Simple vásárlói tájékoztató







Első szex, kicsit másként

itt vagy: Eropolis > Hetero negyed > Blog > csakkezimunka > 34


Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


csakkezimunka blogja


Szavak
Csak úgy.
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Első szex, kicsit másként
#34 (2016-12-06 18:38:50)

Történetem valóságos eseményeken alapul, a személyiségi
jogokra való tekintettel a neveket megváltoztattam. :))



Így kötünk mi

 

2013. 03. 21. csütörtök


Ültek egymás mellett, és elmélyülten néztek ki az ablakon.
Kint esett az eső, a cseppek kopogtak a tetőn, majd végigszaladtak az ablaküvegen... Szeretik ezt a helyet, a kis, kavicsos tisztást, fákkal övezve, rálátva a Tiszára. Éppen áradóban van a folyó, de még nem veszélyezteti a kis menedékhelyet, ahol összebújtak. Z kikapcsolta a fűtést, nincs hideg, és szeretnek egymás közelében lenni, összebújva, kötésmintákról duruzsolni. Hiszen ez volt a fő téma, ami összehozta őket, a közös pont, amiben igazán jól érezték magukat és egymást is.

Az első találkozás óta egy hullámhosszon vannak, szinte
kitalálják egymás gondolatait, olvasnak egymás szemében, mégsem válnak unalmassá a megszokott, sokadjára ismételt mozdulatok sem.

Már érződik a feszült kíváncsiság, várakozás, ott vannak az
újonnan vásárolt fonalgombolyagok, amik a mai nap munkát adnak, átváltoznak a kezük alatt.

Z feladata a kibontás, és ő nagyon is szereti ezt a részét, erős ujjaival hamar letépi a csomagolást, majd finoman a kezébe veszi, vigyázva, elmélyülten simogatja a gombolyagokat. Megszállottan vonzódik ezekhez a selymes puhaságokhoz, élvezi ahogy szorításában összenyomódnak, majd újra gömbölyűvé válnak. Évek hosszú sora alatt sem unta el ezt a fajta játszadozást, szereti érezni, vizsgálgatni, beleszimatolni, az arcához, ajkához érinteni őket. 

Kíváncsi természet, sőt, ilyenkor feltámad benne a
birtoklási vágy, mert néha nem egyszerű megszerezni a megfelelő alapanyagot.
Gyakran kell várakoznia, vágyakoznia, ezért amikor végre a kezében tarthatja őket,bigyekszik kiélvezni minden percet.

D a kötőtűket rendezgeti. Van egy kedvence, pont a fonalhoz
passzol hosszban és vastagságban is. Élvezettel futtatja végig rajta az ujjait, úgy irányítja, hogy az a kevés fény, ami beszűrődik a fák között, megcsillanjon a kemény, egyenes felületen. Tökéletes! Sokáig vadászott erre a kötőtűre, boldog, hogy végre az övé lett. szereti az ujjai között érezni zsákmányát, felvillanyozódik minden alkalommal, ahogy a nemes fém belesimul a kezébe és átmelegszik az érintése alatt. A kötőtű végén ki golyók vannak, pont mint egy finom kis cukorka. A bal oldali golyócskán van két apró, pötty, mint egy anyajegy a bőrön, amik még különösebbé, egyedibbé teszik ezt a tűt. Miközben elkalandoznak a gondolatai, észre sem veszi, hogy a szájába vettek a kötőtűt,fogaival gyengéden megharapdálja, próbálgatja, ízlelgeti.
Z eközben beledugja 1-2 ujját is a gombolyagokba, hogy
érezze milyen melegséget fognak adni, amikor majd egyszer a testéhez simulva viseli. Elmerültek ebben a játékban, az ismerkedésben, az érzésekben...

Z megsimogatja D arcát.

- Nézd, lassan körülvesz minket a víz!

D áthajol Z-n, hogy jobban kilásson az ablakon, figyeli ahogy a víz apró kis folyamokban tör utat magának a fák közötti ösvényen, be az erdő mélye felé.
Az eső nem csitul, egyre sötétebb van, jó lenne belekezdeni
a komoly munkába. Nem beszélték meg előre, mi fog történni, melyik mintát fogják megkötni, mégis, vhogy ez a mai nap különleges, ma valami olyasmit kell kitalálni, ami különleges.

- Mit szeretnél? - kérdezi Z.

D átöleli Z nyakát és belesuttogja a fülébe:

- Szeretném, ha már ebben a puha fonalban mozogna a kötőtű.
Az első perctől kezdve, mióta a kezembe fogtam, ezt szeretném, hiszen összeillenek, egymásra várnak, ezért vannak! Azért vettük a fonalat, és a tűt, hogy valami különleges legyen általuk, valami szép, valami új.

Finoman kezdenek hozzá, az első szem felvétele a tűre nagyon
fontos mozzanat, ahogy rásimul, ahogy körbeöleli a fémet a puha anyag, szinte elakad a lélegzetük. Megállnak, remegő kezekkel figyelnek egymásra, vajon a másik is ugyanúgy érzi? Hogy ez a mai kötés különleges, első találkozás. Talán az eső miatt, talán a Tisza közelsége miatt, talán azért mert érzékeny és puha a fonal, kemény a tű... Igen, mindketten ugyanazt érzik. Tű és fonal, tökéletesen passzol.

Szorosan kerül egyre több és több szem a tűre, majd sorokká
válnak, kialakul a minta ritmusa, akár egy dallam úgy csattog a tű, nem ishallatszik semmi más, csak az esőszemek kopogása még az ablakon. Néha megállnak pihenni.

- Most ne mozdulj! - kéri kedvesen Z.

Csöndben figyelnek egymásra, majd ismét belelendülnek a
ritmusba, a fonal rátekeredik a tűre, körbefogja, hozzá simul, kínálja magát újabb döfésekre, egyre gyorsabban.

Elragadja őket a láz, az alkotás villódzó bizsergése.

- Szívem, ezt nem bírom tovább! - kiálltja Z, s kezéből kihull a gombolyag, a szemek szanaszét gurulnak, csak az átélt örömök zenéje dobol  halkan.

Muszáj pihenni, összebújva, csendesen, ahogy szoktak.

Z megsimogatja D arcát.

- Mi a baj?

- Nincs semmi baj. Örülök, hogy irányítottál, most csak pihenek.

Sokkal finomabb minták születnek Z vezetése alatt. Jól működnek ők együtt.
Megnyugtató egymás mellett ülni, egymást átölelni, szakadó
esőben, márciusban, az áradó Tiszánál.

Nincs hozzászólás. |

Hozzászólások













A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.