, hitetetlen nehéz sokáig benntartani. Az amerikai diákoknál elterjedt baromság ez a "buttchugging", ami azt jelenti, hogy beöntéssel rúgnak be. Nos lehet valamit rosszul csinálok, de nekem sose sikerült tőle még egy kicsit sem bebódulnom, igaz ez nem is igazán volt cél. Mindenesetre állítólag nagyon veszélyes játék. Ami még nagyon jól tisztít, az a vizelet, de eddig csak a sajátommal próbálkoztam.
Hogy mit keres a "Vágyak" poszt alatt, ha már kipróbáltam? NEM MAGAMNAK AKAROM CSINÁLNI! :)

Igazából nem a szerepjátékok érdekelnek, hanem vannak szituációk, amiket szeretnék megélni, vagy átélni, kipróbálni. Nem vagyok ilyen nagy hűbelebalázs, szeretem a dolgokat előre megtervezni, eltervezni, a szabályokat előre lefektetni, és nem szeretem a spontanitást.

Ennek ellenére kipróbálnám, hogy "elrabolnak", és lekötözött szemmel várnám a sorsomat, hogy mi fog történni velem. Szuper lenne, ha valami lócára, vagy nemtudommire pudzsítva kikötöznének, és valaki más kínozná meg a seggem beöntéssel, keféléssel, esetleg játékokkal tágítanának, vagy pálcával elfenekelnének. Emellett még kipróbálnám ugyanezt úgy, hogy többen is végigmennek rajtam, hogy milyen, ha többen belémélveznek és/vagy belémpisilnek.
Lennék alázható, engedelmességre tanítandó ribanc is, női ruhába öltözve. Kipróbálnám, milyen ha teljesen le vagyok szőrtelenítve, combfix, magassarkú szandál, rövid nyári ruha, paróka, smink, és bárminemű szexuális vágyat teljesítenék mondjuk egy nagyfarkú néger úrnak.
Részt vennék egy gruppen partiba borzasztóan sok faszival, amit pl a Magnum is szervezett, az a Csödör/Kanca buli, vagy mi volt. Természetesen Kanca lennék. Bár ezen a bulin ilyet nem lehet, de lennék Bukkake partyn is "szenvedő" alany, kipróbálnám milyen lehet 1L spermát meginni... Szerintem ízlene, aztán persze lehet az is, hogy a gyomrom fordulna ki tőle. Mindenesetre a vágy hozzá megvan :/
Szexelnék kikötözve, tehetetlenül és kiszolgáltatva, szemeim lekötözve, akár több pasival, és elélveznék úgy, hogy kiverik a farkam, miközben kefélnek.

Amit még kipróbálnék, az az ökölszex, illetve kitágulni annyira, hogy mélyen, bármilyen vastag kéz/láb/tárgy/bármi belémcsússzon. Ehhez is igazából egy türelmes partnert kellene találni, egy profi tanárt... Szeretnék úgy elélvezni, hogy az öklözéstől robbanjon el a farkam, úgy, hogy ahhoz még csak hozzá sem ér senki. Van prosztatamaszírozóm, azzal el tudtam már élvezni ilymódon, de az a gyanúm, hogy nagyon sok befolyásoló tényező van, amit még ki kell tapasztalni, és meg kell tanulni, mert bár sokszor próbáltam, nagyon kevésszer sikerült. Az ökölszex a másik oldalról is érdekel, szívesen szopnék valakit, miközben dolgozom a feneke lyukát.

Szexelnék szaunában egy szemtelenül fiatal szőrtelen párral úgy, hogy a pasi engem is kefél, meg a barátnőjét is. Végig nyalnám az izzadt testüket mindkettőnek, nyalnám a fiú farkát amit frissen húz ki a lány puncijából és popsijából, és nyalnám a lányt, miközben kefélik. Utána kinyalnám a lány puncijából (vagy popsijából) az összes spermát, amit belelövel a pasija.

Nyaralnék (egyedül) Pattaya-n, és szexelnék egy thaiföldi ladyboy-al. Nagyon tetszenek, imádom őket, miattuk símán kiköltöznék Thaiföldre. Ezt nem ragozom túl...

Szexelnék a sógornőmmel és a párommal egyszerre. Kicsit vérfertőzős hangzata van, de bármilyen aberrált gondolat is, sajnos foglalkoztat :(

Kínoznék faszt és herét, de nem a sajátomat. Kikötözve egy férfit rommá gyötörnék, a heréit addig nyújtanám, míg fel nem nyomnám a saját popsijába (lehetséges, láttam videón!), a farkát árammal, katéterrel kínoznám, harapdálnám, illetve sportkenőccsel (BenGay mondjuk) maszíroznám, majd mikor elélvez, nem igen hagynám abba, hanem verném tovább. Nőket sose bántanék!!!, bár a pálcás fenekelés finoman elég erotikus is lehet számukra is. A fenekelést inkább fiatal CD-n vagy Travin próbálnám ki. (Maradandó károsodást SOHA nem okoznék senkinek, nem szadista állat vagyok, csak egy picit perverz, és csak azt tenném meg, amit kíván az illető)

10 hozzászólás |

Paranoia és félelem
#12 (2017-03-18 17:27:11)

Annyi mindent hall az ember a TV-ben. Komolyan mondom, nem kellene sem híradót nézni, sem még filmeket sem. Klinikai eset vagyok, akit kezeltetni kellene.
Utálok pl. külföldre nyaralni menni, mert borzasztóan félek, hogy a csomagjaim nem lesznek meg, és mégis mit csinálok egy idegen országban ruhák nélkül. /Egyébként elég jól beszélek angolul, van is egy felső fokú nyelvvizsgám belőle, igaz ez semmit sem kell jelentsen, de ezt kivételesen nem a két szép szememért kaptam./ Emellett borzasztóan félek a repüléstől is.
Arról nem is beszélve, hogy félek attól, hogy elrabolnak, elvágják a torkomat. Mondjuk ha nem bántanának, de befognának szexrabszolgának, vagy megerőszakolnának, azt lehet hogy élvezném, viszont akkor meg azoktól a fránya nemi betegségektől félnék, hogy elkapok valamit. Mert egy erőszakoló nem fog gumit húzni.

De térjünk rá egy kicsit reálisabb dolgokra. Azt egy korábbi bejegyzésben írtam, hogy a lakásomra sose hívnék fel senkit, mert amit az első pasinál tapasztaltam, azt nem igen akarom átélni. Igen tudom, bíznom kellene az emberekben, de leírni vagy mondani sokkal-sokkal könnyebb, mint megvalósítani. Telefonszámot sem szívesen adok meg, mert ott ugyanez előfordulhat. A mai okostelefon világban lehet e-mailt írni, és olvasni szinte valós időben, lehet chat-elni bárhol, hangouts-ot preferálom, vagy a facebook messengert, mert ezekhez nem igen kell telefonszám. Meg amúgy is az privát, ha már jobban ismerjük egymást, és megbízom az illetőben annyira, hogy ne kelljen attől paráznom, hogy felhívja az asszonyt, és közölje vele, hogy "Figyelj, a párodat kefélem", akkor természetesen szívesen megadom a telcsiszámom is.
A pasikkal is nagyon nehezen találkozom, mert félek ott is, hogy valami baj történhet. A magyarok megítélése a melegekről nem éppen a világ legelfogadóbb hozzáállása, így mindig végigfut a fejemen, hogy lehet, hogy csak azért akar találkozni velem, mert "mocskos buzi, majd én jól megmutatom neki". Tudom, vagyis sejtem, hogy ez teljesen abszurd dolog, de ezellen sem nagyon tudok sajnos mit tenni :( Sajnos elég nagydarab vagyok, nem igen így szeretnék kinézni, hanem inkább lennék valami vékonyka fiúcska, mert szívesen beöltöznék csini nőnek, de az alkatommal nem lehet. Hiába fogyóznék, van rajtam egy kis túlsúly, de 50 kiló sose leszek, általános iskola 8dikban voltam 70felett. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem egy eltunyult dagadék vagyok, ergo meg is tudom magam védeni, ha szükséges, viszont mégis olyan brutális gát van bennem, hogy azt baromi nehezen vetkőzöm le.

Akkor emellett ott vannak a nemi bajok, amiktől szintén rettegek. Van itt egy lány eropolison (igen tényleg egy lány), annyira jó teste van, hogy nagyon szívesen kinyalnám. Semmi több, csak egyszerűen végig nyalnám az egész testét, combját, punciját, popsiját, mellét, de félek tőle, hogy elkapok bármit. Mert ugye a puncinyalásból is jöhet bármilyen probléma. Egyáltalán miért is feltételezem, hogy a leányzó nem egészséges? A képei alapján nem is lenne szabad ilyet feltételezzek... Hogy jövök ehhez? És a számára ez borzasztóan sértő is, már csupán a feltételezés, de a félsz akkor is ott van bennem. Mindegy, lehet ráírok valamikor, hátha hajlandó nekem megtenni ezt :)
Mivel nem igen találok magamnak megfelelő szexpartnert, megfordult a fejemben, hogy lemegyek az egyik klubba, ahol lenne lehetőség talizni hozzám hasonló pasikkal. DE oda sem merek igazán lemenni, mert júj mi lesz ott, nem tudom, hogy hogyan kell viselkedni, mit kell csinálni, mit szabad és mit nem.

Szex közben sem tudok igazán ellazulni, mert ott meg folyamatosan az van a fejemben, hogy nem takarítottam ki magam kellően, és mi lesz ha "baj" lesz? Azt sem akarom igazából átélni, bár ha találnék egy olyan perverz fickót, akit ez nem zavar, akkor lehet segítene a dolgon, és szerintem a fisting is pont emiatt nem megy, pedig azt nagyon szeretném... akarom!!!

Nekem egy útikönyv kellene az élethez, hogy ne legyen bennem mindig ez a brutális szorongás, vagy egy olyan válaszadó megmondó labda, mint az Úttalan utakon című filmben volt a főszereplőnek.

5 hozzászólás |

Aki keres, az talál... vagy mégsem!
#11 (2017-03-09 19:35:06)

Kicsit abba hagyom az önsajnálatnak tűnő melankóliát, ami az utóbbi írásaimra nyugodt szívvel ráfogható, hiába is írtam, hogy cseppet sem sajnáltatni akarom magam. :)
Régóta keresek magamnak egy fix és állandó szexpartnert, de sajnos nem találok megfelelőt. Nem is azért, mert háklis vagyok, csak sajnos az életemben nem igen tudom beiktatni. A legegyszerűbb az lenne, ha szakítanék, nem élnék párkapcsolatban, és engednék a saját vágyaimnak, illetve azok kiteljesedésének, de ezt képtelen vagyok megtenni a párommal. Igen tudom, aljas szemét patkány köcsög dolog megcsalni, de most tényleg, mit tudok csinálni? Neki sose lesz farka, nekem meg sosem fog csillapodni az éhségem a farok után. Viszont Őt is szeretem, nem szívesen engedném el. De ezt már egy csomó bejegyzésemben leírtam, így biztos unja már mindenki.

Valami oknál fogva az idősebb pasik jönnek be. Velem egykorúval, vagy fiatalabbal nem is igen kezdenék, csak ha tényleg elragadó egyéniség, viszont ez így neten szerintem sose derül ki. Lehet kicsit apás vagyok? Nem tudom...
Nem zavar, ha nem sportos az illető, sőt, kifejezetten a pocakos úriemberek jönnek be, mert talán nincs nekik olyan elvárásuk, hogy én is patent alkattal bírjak. Az, hogy szőrős, szintén cseppet sem zavar, a farkát viszont trimmelje, mert a szőrt az intim területen nem annyira szeretem. Szúrja a szemem :) Nem vagyok igénytelen, tényleg, nem akarok bárkivel találkozni, és félek is sokmindentől. Mindemellett igénytelenségnek hangozhat az is, hogy az sem zavar cseppet sem, ha az illető nem bírja órákig. Én sem vagyok a kitartás totemoszlopa. A méretre sincsenek nagy igényeim, mindegy mekkora, ha feláll, és belém tud hatolni (és belém is akar hatolni), akkor már probléma nem lehet. Igazából jó unalmasan körülírtam, hogy csak az számít, hogy érezzük jól magunkat, és persze egymást, és ez a lényeg.

Akkor mégis, miért nem találok pasit? Az indok egyszerű: időhiány, és lehet benne van egy kis "nem is akarom igazán ezt".
Mint ahogyan már korábban említettem, nincsenek barátaim, cimboráim, és nem is nagyon járok el sehova. A párommal együtt megyünk, együtt jövünk munkába, és azt is említettem, hogy sose megy pl. sehova sem, haza sem nélkülem, így nem igen vagyok egyedül hagyva, és nem is tudok beiktatni találkákat, mert egyáltalán, mégis mivel tudnám megmagyarázni? Ha viszont egyedül vagyok hagyva, akkor szinte élvezem az egyedüllétet, és akkor pedig nekem nem igen van szükségem társaságra.

Egyetlen lehetőségem van, hogy napközben, mikor suliba vagyok, akkor tudnék találkozni valakivel, viszont akkor senki sem ér rá. Nekem nincs helyem sem találkozni, így a helyigényhez is kötve vagyok. Minden igénytelen szar helyre, ahova egyesek járnak, pl nyilvános WC a WestEnd-ben, vagy ki a rétre, hogy valaki teljesen ismeretlen farka bennem landoljon, arra pedig nem vagyok kíváncsi. Egyedül az egyik szaunán gondolkodom végső elkeseredésemben, mert az tűnik annyira igényesnek, hogy oda talán lemerészkedem, hátha találok ott egy kedves idősebb fickót, akivel jól érezhetem magam. Azt az ismeretlent viszont annyira nem kívánom, nem tudom hogyan működik, mit kell, mit lehet csinálni, mik a szabályok, stb... jó lenne, ha elkísérne valaki, kicsit parás vagyok ilyen téren, bevallom, kell a segítség is az oldódáshoz. Ráadásul az sem biztos, hogy valójában olyan, mint amilyennek elképzelem, és lehet semmivel sem jobb, mint mondjuk a WestEnd WC-je...

A másik borzasztó nagy probléma, hogy szinte mindenki passzív szerintem. Alig találni aktív férfiakat. Akik itt is fent vannak, nagyon soknak írtam, és még csak válaszra sem méltatnak. Az írásaimból szerintem kiderül, nem vagyok egy bunkó buta barom, vagyis nem tartom annak magam (ha az volnék, kérlek tegyetek helyre, és akkor nem arcoskodom tovább), mégsem kaptam még egy elutasító választ sem, hogy bocs nemjösz be, vagy valami. Válaszra sem méltatnak, aminek az okát nem is igen értem :( Pedig a leveleim sem a két szavas "dugj meg" primitív ismerkedős mondatból állnak, emellett szerintem egész jó, egész kívánatos popsim van. Én, ha tehetném, megdugnám :) . Azt sem igazán értem, hogy néha jön egy levél, hogy letiltottak egyes Úriemberek. Ez főleg azóta fordul elő, mióta blogot írok, gondolom az hozhatja ki az emberekből az efféle reakciót. Pedig az illetőt sose láttam, sose néztem meg az adatlapját, sose leveleztünk. Ha már letilt valaki, lehetne benne annyi, hogy legalább megírja mit is követtem el ellene, szerintem ez a minimum, vagy hogyha az írásommal van baja, azt is közölheti egy levélben. Mindegy is, nem kell ezzel (sem) foglalkozni.

Vannak kívételes esetek, amikor én kapok egy levelet, hogy szívesen találkoznának velem, viszont akkor is vagy az időt nem tudjuk összeegyeztetni, vagy valami mindig közbejön és nem is csak az én oldalamról. A fagyi ilyenkor nyal vissza, mert természetesen ilyenkor én is csak azt hiszem, hogy csak hitegetnek, és nem is igazán szeretnének velem találkozni.

Kezdem teljesen feladni és elhinni azt, hogy a világon egyetlen megbízható fickót sem érdeklem, és a popsim is kielégítetlen marad... Örökre. Sebaj, megtartom magamnak, és ha lesz időm, majd játszom vele én ;)

2 hozzászólás |

A legklasszabb férfi, aki bennem járt...
#10 (2017-03-07 05:22:48)

A harmadik (és jelenleg az utolsó) pasival nagyon döcögősen indult a kapcsolatunk, és sajnos, tényleg sajnos, és borzasztó nagy bánatomra, egyetlen alkalom után véget is ért.
Valami oknál fogva az idősebb és komolyabb urak után vonzódom. Ő is idősebb volt, mint ahogyan a korábbi találkozásaim. A szex vele volt viszont a legjobb, amit vissza is sírok rendszeresen. Megbeszéltünk egy találkát, de először nem mertem vele találkozni, hiába győzködött telefonon, nem mertem elmenni hozzá. Benne lett volna bármibe, csak szopatás, gumiba dugás, nem lett volna neki baj az sem, ha visszakozom, mikor már ott vagyok, szóval nagyon rendes volt. Próbált meggyőzni, hogy ne szalasszam el a lehetőséget, mert később megbánhatom. Mégis nemet mondtam, megmondtam neki őszintén, nem merek találkozni. (Igazából nem is tudom mitől félek igazán. Nagyon paranoiás vagyok, és írtózom majdnem mindentől, mert olyan rémképeim vannak, hogy bármi rossz történhet velem, mert miért ne történhetne? Tényleg kezeltetnem kellene magam. A rémképekről és félelmeimről egy másik bejegyzésben írok!) 

A jelenlegi párommal is egy helyen dolgozunk, sőt együtt élünk, ami azt jelenti, hogy együtt kelünk, együtt megyünk munkába, együtt jövünk haza, és együtt fekszünk. Szóval nincs, azaz nulla szabadidővel rendelkezem. Nagyon ritka, mikor egyedül vagyok hagyva, akár egy-egy órára, nemhogy még egy egész napra. Borzasztóan nehéz így pasival találkozni. Arra sem nagyon van alkalmam, hogy magammal, illetve a popsimmal foglalkozzak. A játékaim be vannak süllyesztve az ágy alá egy dobozba, amiket szinte sose veszek elő. A párom nem vevő semmilyen nemű kis perverzitásra sem, így Ő sose fog játszani a seggemmel. Nekem nincs helyem, nem tudok magamhoz hívni senkit, mert bármikor hazajöhet az asszony, mert én még meg tudom magyarázni, hogy hol vagyok, ha nem vagyok otthon.
Mindemellett amit korábban írtam, hogy az első fickóval mikor együtt voltam, dörömbölt valamelyik régi exe az ajtajáon rendületlenül, na erre nem is nagyon vagyok kíváncsi, és bevallom becsületesen, ezvégett nem is nagyon merném megmondani bármilyen alkalmi partnernek, hogy hol is lakom. Nem szeretnék így járni. Arra viszont nincs lehetőségem, hogy egy üres lakást tartsak fent a vágyaim kiélésére.

Viszont adódott egyszer, hogy egyedül lettem hagyva egy szombati napon, és erőt véve magamon, jó előre leegyeztettem vele egy délelőtti talit. Rettegtem, hogy valami közbejön, de szerencsére nem történt semmi hátráltató esemény. Megbeszéltünk mindent előre (mert szeretem előre tisztázni a dolgokat, a meglepetéseket nem igen szeretem sajnos), hogy gumi nélkül szopok, de csak gumiba kúrhat meg, harisnyát húzok, mert élvezem, és mindenbe belement. Szóval találkoztunk a lakásán. A lakás szexre van berendezve, egy fekhely, egy fotel, és egy kanapé talán. Tökéletes. A combfix rajtam volt, kicsit féltem, hogy nem fogok tetszeni neki, mert nem vagyok egy matyóhímzés, de azt mondta nagyon jól áll. Adott rám egy fekete zsinór tangát is, az neki volt, nem én vittem, hogy azt félrehúzva szeretne kúrni. Felvettem, így csak bugyiban és combfixben voltam, Ő meztelen. A pólót magamon akartam tartani, mert nagyon gátlásos vagyok, de azt nem engedte. Viszont élveztem is kicsit, hogy szinte meztelen vagyok egy idegen férfi előtt.
Kis beszélgetés után rátértünk a lényegre, és beült a fotelébe, hogy szopjam keményre a farkát. Említette, hogy nagy szerszámmal bír, de arra nem gondoltam, hogy ennyire vastag lesz. Iszonyat jó fasza van. Keményre szoptam a jóízű szerszámát, nem kellett rajta sokat dolgoznom, viszont ha csak szopással kellett volna a csúcsra juttattni, hát meggyűlt volna vele a bajom, mert borzasztóan potens. Órákig bírja, eszméletlen kitartó, és nem lankad neki egy picit sem meg. Irigylésre méltó teljesítmény, tényleg, amit elismerően meg is jegyeztem neki. Szopás után gumit húztam volna rá, de kicsit bénáztam, és Ő fejezte be, majd a jó öreg kutyapóz. Mondtam, hogy ha nem akar síkosítót használni, akkor ne tegye, magabiztos voltam, ami hamar el is tűnt! Ettől függetlenül azért tett belőle a farkára, meg bekente a lyukamat is.

Hát meg kell hagyni, mikor belémhatolt, azt hittem szétszakadok :) Elsőre ki is húzattam a farkát, és kis pihenőt kértem. Meg is jegyezte, hogy és én még nem is akartam síkosítót, és lám... így sem bírom! :) De utána folytatta a kúrást. Sajnos van egy kis vérnyomás problémám. Ahogy leraktam a fejemet a párnára, egy kicsit rosszul is lettem ebben a pozícióban, úgyhogy megint pihenőt kellett kérjek. Kicsit letörtem, hogy mennyire nyomorultul béna vagyok, tényleg mint egy kezdő szűz hisztis picsa, de türelmes volt szerencsémre, kaptam egy pohár vizet, hogy nyugodjak meg, majd javasolta, hogy inkább próbáljuk ki, hogy beül a fotelbe, én meg az ölébe. Kicsit szkeptikus voltam, azért van egy tömegem, nem vagyok egy nádszálkisasszony, féltem tőle, hogy nem fog elbírni, mert a farkát nem akartam semmiképpen sem parlagon hagyni. Beültem az ölébe, és kb 3-5 perc után megszokta a seggem a borzasztóan vastag farkát, és innentől kezdve már élveztem a dolgot. Sokáig kúrt így, majd elé térdeltem, és elkezdtem szopni a seggemből frissen kihúzott farkat. Kis idő után levette a gumit is, úgy szoptam tovább, majd beleverte a számba. Még szabadkozott is, hogy sajnos most nincs sok spermája, mert előző nap szexelt a párjával, és nem kellett volna, de engem ez cseppet sem zavart. Finom volt és forró, kellő mennyiségben.
Majd pihentünk kicsit, és jött a második kör. Ott nem igen volt már kedvem a keféléshez, mert mennem kellett haza, így csak hanyatt feküdtem, és szoptam kicsit, majd végül számbaverte.

Utána többször akartam vele találkozni, de sose jött össze. Tényleg nem! Vagy az asszony szólt közbe, vagy a munka, vagy a suli, vagy valami, így joggal gondolhatta, hogy csak kamuzok és hitegettem, ezért megorrolt rám, és sajnos azóta nem hajlandó talizni velem. Igazából meg is értem. Próbálkozni meg nem akarok már, mert tolakodó sem, és erőszakos sem vagyok, pedig alkalmanként sokmindent kipróbálnék még vele. Sose vertem át, miért is tettem volna? Ha először találkoztam vele, túl lettem volna már az ismeretlentől való félelmen, egyszerűen tényleg ilyen szerencsétlen vagyok, és tényleg mindig muszály volt lemondani.

Sajnos az asszonynak nem mondhatom, hogy találkozni akarok valakivel, mert nincsenek barátaim, haverjaim, nem járok sehova, szociopata vagyok, nem tudnék mit kamuzni, és levágná, hogy valami stikli van a dologban. Úgyhogy marad az ábrándozás, és az emlékek :(

10 hozzászólás | dugás  anál szex  

Újabb homo kaland - első ízlelés
#9 (2017-03-02 20:45:37)

A második pasi, akivel összejöttem, szintén egy idősebb úriember volt. Munkájából adódóan otthon volt mindig, és napközben tudtam vele találkozni.
Mondta, hogy dugni nem tud, csak szopatni, de megesküdött, hogy teljesen egészséges, így gumi nélkül vállaltam a szopást. Mivel melóból mentem hozzá, amúgy sem nagyon vállaltam volna én sem egy szexet, háklis vagyok arra, hogy tiszta legyek.
Tudom, kicsit felelőtlen vagyok, de soha nem mentek még el a számban, és borzasztóan izgatott voltam miatta, illetve eszméletlenül hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet.

A fickó egy kicsit pocakos, idősebb úr volt, és a lakásán fogadott. Szerintem jobban izgult, mint én, pedig én is borzasztóan paráztam a dologtól, de nagyon kedves és aranyos volt velem. Itallal kínált, majd a farkával. Le se vetkőztem, Ő viszont meztelenre vetkőzve beült a fotelébe, kényelembe helyezte magát, én pedig elé térdeltem, és elkezdtem szopni, meg a golyóit nyalni. Kicsit szőrős volt, amit annyira nem kedvelek, de igazából nem is zavart annyira, hogy abbahagyjam.
De a farka nem állt fel neki rendesen, meg is kérdeztem, hogy rosszul csinálok-e valamit, mire egy határozott elutasító választ adott, hogy nem velem van a gond. Szerintem csak borzasztóan izgult. Utána pozíciót váltott, felállt, és én térdelve maradva szoptam tovább. Nem kúrta a számat, nem erőszakoskodott, hagyta, hogy úgy szopjan a faszát, ahogy nekem kényelmes. Ekkor már kemény volt a farka, és rövid idő után el is élvezett a számba. Nem lőtt nagyott, tehát nem kellett a nedűtől fulldokolnom, viszont borzasztóan szuper és csodálatos és leírhatatlan élmény volt, ahogy a farkából a meleg és finom, kissé édes spermája a nyelvemre folyt, amit minden utolsó cseppig le is nyeltem. Utána megígértem neki, hogy találkozunk, de sajnos elhagytam a telefonszámát, és a neten sem találtam meg többet, pedig szívesen leszopnám még párszor. Úgyhogy, ha véletlen magára ismerne az illető, ne habozzon írni nekem egy privát üzenetet! Hátha szerencsém lesz!

3 hozzászólás | orál  szopatás  

A halálra ítélt kapcsolat
#8 (2017-02-27 21:30:00)

*Kicsit félek ettől a bejegyzéstől, de azért leírom, mi bánt. Kicsit tartok attól, hogy ismerősök fülébe jut, de ez megint csak egy begyepesedett parám a sok közül, de azért titkon bízom benne, hogy ebből senki nem ismer rám. Amennyiben mégis, kérlek ne a páromhoz rohanj egyből árulkodni, inkább beszéljük meg mi ketten...
Köszönöm*

Egy szemétláda vagyok. Egy utolsó aljas gerinctelen patkány. Nincs mentségem, és nem is mentegetőzöm, simán ennek tartom magam.

Szánalmas szardarab vagyok. Miért áhítozom idősebb urak farka után férfi létemre, mikor van mellettem egy gyönyörű nő?
Sajnos nem érzem magam jól a jelenlegi kapcsolatomban sem, sőt semelyikben nem érezném magam jól, ami tartós, de nem is teszek ellene semmit. Ahogyan telik az idő, egyre inkább magamba fordulok, egyre kevésbbé keresem az emberek társaságát és EGYEDÜL AKAROK LENNI. Borzasztó érzés, és nincs kivel megosszam... ezért írom le.

Néha az az érzésem, hogy én nem a párkapcsolatra születtem. Hiszek az univerzum egyensúlyában, és tudom, hogy van egy ellentétem valahol a világban, aki annyira boldog, mint amennyire én nem. Nem sajnáltatni akarom magam, cseppet sem érdekel, ha valaki megsajnál, vagy sem. Szánalmas vagyok, így gondolom...

A párommal igazából szerintem csak vagyunk egymás mellett, és még csak nem is beszélünk, vagy beszélgetünk. Befásultunk. Ráadásul annak ellenére, hogy semmi közös program nincsen, mégis állandóan együtt vagyunk, amibe már-már szinte megfulladok. Közös témánk sem nagyon van, mert a munkahelyünk közös, így gyakorlatilag ugyanaz is történik mindkettőnkkel.
A kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy nekem szükségem van a magányra, amit egy darabig be is tartott, de most már egy napot sem kapok egyedül. Mindenhova mennem kell vele, ha egyáltalán megyünk valahova. Nem járunk bulizni, mert Ő nem hajlandó velem bárhova is eljönni, nem egyforma a zenei izlésünk, viszont így én sem megyek sehova, mert nélküle minek. Nem igen vannak barátaim (valójában nincsenek egyáltalán), de ezt korábban említettem. Nem hajlandó velem közösen sportolni sem, megyünk külön. Én szinte majdnem mindenhova elmegyek vele, de azokon meg én nem tudom magam jól érezni (barátnői esküvőjükre, ahol nem ismerek senkit, vagy a fél napos családi összejövetelek ami egy intenzív szájtátás és unalom, a saját családom társaságára sem vágyom, az övét meg még mindig kicsit idegennek tekintem, nehezen illeszkedek idegenek közé). Ő a TV-t nézi, én a gép előtt ülök. Néha a fejemhez vágja, hogy semmilyen házimunkát nem csinálok meg, ami teljes mértékben igaz, de viszont a férfi melókat (pl. kerék és olajcsere) megcsinálom, de nem dörgölöm az orra alá. Néha azt is a fejemhez vágja, hogy mért ülök állandóan a gép előtt, de erre sem replikázok soha, hogy miért, mit kellene tennem? Néznem a szánalmas sorozatokat, amik az RTL Klubon zsugorítják a társadalom egyébként is kifordult agyát? Bár szerintem ez minden kapcsolatban megvan ilyen formában. Most megint úgy volt, hogy véletlenül megtudtam, hétvégén megyünk haza a szüleihez, vagyis Ő megy, én meg majd eldöntöm, vagyis megyek, mert eldöntötte(m). Papucs volnék? Csupa-csupa rossz tulajdonsággal rendelkezem, amin szintén nem igen tudok változtatni. Mindegy, legalább találkozom a húgával.

Viszont már a szex sem a régi. Tavaly szerintem egész évben nem feküdtünk le 10x összesen. Ha én nem közelítek, neki eszébe sem jutna. Ha közelítek, sokszor lepattanok, hogy nincsen kedve vagy fáradt. Meg is kérdeztem, mi ennek az oka, de érdemben nem kaptam választ, ahogyan változást sem. Idén azzal lepett meg, hogy már a fogamzásgátlót sem szedi, vegyek gumit, ha szexelni akarok. Vettem, de nem kellett még használni. Február van, 2x feküdtünk le eddig idén. Meguntam, hogy mindig csak én próbálkozom, és a lelkemnek sem tesz jót annyira, hiába tartanak egy lélektelen és érzéketlen sötét gonosz alaknak.
Kapcsolatunk kezdetekor sokat szeretkeztünk, belement perverzebb dolgokba is, kaptam olajos masszázst és prosztata masszázst, ma már ügy fekszünk egymás mellett, hogy Ő balra, én jobbra. Régen kaptam meglepetést születésnap, névnap, valentinnap, mostmár semmi. A 30. szülinapomra ígért anált, az volt az utolsó, amit szinte magától adott nekem a szexualitás terén.

A másik borzasztóan nagy probléma, a gyerek kérdés. Én nem akarok gyereket soha. Nem szeretem őket, félek tőlük, és elnézést kérek, ha valaki családost megbántok, de én csak egy nyűgnek tartom a gyerekvállalást. A jelenlegi szarnak tartott életembe cseppet sem akarok bevenni még egy hátráltató tényezőt, mert valószínűleg a hídról kellene fejest ugorjak a betonra, hogy elszabaduljak. Nem akarok gondoskodni, felelőséggel tartozni, mert egy önző szar vagyok, bár a saját önön érdekeimet sose érzem, hogy előtérbe helyezném, de ebből ettől nem engedek.
Nem értem miért van velem. Van saját lakása, igaz ki van adva, de ha szakítanánk, sem tenném ki, nem vagyok olyan. Van plusz egy szobám, és nem utálom őt, sőt... imádom, csak megfullaszt. A gyerekhez való hozzáállásomról is tud a párom, gondolom a csodát várja, hogy megváltozom, de sajnos egyre rosszabb a helyzet. Azt mondta, hogy ha nem változik a helyzet, elhagy, mert neki szüksége van rá. Ráadásul kettőre. Mondjuk, ha ennyit szexelünk, mint most, nem kell tartanom a gyerekvállalástól...

Lehet ez játszik közre, hogy szinte áhítozom másokkal a szexhez. Egyre kevésbbé érzem magam monogámnak, pedig megvetem azokat, akik csalják az asszonyt, s láss csodát, én is ilyen volnék!? Szánalmas vagyok. Mondjuk lányokkal csak ábrándozom, főleg a párom húgáról, illetve az egyik kolléganőmről, de valószínűleg sose lépnék félre...
Sokat ábrándozok róla, hogy milyen lenne, ha egyedül lennék, és azt csinálnék, amit akarok, lehet jobb lenne a jelenleg silány szexuális és mégsilányabb érzelmi életem.

A pasikkal sajnos más a helyzet. Velük volt alkalom, hogy félreléptem, nem vagyok rá büszke, de kellett, szükségét éreztem. Higyjétek el, borzasztóan epekedem utána, nem tudok ellene mit tenni, és az éhségem csillapítani kellett, hogy ne érezzem magam ennyire szarul, mint amennyire amúgy érzem. Egy szar vagyok :( Tudom... Egy boldogtalan, mogorva szarkupac...

4 hozzászólás |

Első szakítás, Második kapcsolat
#7 (2017-02-26 07:08:38)

*Szakítás:*
Az első barátnőmmel nem csak a szex miatt szakítottam.
Kimentem angliába szerencsét próbálni, hogy a közös jövőnket megalapozzam. Hat hetet voltam kint, és nem láttam rá esélyt, hogy normális munkát találjak, mert pont akkor ütött be a krak ott is, és csak akkor lehetett külföldit felvenni, ha bizonyítani lehetett, hogy angol nem alkalmas a feladatra. Az NI kártyámat is nagyon későn kaptam meg, anélkül pedig nem lehet munkát vállalni.
Így hazajöttem, mert kaptam itthon egy kecsegtető álláslehetőséget (ami persze nem jött össze), és egyúttal egyből meg is kértem a kezét. Megbeszéltem a barátnőjével, hogy csábítsák el bulizni, fel a szabadságszoborhoz, nem tudta, hogy hazajövök, meglepetésként érte, hogy majd én fogom ott várni helyettük. Írtam egy verset is neki, melynek sorainak kezdőbetűi a "Hozzám jösz?" kérdést adták ki összeolvasva.
Bár annyira nem örült a látványomnak, mint vártam, nem borult a nyakamba, de ettől még boldogan IGEN-t mondott a lánykérésre.
Később derült ki, hogy míg én angliában voltam, az a borzasztó hosszú idő elég volt hozzá, hogy simán beleszeressen egy másik fickóba. Nekem csak azért mondott "boldogan" igent a nagy kérdésre, mert "olyan aranyosan kértem" meg a kezét, és nem akart nemet mondani, nehogy megbántson. Mert ez így ebben formában sokkal jobb ugye, főleg, hogy később el is mondta?
Megbocsájtottam neki ezt is, igen tudom..., birka vagyok sajnos. Viszont mivel huzamosabb ideig nem működött a szex sem, és már igazából semmi nem kötött hozzá érzelmileg, rászántam magam, és nagy nehezen szakítottam vele. Nem voltunk összeköltözve, nem voltak cuccaink egymásnál, igazából csak jártunk... 3 év után is.
Amit viszont nem értettem, könyörögve kérlelt, hogy ne tegyem, próbálkozzunk újra, megígéri, hogy megváltozik, csak maradjunk együtt. Pedig nem szeretett, az érzelmi problémáiból kirekesztett, nem fordult hozzám soha semmilyen segítségért (a barátnőjétől tudtam meg, hogy meghalt a nagymamája, és vigaszért nemhogy nem fordult hozzám, még látni sem akart), pár hét elég volt, hogy másba szeressen, nem igen szexeltünk, mert látszólag undorodott tőlem, szóval WTF? Majdnem megbocsájtottam neki ismét, mert megsajnáltam szegényt, ahogy sírni láttam, viszont inkább az eszemre hallgattam, nem a szívemre, nem kell ez a kapcsolat nekem.

A szakítás után kellett volna kiélnem magam a pasiszex terén, de ezt is elszúrtam, mint majdnem mindent az életemben, igaz inkább csak rossz döntéseket hoztam folyamatosan. Ezután követtem el egy újabb súlyos hibát, összejöttem egy másik lánnyal. Viszonylag hamar (szakítás után 2 hónap)...

*Kapcsolat:*
Millió lehetőségem lett volna rá, hogy büntetlenül szexeljek férfiakkal, de nem, nekem egy új kapcsolatba kellett fognom.
Ezúton szintén a lány szedett fel engem, nem én Őt. Megint szánalmas! Meg az is szánalmas, hogy nem mondok soha nemet, és már másodszor éreztem, rögtön a döntés után, hogy ismét egy szar döntést hoztam, de nem miatta. Egyszerűen nem akarom Őt bántani, pedig a kapcsolatunk szerintem halálra van ítélve, amit igazából mindig is tudtam.
Pillanatok alatt össze is költöztünk és azóta is együtt élünk. Bárhogy is nézem, még ha én nem is dugok félre, attól még, hogy engem dugnak, ez ugyanúgy megcsalás, és borzasztóan furdal minden egyes alkalom után a lelkiismeret. Ráadásul párkapcsolatban még ott van bennem a félelem is, hogy elkapok valamit, amivel bánthatom a páromat, és azt sosem tudnám megbocsájtani magamnak. Így az önfeledt szexelés védekezés nélkül teljesen tabu téma az életemben, pedig lenne egy csomó dolog, amit kipróbálnék, amit egy másik bejegyzésben fel is fogok sorolni.

Visszatérve az új kapcsolathoz, itt rendben volt minden. Működött a szex is, meglepetésemre nem sültem el 2 perc alatt, és egy darabig nem is fájt a farkam. Egy darabig...
Már együtt voltunk vagy másfél éve, mikor újra előjött a korábbi probléma. A mostani párom sokkal támogatóbb, és érettebb, holott fiatalabb, mint az előző, mindent meg lehet vele beszélni, szóval segített orvoshoz fordulni a problémámmal. Az urulógus azt mondta, hogy a fitymám túl vastag, és jobb lenne eltávolítani, a körülmetélést javasolja. Belevágtam. Utána meg az orvos vágott bele :P
Átböngésztem a lehető legtöbb fórumot, hogy mire számítsak, és az ott leírtak elég kecsegtetően hangoztak. Mindenkinek problémamentes volt a dolog, és sokan már másnap a műtét után mentek dolgozni. Én kicsit tartottam, hogy mi lesz akkor ha a makkom szabadon lesz, mert ugye baromira érzékeny, és fáj, ha hozzáér valami, nemhogy még dörzsölje a nadrág. Konzultáció a dokival, Ő is elmondta, hogy érzékeny lesz, de rutin műtét. Nos a fórumokon amiket olvastam, sajnos nálam nem játszottak. A műtét borzasztóan fájt, az első vágásokat éreztem, majd utána el volt szorítva a farkam. A varratszedés gyötrelmes volt, 2 hétig terpeszben jártam, iszonyatos volt az egész procedúra, de nem bántam meg cseppet sem.
Az első szexnél 1 óráig bírtam. Nem viccelek, a csajom 3x minimum elélvezett, míg én egyszer sem. Hihetetlen volt, és nagyon büszke voltam magamra, de sajnos az idő során visszatért a régi kerékvágás, megint szinte gyorstüzelő vagyok :( Viszont a farkammal végre soha semmi problémám nincsen.

Azóta vele is jegyben vagyunk, Ő is boldogan igent mondott, de Ő egyenlőre nem szeretett még bele másba, nem kacsintgat más pasi iránt, pedig szerintem nem én vagyok neki a tökéletes pár. Az esküvőnk tervben van, bár igaz, nagyon felületesen... De térjünk vissza erre majd egy másik blogbejegyzésben.

6 hozzászólás |

Első szexuális élmény (homo)
#6 (2017-02-23 21:26:17)

A szex sajnos nem a legmeghatározóbb momentuma volt az életemnek, de igazából most sem az, a jelenlegi párommal. Lehet nem vagyok jó az ágyban? De nem csapongok inkább az időben.

Igazából korábban mindig óvszer nélkül szexeltünk, de a kapcsolatunk vége felé határozottan kijelentette, hogy nem élvezhetek belé, vagy húzzak gumit, mert undorodik a dologtól. Pedig arra is volt példa, hogy miután elélveztem, tisztára nyaltam a punciját, felnyaltam belőle az összes átadott testnedvemet (nem tagadom, nagyon élvezem és imádom is :) ).

Higyjétek el, nem tesz jót a férfiúi önbecsülésnek egy ilyen kijelentés, főleg úgy, hogy korábban semmi problémája nem volt vele. Így úgy éreztem, minthogyha tőlem undorodna.
A gyerek kérdésre sem lehet fogni, mert volt valami női betegsége, miszerint nem tudott menstruálni, ha nem szedte a fogamzásgátlót, így azt kénytelen volt folyamatosan szednie. Nálam a gyerekkérdés amúgy is nagyon necces, ezért fognak megutálni a kedves hölgyek, kik olvassák a blogomat, de erre is később térek vissza...
A vele való szex néha frusztráló is volt.
Kicsit frigid volt szerintem, mert csak egyféle módon, csak egyféle tempóban nyalhattam a punciját. Ha egy kicsit változtattam azon, ahogyan elkezdtem, akkor elment a kedve az egésztől, és ellökött magától. Ha szex közben csörgött a telefonja, akkor simán leugrott rólam, felvette és elkezdett beszélgetni, minthogyha semmi sem történt volna. Utána meg az egyhangú kérdés:"akkor folytassuk?" Hát ne, ne folytassuk! De én hülye barom, ezeket mind elnéztem neki, mert képtelen voltam sokáig azt mondani, hogy szerintem hanyagoljuk egymást. Kielégítetlen voltam, és kicsit el is keseredett.

Szóval a címben említett történet körülbelül a szakításunk előtt 3-4 hónappal történhetett, mikor egyik nap nem bírtam tovább, és kerestem magamnak egy pasit végre. Jó, ez nyílván nem így ment, csak lerövidítettem a sztorit.
A keresés amúgy tényleg nem volt nehéz annyira, mint most, az eropolishoz hasonló, de másik oldalon találtam egy rendesnek tűnő idősebb fickót. Sok kép, és videó volt megosztva, amiket korábban csináltam, mindet feltöltöttem az Xtube-ra, és azokat egy saját honlapon osztottam, így tudtam magam mutogatni (természetesen arc nélkül). A csajommal nem éltünk együtt, és ekkor már nem is dolgoztunk egy helyen, úgyhogy meló után tudtam az úriemberrel találkozni. Megbeszéltünk egy dugást, majd kefélés után egy öklözést, amihez ragaszkodott. Úgy gondoltam elég tág vagyok ahoz, hogy kipróbáljam, illetve baromira izgatott is a dolog, és ki is akartam próbálni, a mai napig ki akarom próbálni.

Ez volt az első alkalom, hogy megkúrtak, ekkor vesztettem el a szüzességemet a másik oldalról. A szex jó is volt, meg nem is.
Felmentem hozzá munka után, és a fickónál tisztálkodtam, mert ugye melóból mentem a találkára. Borzasztóan féltem, hogy nem voltam elég alapos, és baj történhet, főleg az öklözés közben. Harisnyát nem húztam, ezt is sajnáltam kicsit, mert én nagyon szívesen viseltem volna, de neki nem jött be, és ezt tiszteletben tartottam.
Ekkor szoptam először, és becsületesen bevallom, belezsibbadt a szám. "Nem szokta a paraszt a szántást" :) Viszont a farkának nagyon finom íze volt, és iszonyatosan jó érzés volt, hogy a számban lüktetett. Szex előtt megbeszéltük, hogy a számba élvez el.

Kis szopás után gumit húzott volna, de nem találta a sajátját. Utána gondolkodtam el rajta, hogy vajon azért nem találta, mert óvszer nélkül akart megdugni, vagy tényleg nem volt nála? Ezt sem fogom soha megtudni már, mindenesetre utólag kicsit bánom, hogy nem ültem rá koton nélkül. Mindegy, nálam volt és ráültem.
A lovaglás is marha jó érzés, de mivel ebben sem volt sok gyakorlatom, ebbe is elfáradtam hamar, majd jött a kutyapóz. Simán megkefélt, és sajnos a seggembe, a gumiba élvezett, úgyhogy nem tudtam megérezni a spermájának ízét. Szex után kesztyűt húzott, és nekiestünk az öklözésnek. Hát nem voltam elég tág, vagy tágulékony hozzá még. Nem tudtam befogadni a kezét, de nem is volt szerintem kellően türelmes. Sajnos csak 4 újja fért be, de nagyon stresszeltem, nem tudtam ellazulni, nem tudott volna megöklözni. Az sem segített, hogy egy korábbi pasija az ajtaján kezdett dörömbölni, miközben dolgozta a popsimat, így emiatt sem nagyon tudtam elengedni magam. Sajnos nem találkoztunk többet, mert a talit ahhoz kötötte, hogy meg tud-e öklözni vagy sem. Én meg nem akartam becsapni, pedig a spermáját megkóstoltam volna, ha már megígérte :/ ...

Nincs hozzászólás. | szexkaland  orál  anál szex  

Felfedező körút a popsimba
#5 (2017-02-20 21:09:22)

Durván szociopata vagyok sajnos.
A szerelem rövid ideig tart nálam. Hamar beleunok vagy belefáradok a kapcsolatba, amire nem vagyok büszke cseppet sem, és rohadtul zavar is. Ezellen is kellene tenni valamit, mondjuk egy pszichológus jó megoldás lehet? A kötődés hamar kialakul nálam de sajnos hamar folytóvá is válik, és jobban szeretek, szeretnék egyedül lenni inkább utána, viszont a szakításra képtelen vagyok, mivel bár önzőnek hangzik a dolog, hisz folyton csak azon agyalok, hogy nekem mennyivel lehetne jobb, mégsem lépem meg, mert gondolok a másikra, és képtelen vagyok összetörni, így marad az őrlődés.

Sajnos az első párommal is így történt, igaz vele kapcsolatban megléptem azt, amitől rettegek meglépni.
Egy helyen dolgozni az asszonnyal egy beosztásban nagyon kevés mozgási teret ad, és borzasztóan fullasztóvá válik egy idő után. Ennek az állandó együttlétnek ellenére kb 25 éves koromban megvettem az első combfixemet, első harisnyanadrágomat, és az első szexjátékaimat, egy buttplug-ot meg egy anál ballont. Mikor nem voltam együtt a barátnőmmel, akkor maszturbáltam, tágítgattam a seggem, és ezeket videóztam is. A videók még mindig megvannak :)

Nagyon élveztem a dolgot, sokkal jobban, mint vele a szexet.
Az első plugom 5cm átmérőjű volt a legvastagabb pontján. Nehezen ment be, de igazából elsőre magamba nyomtam, igaz bele tellett vagy fél órába. Igazából be kellett eröltetnem, mert nem igen akart becsusszanni. Nem mondom, hogy nem volt fájdalommentes, sőt, rohadtul fájt, de mikor átcsusszant a legvastagabb pontján, onnantól pedig már szinte szívta magába a lyukam a plugot, és egy ilyen megkönnyebbült, de kissé feszítő érzés maradt utána. Fantasztikus volt. Éreztem, ahogy a lyukam lüktet a játék körül, nekifeszülve annak falának. Alig bírtam utána kihúzni magamból, de a harmadik-negyedik ki-becsúsztatásnál már viszonylag lazábban siklott bennem a plug, és a fájdalom is átment a kellemes és izgató dologba.
Az anál ballon ujjnyi vastagságú, az simán felcsúszott mindig is. Emlékszem, 20 fújást bírtam ki, és baromira nyomta a prosztatámat. Így vertem ki a farkam sokszor, ilyenkor a spermám sokkal sűrűbb, keményebb, tömörebb állagú. Sokszor le is nyaltam a kezemről, de a saját gecim evése nem annyira izgalmas, bár az ízét nem tagadom, ÍMÁDOM! A storyhoz hozzá tartozik, hogyha ki van tágulva a popsim, vagy van benne valami, akkor nehezen áll fel a farkam, elég sokat kell rajta dolgozni, hogy álljon, és elélvezzen, viszont ha abbahagyom a gyúrását, szinte azonnal lelankad. Van még mit tanulnom, nem vitás.
Később a játékokat kibővítettem, vettem még egy nagy dildót, ami kb 6cm-es átmérőjű, és egy vastagabb plugot ami szintén ekkora, és még sokminden mást is. A dildóm majdnem 30cm hossszú, a mai napig nem tudtam tövig ráülni, pedig ez a célom!!!! Próbálkoztam flakonokkal, üvegekkel, a 0.7L-es BOMBA műanyag üveg a rekord, amit magamba toltam, de egy későbbi bejegyzésben leírom, hogy mik jártak a seggemben. A flakonnal az a baj, hogy ha nincs megtöltve vízzel, akkor összetörik, viszont ha megvan, akkor kemény, mint a beton, és nehéz is, nehéz benttartani. Előfordult, hogy vérzésig gyötörtem a lyukamat, ez az egyik videón látszik is, de sose hátrálok meg egy kis bakitól :)

7 hozzászólás | anál  dildó  buttplug  

Első Szexuális élmény (hetero)
#4 (2017-02-16 21:11:36)

Borzasztóan gátlásos voltam mindig is.
Az egyik dolog, az a fizimiskám volt. Tipikus számítógép geek fejem volt, szénaboglya hajjal, és szar szemüveggel.
Másik pedig, hogy a hasam sose volt kicsit, viszont legalább a seggem kerek és orbitális, ez van akinek bejön :)
Ami idegesít még a férfiúi mivoltomban, hogy szőrös vagyok. Nem annyira, mint egy medve, de ha választhatnék, csak a szemöldököm, és a szempillám, meg egy kis hajam maradna szőrfedett a testemen.
Viszont ami borzasztóan irritált, az a pöcsöm. A farkam nem úgy működött, ahogyan azt a filmekben láttam. Kölyökkoromban volt egy fitymaszűkületem, melyet sajnos nem kellő precizitással korrigáltak a Madarász kórházban. Letapadt a fitymám a makkomra, melyet feltéptek, iszonyatos volt a fájdalom, és ezáltal megsérült a makkom is egy ponton, ez a mai napig egy fennálló hámsérülés jelent, de érzékenysége elmúlt legalább a mára, de ez sem a gyerekkori műtétem érdeme, hanem a későbbi, amiben egy másik bejegyzésben teszek szót. Visszatérve az első műtétre, átvágták a stopot, és hosszában végigvágták alul a bőrt, aminek következtében nem teljesen szimetrikus a makkom, mert nem tudott egyformán fejlődni. A műtét után vagy 3 hétig alig tudtam pisálni normálisan. Annyira fájt, hogy majd beszartam. Kicsi törést is okozott, mert általános negyedikes voltam. Ráadásul ugyanúgy szűk maradt a fitymám, így csak mosni tudtam normálisan, masztizni nem, ahogy másoknak megy. Mivel nem így maszturbáltam, ennek a vonzata volt, hogy baromi érzékeny is volt, nem szokta az érintést, nem is igen mertem használni.

Az első barátnőmmel 22 évesen jöttem össze (az unokahugomat inkább nem sorolom a barinők közé), és vele is szexeltem először. Neki is kamuztam a kurvás sztorit, de azzal magyaráztam szűzi bénaságomat, hogy régen volt az már, csodát ne várjon tőlem. Amúgy nem is várt, és nem is történt csoda. Csak orál volt elsőnek. Leszopott, kicsit fájt, inkább kellemetlen, mint kellemes, de elviselhető volt. Szopás közben figyelmeztettem, hogy el fogok menni, erre csak hümmögött egy "aham"-ot a farkammal a szájában. Azzonnal bele is robbantam. Van még egy problémám, elélvezés utána elmegy a kedvem a szextől, nem tudom miért. Mivel nincsenek haverjaim, nem is nagyon tudom ezt megbeszélni senkivel, nem tudok tanácsot kérni, hogy ez normális-e vagy sem, másnál is így van-e, és lehet-e ezellen valamit tenni. Pl a többlövetű faszikat cseppet sem értem, hogy a csudába csinálják. (Tanácsokat elfogadok)... Visszatérve a sztorira, erőt vettem magamon, és gondoltam Ő is érezze jól magát, belefúrtam az arcomat az ölébe. Ekkor nyaltam előszőr puncit. Nagyon tetszett, ahogy elélvezett, vonaglott, és hallkan, lágyan sikongatott.
Utána egy kis pihenő, és megpróbálkoztunk a szexxel is. Na az viszont nem ment. Gumit húztam, de mégis elmentem 2 másodperc alatt.
Sokáig nem ment vele a szex pedig egy istennő volt. Nem vagyok egy matyóhímzés, nem is tudom, hogy egy ilyen jó csaj hogy jöhetett össze egy ilyen szexben sem remekelő idiótával. Jah és igen, Ő szedett fel engem, nem én Őt. Ez is szánalmas, tudom, de sajnos ez a valóság. Frusztrált is kicsit, és a teljesítőképességem sem javította cseppet sem, hogy állandóan stresszeltem, hogy ne süljek el 1 percen belül. Mikor elhagytuk a gumit, majd beszartam a fájdalomtól, locsolni kellett a síkosítót a farkamra. Gumiban annyira nem volt nagy gond, de a kémia sem működött közöttünk, mert folyton kiszáradt szex után a fitymám, és véresre repedezett, így borzasztó fájdalmas volt vele minden aktus, mintha alergiás lettem volna a nedveire. Heti egyszer fért bele a szex, utána regenerálódás és gyógyulás következett. Nem is értem, hogy hogyan lehettem ennyire ostoba, hogy nem mentem azonnal, vagy még középsulis koromban orvoshoz. Szinte mindent megtett nekem, kivéve a popót, azt sose engedte, pedig egy álom volt a segge. Nylon és miniszoknya fetishiszta vagyok, felvett nekem úgy minit fényes harisnyával, hogy nem húzott bugyit, és így mentünk moziba, kirándulni stb... Szülinap/névnap mindig új ruciba öltözött új combfixxel és szexi tangával. Három év után szakítottuk, de erről később. Nem is éreztem magam jól a kapcsolatban, és epekedtem egy férfi után is.

Nincs hozzászólás. |

Kamaszkor
#3 (2017-02-15 20:56:30)

Monológom folytatása...
Középiskolás éveimet szerelem és romantika nélkül, csupán ábrándozások közepette töltöttem. A suli időszakához mérten a korai években nagyon kivoltam az unokahugom miatt, nem is nagyon tetszett senki sem, ráadásul labdába sem rúgott egyik lány sem, aki "helyettesíthette" volna.

Az osztályom fiús osztály volt, kezdetben három, majd később már csak 2 lánnyal, és igazából egyik sem volt az esetem. Bulizni nem nagyon jártam, csak 18 éves koromban kezdtem rá a bulizásra, de akkor is inkább rossz társaságba keveredtem, és ott sem a csajozás, hanem inkább a "szórakozás" volt a fontosabb. Ezen részét az életemnek nem mondanám, hogy nagyon megbántam, sőt. Inkább azt sajnálom, hogy ennek is véget ért, és ezt nem is tagadom cseppet sem.

Egy lány jött a sulinkba, aki nagyon tetszett nekem, de akkor én már harmadikos, vagy negyedikes voltam, viszont az osztálytársaktól kaptam az ívet folyamatosan, hogy egy pedofil állat vagyok, mert a lányka igen csak lányka kinézetű volt még. Ezen oltások végett sose mertem odamenni hozzá, és nem is próbálkoztam. Emellett biztos is voltam, hogy úgyse jönnék be neki. Belőle lett később a Madison Parker művésznévre hallgató "pornósztár", kire a mai napig rá lehet keresni bárhol, gugli jóbarát. Hihetetlen nem? Én sem hinném el senkinek, pedig tényleg így volt, ez is.

Egy valamire rájöttem, a Pornó veszélyes! Szexuális életemet inkább csak a pornóra maszturbálás határozta meg, és szerintem ez is rontott el teljesen, és ez végett nem igen érzem, melyik oldalon is kellene igazán állnom. Betegesen gyűjtöttem a pornó filmeket, mindenfélét. Igazából utána már meg sem néztem őket, csak gyűlt, csak gyűlt és csak gyűlt...

Egyszer véletlenül rátaláltam Amy Amour (ekkor még Emma) LadyboyGuide első filmjére, és ott, azóta minden megváltozott, szerintem itt lett probléma a nemi identitásommal is. A törékeny lánytestű fiú egyébként gyönyörű arccal annyira a hatása alá kerített, hogy az valami leírhatatlan. Ekkor rákattantam a Shemale és Ladyboy videókra, és a folyamatos "mozizás" átbillentett egy olyan oldalra, hogy már már gondolatban én lettem volna a "lányok" helyében. Ez az érzés a mai napig fennáll, és egyre erősebb. A pornó veszélyes, főleg ha inkább az alárendelt szerepbe élnéd bele magad szívesebben.

Igazából már 18 évesen éreztem, hogy nem csak a farkam, hanem a popsim izgatása is csodás élményt nyújt. Elkezdtem borotválni a lyukamat is, és masztizás közben borzasztóan nagyokat élveztem csupán a szőrtelen lyukam simogatásával, majd ujjazásával. Síkosítónak egy natűr Sanes testápolót használtam, igazából tökéletes erre a célra, nem csíp, nem mar, de jól csúszik, és hidratál is.
Sajnos ebben a koromban nem léptem meg azt, hogy férfi párt, vagy csak szexpartnert keressek magamnak. Ez is egy olyan pont, amit ha lehetne, simán megváltoztatnék.

A szüzességemet csak 22 évesen vesztettem el (hetero), persze mindenkinek azt mondtam, hogy voltam kurvázni 18 éves koromban, mert cikinek éreztem, hogy még szűz vagyok. Erről sem tudott eddig senki, de egy másik bejegyzésben többet mesélek róla...

2 hozzászólás |

Első "igazi" szerelem...
#2 (2017-02-14 19:53:51)

Azt le se merem írni, hogy miket játszottunk a szomszéd kisfiúval gyerekkoromba, mert nem akarok senkit sem bajba sodorni ezzel.

Az első szerelmem története is nagyon gázos, mivel a lány, akibe beleszerettem, a rokonom volt, a másod-unokatestvérem, de talán ezzel nem sodrom bajba sem magam, sem őt, sem senkit. A másik probléma, hogy sajnos (vagy nem sajnos), a szerelem cseppet sem volt viszonzatlan.
Két évvel fiatalabb tőlem, és körülbelül 12 éves koromban "jöttem" össze vele. A családunk minden nyáron az egyik tónak a partján (direkt nem írom le melyik) együtt nyaralt. Kezdetekben csak puszizkodtunk, egymás szájára, majd egy csodás nap a töltésen ülve kitalált egy játékot, hogy ha eltalálom, melyik virágra gondol, akkor kapok egy puszit. A negyedig, vagy ötödik virágnál a szájába engedett, és életem első nyelves csókját megkaptam tőle. Onnantól kezdve alig vártam a családi összejöveteleket, mindig bújócskát játszottunk a testvéreinkkel, és persze mi mindig együtt bújtunk el. Olyan is volt, hogy kimászva a tóból fürdőzés után sikerült úgy mozgolódnia, hogy belássak a hosszú pólója alá, bugyi persze még véletlenül sem volt rajta. Az anyja így öltöztette fel, természetesen kapott is az alkalmon, hogy megleshessem. Nyolcadikos koromban egy karácsony alkalmával életem legcsodálatosabb karácsonyi köszöntést kaptam tőle, azóta soha senki nem csókolt meg úgy, mint Ő akkor. Sose fogom elfelejteni, és bárcsak átélhetném még milliószor azt a pillanatot.
Sajnos elrontottam a kapcsolatunkat. Elkezdtem loholni egy akkori osztálytársam után, teljesen feleslegesen, még csak nem is voltam bele szerelmes sem, és így az unokahugommal az ilyen kis huncut de titkos kapcsolatunk véget is ért.

Sokáig szerelmes voltam belé, nagyon nehezen hevertem ki, nagyon nehezen felejtettem el. Nem segített az sem, hogy mikor már szinte felnőttek voltunk, moziba menetelkor a világ legszexisebb miniruháját vette fel, illetve egyik reggel egy lenge pólóba és egy tangába fogadott, mikor átmentem hozzájuk. Próbálkoztam nála, de már sajnos zárt kapukat találtam csak.
Sokat ábrándoztam róla, hogy bárcsak megszökhetnék vele a világ elől és kettesben élnénk örökre, de Ő is más irányba ment. Ma már szinte egyáltalán nem beszélünk, ami lehet nem is baj, viszont valószínűleg a jelenlegi érzéktelen állapotomnak Ő is lehet az alapja, DE cseppet sem hibáztatom emiatt. A családi norma így helyes, mi nem lehetünk egymáséi, de inkább úgy mondanám, Ő nem lehet az enyém, sohasem...

2 hozzászólás |

Magamról...
#1 (2017-02-14 19:52:17)

Szervusztok!

Először is, sajnos a "problémáimat", mert nevezzük annak, nem igen tudom megbeszélni senkivel. Nincsenek olyan barátaim, vagy rokonaim, vagy nincs olyan párom, akire bátran rá merném zúditani azokat, amiket ide fogok leírni, hátha valaki elolvassa. Mindenesetre nekem lehet könnyebb lesz, mert végre kibeszélem magamból.

Másodszor, a történeteim igazak és megfelelnek a valóságnak! Lehet írni majd, hogy kamu szaga van, nem fogok rá reagálni, úgysem tudom bebizonyítani, hogy így történtek. Vagy elhiszitek, vagy sem. Én azért reménykedem benne, hogy el fogjátok hinni őket, mi érdekem van valótlant állítani, és egy-két percre lekötlek titeket az olvasással.

Harmadszor, a történetek másik szereplői remélem nem olvassák el az írásokat. Kevés esélyt látok arra, hogy rámtalálnak itt, de simán magukra ismerhetnek, és ezt nem igen szeretném, ezért minden történetet név nélkül mesélek el. De kezdjük is el a legelején...

Antiszociális vagyok. Nagyon. Sokkal jobban szeretek a monitor mögött ülni, és mások életét bámulni, mint lemenni a haverokkal egy üveg sörre a kocsmában. Nem is nagyon vannak barátaim. Bulizni sose járok, mert nincs is kivel, és ki is esek a komfortzónámból. Párkapcsolatban sosem érzem magam jól hosszútávon, viszont véget sem vetek annak, mert a saját érdekeimet utolsónak sorolom, és képtelen vagyok bántani olyan embereket, akik nekem nem ártottak. Ezen nem tudok változtatni. Nem akarok gyereket, mert így is cefet szarul érzem magam állandóan a bezártság miatt, egy gyerek olyan korlátozást hozna a kis elvont és elszigetelt önön világomban, hogy azt valószínűleg már nem bírnám elviselni. Nem vagyok romantikus, nem vagyok szerelmes típus, nem vagyok érzelgős és érzelmes sem. A döntéseimet általában a logika hozza, nem pedig az érzelem, mert az sajnos kevés szorult belém. Az emberekhez egyáltalán nem kötődöm, viszont egy állat elvesztése teljesen tönkretesz lelkileg. Akkor mégis van lelkem, nem is vagyok reménytelen annyira. Rossz embernek nem mondanám magam, nem szarom le teljesen mások véleményét, meghallgatok mindent, viszont nem biztos, hogy aszerint cselekszem, mert elégge a magam ura vagyok a gondolkodás területén. Nehéz eset vagyok.

1 hozzászólás |

[1-14]


A blog RSS feedje.












A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.